Ansu Fati a Brightonban eltöltött idényét követően visszatér az FC Barcelonához, amellyel 2027-ig szóló szerződése van. A 21 esztendős szélső 27 hivatalos mérkőzésen (9 kezdő) négy gólt szerzett az angol klubnál, ez a kaland számára sportszakmai szempontból nem volt túl gyümölcsöző, de személyes és szakmai szempontból egy nagyon gazdagító élmény volt. Ansu beszélt az Angliában szerzett tapasztalatairól, a hazatéréséről, valamint a frissen kinevezett Flickről is.

Milyen érzés újra itthon lenni?

„Nagyon jól érzem magam. Ez egy olyan év volt, amelyben rengeteg dolgot tanultam, kipróbáltam magam egy olyan nagyon igényes bajnokságban, mint a Premier League. Öröm volt a Brightonban játszani, de most visszatértem a klubomhoz és a családomhoz. Nagyon boldog vagyok.”

Mi lepett meg leginkább a Premier League-ben?

„Ez egy nagyon intenzív bajnokság. Bármelyik csapat megverhet téged minden meccsen. Sok mindent tanultam mind a csapattársaimtól, mind a klubtól. Ez volt az első alkalom, hogy elhagytam Spanyolországot, és nagyon jó élmény volt. Sok mindent vittem magammal, és kiemelem a Premier League-et is, amit nagyon érdekesnek találtam, mert ez az egyik legjobb bajnokság a világon.”

Erősebbé tett téged az, hogy távol voltál az otthonodtól?

„Tízéves koromban kerültem a Barçához, és gyerekkorom óta távol voltam otthonról. Mivel gyerekként megtapasztaltam, most kevésbé volt nehéz. Különleges volt.”

Mit tanultál ebből a tapasztalatból?

„Egy olyan bajnokságban játszani, mint a Premier League, minden tekintetben fejleszti az embert. Ez egy nagyon megterhelő és fizikális bajnokság, új embereket ismertem meg, és velük együtt új munkamódszereket. Sokat tanultam.”

Életre szóló barátokat szereztél a Brighton öltözőjében?

„Kicsit félénk vagyok, de szeretek a csapattársaimmal szocializálódni. Jó kapcsolatot építettem ki velük, és voltak olyan napok, amikor nem volt edzés, de mégis találkoztunk egy-egy programon vagy néha szimplán csak együtt ebédeltünk. Ez egy jó tapasztalat volt.”

Mi hiányzott a legjobban a Barcelonából?

„Egy kicsit minden. Annyi itt töltött év után kissé nehéz volt megszoknom, hogy távol vagyok, de aztán elkezdtem alkalmazkodni. Mindenekelőtt a családom és a kisöcsém hiányzott, akit nem sokat láthattam, mert tanulnia kellett. Hiányoztak a barátaim is, akikkel sok időt töltöttem, amikor itt voltam, és anyám (nevet).”

Hogyan kísért el téged a családod ebben a kalandban?

„A családom a mindenem. Minden nap értük küzdök és kelek fel. Ők adják a támogatást ahhoz, hogy folytassam és élvezzem ezt a sportot, amelyben néha vannak nehéz napok. Mindig ott vannak mellettem. Az idősebbik bátyám velem él, és alapvetően ő támaszom. Futballozom, de értük és a szurkolókért is játszom.”

Miben reménykedsz a leginkább?

„Ugyanabban, mint mindig. Amióta 10 éves koromban idejöttem, az az álmom, hogy a Barcelonával sikeres legyek. Az elmúlt néhány év nem volt könnyű, de ez a futball része. 21 éves vagyok, és folyamatosan fejlődnöm kell, de az a vágyam, hogy viszonozni tudjam mindazt a szeretetet, amit a Culéktól kapok. Minden nap találkozom az utcán olyan emberekkel, akik bátorítanak és még mindig szeretnek engem itt. Ez motivál és arra ösztönöz, hogy tovább küzdjek ezért a klubért, és hogy a legjobbat hozzam ki magamból.”

Hiányoztak a Barcelona-szurkolók?

„Természetesen, igen. Mindig hálás leszek nekik, mert úgy érzem, nagyon szeretnek a szurkolók. Nem csak itt Barcelonában, hanem az egész világon. Néha a szavaktól, amiket mondanak nekem, égnek áll a hajam. Extra motivációt jelentenek számomra, hogy dolgozzak és folyamatosan fejlődjek. Remélem, hogy egy nap majd a pályán is bizonyíthatok, ahogyan azt már máskor is tettem.”

Mit csináltál, amint megérkeztél Barcelonába?

„Egyenesen hazajöttem, bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyamra. Otthon voltam a családommal és a barátaimmal körülvéve. Élveztem, hogy a családommal egy konyhában vagyok, és együtt eszünk, mert ez az, ami idén egy kicsit hiányzott. A testvéreim és anyám mindent előkészítettek az érkezésemre, és regényeket meséltünk arról, hogyan telt az év. Rengeteg kérdést tettek fel nekem. Az ilyen pillanatokban különlegesnek érzem magam, amiért ilyen családom van.”

A legnagyobb változás Barcelonában most az, hogy új edző van. Mit tudsz Hansi Flickről?

„Volt alkalmam találkozni vele Brightonban, egy nap meglátogatta a klubot, találkozhattam vele, üdvözölhettem és kezet rázhattam vele. Minden jót kívánok neki. A világ legjobb klubjához érkezik, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fog teljesíteni.”

Mit gondolsz, mit tudsz hozni Flick Barçájába?

„Fiatal játékos vagyok, sok éve vagyok a klubnál, és számomra a Barçában játszani a legnagyobb álom. Minden alkalommal, amikor lehetőséget kapok, megpróbálom a legjobbamat nyújtani. Néha jobban vagy rosszabbul megy, de igyekszem mindig küzdeni.”

Hogy érzed magad fizikailag?

„Jelenleg 100 százalékos állapotban vagyok. Keményen dolgozom, mert úgy érzem, hogy mindig van hova fejlődni. Sok órát töltök az edzőteremben. Néhányan azt gondolják, hogy Ansu még mindig sérült, de az igazság az, hogy két évet töltöttem sérülés nélkül. Egyetlen kisebb sérülésem volt, és az emberek ezt természetesnek veszik. Tavaly végigjátszottam az egész szezont, és egyetlen meccset sem hagytam ki. Ha nincs meg az a folyamatosság, amit szeretnél, az megnehezíti a dolgodat, de készen álltam és az utolsó pillanatig küzdöttem.”

Kikkel tartottad a kapcsolatot az öltözőben?

„Báldéval, Araújóval és Gavival. Sokszor jártam Barcelonában, és sok látogatásom alkalmával együtt grilleztünk vagy ettünk egy étteremben.”

A távozásod előtt a Barça második legeredményesebb játékosa voltál. Idén hiányoztak a góljaid Barcelonában?

„Nem tudom… Úgy döntöttem, hogy megteszek egy lépést a karrieremben, amit úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Úgy éreztem, hogy nem értékelik mindazt, amit teszek, ezért döntöttem úgy, hogy csapatot váltok, ezt kellett tennem. Távolról követtem a Barcelonát, de nem tudom megmondani, hogy hiányoztak-e a góljaim. Mindig a legjobbat kívánom a klubnak és a csapatnak.”

***