Lezárult az átigazolási piac és a Barcelona elsősorban kész, azonnal bevethető játékosokat vásárolt, többeket ingyen szerzett meg és a csapat átlagéletkora pedig nagyot növekedett. Az elmúlt években a Real Madrid és a Barça ellentétes stratégia mentén hoz döntéseket, a Barcelona kész játékosokat keres, míg a Madrid fiatalokat épít a keretébe.
Ha az elmúlt évek Barcelona keretének az átlagéletkorát vizsgáljuk, határozott csökkenés volt megfigyelhető. Az idei évben az inga azonban visszalendült. A nem túl acélos 2021/22 szezon után gyorsan kellett megoldást találni a csapat megerősítésére. A szurkolók, és a szakértők többsége szerint ez sikerült is, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a kilenc érkező játékosért mindösszesen 158 millió eurót kellett kifizetni, akkor ez bravúrkategória, pláne, ha visszaemlékszünk a Coutinhóért kifizetett 120+40 milliós összegre.
Az idei év átlagéletkora 26,2 évre növekedett, az érkezők átlagéletkora 27,66 év.
Az átigazolási piacon ellentétes jelenség figyelhető meg a két spanyol nagyágyú stratégiájában. A Real Madrid korábban, a 2000-res években szinte csak aranylabdásokat, sztárokat, galaktikusokat igazolt: Owen, Zidane, Figo, Cannavaro, Ronaldo, Beckham. Míg a Barcelona elsősorban a La Masíáról kijövő fiatalokra építette a jövő csapatát, akiket kiegészített nagy nevekkel: Zlatan, Henry, és előttük a szárnyát bontogató Ronaldinho leigazolása is ez a kategória volt.
A változás biztos jele volt, hogy 2016-ban 22,5 év lett a Real Madrid első keretének átlagéletkora az átigazolásuk időpontjában, ez akkor a legfiatalabb volt az öt európai topligában, de hasonló számokat láthattunk a későbbi években is. Az is fontos tényező volt a blancóéknál, hogy a fiatal játékosok piaci értéke az évek során megduplázódott, viszont lazán elengedtek csúcson, vagy picit azon túl lévő játékosokat, ilyen volt Özil, Di María, Ronaldo és Casemiro is, akiken rengeteg pénzt is tudtak keresni.
A Madridnak ez a fajta szemléletváltása gazdaságilag stabillá tette a fővárosi csapatot. Olcsón venni tehetséges fiatalokat, beépíteni őket, majd a csúcson drágán eladni őket. Nem véletlen, hogy a Madrid a Covid-járvány idején megtehette, hogy stadionfelújításba kezdjen, és egyik évben sincs játékos regisztrációs problémájuk. A Real Madrid stratégiája egyelőre jó döntésnek tűnik, hiszen közben több Bajnokok Ligája győzelmet is besöpörtek.
A Barcelonának idén nem volt választása, kész játékosokra volt szüksége, ezért mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, saját eszközök eladására is kényszerült, hogy ne kerüljön a Milan vagy a Manchester United helyzetébe, akik évekig nem tudtak harcolni trófeákért és a középmezőnybe süllyedés réme fenyegette őket. Az érkező játékosok száma is nagy, számszerint kilenc új igazolást mutatott be a klub, ami az eladott, kölcsönadott játékosszámból is következik, hiszen a távozó oldalon rengetegen vannak. Nagy a fluktuáció, a csapat egyharmada új nevekből áll, gyors minőségi cserékre volt szükség, Xavinak hirtelen kell csapatot gyúrnia a rendelkezésre álló futbalistákból.
A jövő azonban nem lehet más, mint az akadémia megerősítése, és ha kívülre tekintenek, akkor inkább fiatal tehetségek felkutatása, beépítése lehet a hosszútávú stratégia. Az akadémiára jó példa Gavi (mai értéke 60 millió euró), a kívülről keresésre pedig Araújo vagy Pedri esete lehet a minta (utóbbit 5 millióért vásárolták, mai értéke 80 millió euró). Mindannyian oszlopos tagjai a Barcelona kezdőjének.
***
