A Barcelona céljai között szerepel, hogy az első csapat bérköltségét minden lehetséges módon csökkentse, csak így lehetnek képesek újra az 1:1-es szabály szerint igazolni, mert jelenleg túljelentkezés van. Ennek a leghatékonyabb módja, ha olyan játékosokat adnak el, akik nem szerepelnek a terveikben, vagy akiknek az átigazolási díja olyan magas, hogy az eladásuk rendkívül nyereséges lenne a klub számára.

Előbbi volt a forgatókönyv Sergiño Dest esetében, aki végleg a PSV-hez igazolt. Ahogyan arról mi is beszámoltunk korábban, a katalán klub egyetlen eurót sem kapott az átigazolásért. Erre azért nem volt lehetőség, mert a játékos súlyos sérülést szenvedett (keresztszalag-szakadás), és a hollandok nem kockáztatták meg azt, hogy fizessen egy olyan játékos leigazolásáért, aki januárig nem lesz játékra alkalmas állapotban.

A PSV a Dest kölcsönszerződésében szereplő 10 milliós vételi opcióval még a sérülése előtt szeretett volna élni, viszont a játékos sérülése után elvetette ezt a lehetőséget. A Barcelona azért engedte el őt átigazolási díj nélkül, mert nem tehetett mást, tekintve, hogy a védő szerződése egy év múlva lejárt volna a katalán óriásnál.

Miért járt így is jól a Barcelona a körülményekhez képest?

A helyzetet tekintve Deco célja egyértelmű volt. A Barcelona ugyan úgy szabadult meg a jobbhátvédtől, hogy az eladásáért nem kapott semmit, viszont a játékos fizetését és amortizációját, ami közel tízmilliós bérköltséget jelentett, megspórolta. Dest szezononként bruttó 5 millió eurós fizetést kapott, és 4,2 milliós amortizációja volt még hátra a négy évvel ezelőtti, Ajaxtól Barcelonába történő átigazolása miatt.

Ez jelentős és létfontosságú megtakarítás a Barcelona számára, amelynek szüksége van mozgástérre a bérköltség tekintetében, hogy a következő szezonra új igazolásokat tudjon nevezni, valamint Sergi Roberto hosszabbítását bejegyezzék, ha végül újra aláír a klubhoz.

***