Lionel Messi visszatérése nagyjából azóta téma a szurkolók körében, amióta elment. Sokan azt is komoly jelzésként értékelték, hogy nem írt alá hosszútávú szerződést Párizsban, ennek eredményeképpen nyáron ismét szabadon igazolhatóvá válik. A terveit egyelőre senki sem ismeri – leszámítva a jólértesült Twitter gurukat (tehát tényleg senki) -, ezért amíg nem mondja ki egyértelműen, hogy hol folytatja, addig a nyár közeledtével egyre több vélt vagy valós információ fog a tudomásunkra jutni. Nagy valószínűséggel képben van az igencsak vérzivataros időszakot élő Barcelona is – azt próbáltuk összeszedni ebben a cikkben, hogy mi szólhat Messi visszatérése mellett.

Legendákhoz méltó búcsú

Csűrhetjük csavarhatjuk a dolgot, Messi távozása minden volt, csak nem hozzáillő. Már a nyakunkon volt a szezonkezdet 2021 nyarán, Koeman is felrajzolta szépen a – szerinte – nyerő taktikát, a culék épp visszatértek a városba az ibizai meg mallorcai nyaralásukról, amikor derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy Messi out. Először csak kacsának tűnt az egész, aztán egyre több sajtóorgánum és egyre több forrás erősítette meg, hogy Leo új szerződése nem fér bele a liga által meghatározott költségvetésbe. A szerkesztőséges belsős levelezésünkbe percenként dobtuk be az újabb – vélt vagy valós – híreket: megy, mégsem megy, egy eurós fizetésért marad, Laporta sürgősen gépre szállt és tárgyalt mindenkivel, hátha – és aztán jött a sajtótájékoztató, aminek a keretében az összetört Leo bejelentette, hogy – egyelőre – itt a történet vége, sajnos mennie kell.

A Camp Nou, benne közel 100 ezer emberrel, nem tudott tőle elbúcsúzni. Azok az emberek, akiknek a boldogságáért focizott másfél évtizeden keresztül, akikért sokszor a vérét adta, akiknek sokszor adott hitet a legnehezebb pillanatokban is, egyik pillanatról a másikra elveszítették a klubtörténelem legjobb játékosát, és arra eszméltek, hogy az Eiffel-torony környékén felveszi a PSG mezét. A szurkoló szentimentális oldala azt mondja, hogy ennél azért többet érdemel mindenki – és a búcsúmeccsnél is.

Ha visszatérne, akár egy Kobe Bryant-féle búcsúszezon is bőven benne lehet: ősszel bejelentené, hogy a következő nyártól máshol folytatja vagy abbahagyja, és minden meccs ünnep lenne, akárhol is játszik a csapat. A spanyol bajnokság szurkolóitól nem idegen az ellenfél játékosa érdemeinek elismerése – emlékezhetünk a Bernabeu állótapsára Ronaldinho zseniális játékát látva 2005 őszéről, vagy a Benito Villamarin reakciójára pont Messi löbbölős gólja után – nem mellesleg a Liga jelenlegi helyzetében aranyat érhetne egy ilyen játékos, aki újfent az ütemvesztett spanyol bajnokságra vonzaná a világ tekintetét.

Még mindig benne van a váratlan

Szerintem az idei, sokszor nyögvenyelős támadójátékot látva nem én vagyok az egyetlen, aki felsóhajtott: „de jó lenne most Messi, aki megindulna a nulláról / megbontaná ezt a 10 védekező emberből álló falat / aki kiugratná egy zseniális ütempasszal Lewát vagy Dembouzt…” Ha csak 60 percig játszik, ha csak az utolsó negyedórára száll be a fáradó ellenféllel szemben, és kiosztja azokat a passzokat, amiket csak ő lát, ha bemozog olyan helyekre, amiket csak ő lát, ha elvégez két szabadrúgást 20 méterről úgy, ahogyan csak ő tudja, ha csak kicselezi a védőt úgy, ahogyan csak ő tudja, már azzal óriásit lendíthet a csapat játékán és szekerén.

Ferran és Fati formája

Sok minden változhat még a nyárig, de a dolgok – sajnos – eléggé egy irányba mutatnak: a két játékos formája mostanság annyira vállalhatatlan, hogy komoly meccseken 15-20 percnél többet nem lehet őket a pályán tartani. A tehetségüket – főleg Ansu esetében – senki nem vitatja, de valami – vagy sok valami – hiányzik. Xavi mindkettejük esetében sokszor kiemeli, hogy ő és a klub is megad minden támogatást ahhoz, hogy visszanyerjék korábbi önmagukat, de előbb vagy utóbb el fog jönni az a pont, amikor menniük kell. Velük is vékonyka a keret, ha ők távoznának a nyáron, valakit egész egyszerűen muszáj lesz igazolni – nagy valószínűséggel olyat, aki ingyen van – márpedig Messi ingyen lesz.

Megnézném őt Lewával

Ezt pusztán a szurkoló mondatja velem. Mindketten idősek már, mindketten túlvannak pályájuk zenitjén – de még mindig zsenik. Nagy valószínűséggel nem érnének már fel sem az Eto’o-Henry-Messi trió, sem pedig az MSN szintjére, de Raphinhával vagy Dembouzzal kiegészülve az idén látottaknál jóval sokszínűbb támadójátékra készülhetnénk. Sem a brazil szélső, sem a lengyel klasszis nem játszott még ilyen szinttű társsal – elképzelni is nehéz, hogy hogyan hatna Messi jelenléte, és természetesen passzai a játékuk minőségére és hatékonyságukra.

Csórók vagyunk

A barcelonai templomi egerek hozzánk képek krőzusok lesznek a nyáron, Tebas Mester kénye kedve szerint alakítja a fizetések és az új játékosokra költhető összegek arányát – és valahogyan mindig úgy jön ki, hogy egyre inkább szorul a nyakunkon a hurok. Emellett nyakig ülünk a Negreira „botrányban”, ami további „csodálatos” dolgokkal kecsegtet – egy szó, mint száz: hacsak nem érkezik a fényes Keletről egy megmentő eurómilliókkal teli magángéppel, akkor csak Alemany zsenialitásában bízhatunk, ahogyan tavaly is.

A dilemma

Minden jó cikk végére kell egy DE. Azt azért lehetett látni a világbajnokságon is (a PSG-ben meg főleg), hogy Messi nem igazán védekezik. Sőt, talán semennyire. Ezt elmondta az argentin szövetségi kapitány is, elmondták az argentin válogatott társak is, hogy neki nem ez a dolga már – ő ilyenkor pihen arra az esetre, amikor megszerzik a labdát, hogy akkor a lehető legjobb pozícióban kapja meg azt, és a lehető legjobb döntést hozza meg. Nagyon nagy kérdés, hogy egy ilyen stílusú játékos a mai fociban – amikor láthatjuk egy-egy Bajnokok Ligája meccsen, hogy milyen tempó van, és hogy nagyjából tizenegy ember támad és tizenegy védekezik – mennyire lenne tolerálható. Mert azért a mostani csapatra sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy ne kaparna és ne akarna védekezésben mindenki, azt nem. Ebbe a képbe beleillik Messi? Ha igen, hogyan, mennyi időre? Meg meri-e húzni Xavi, hogy nem minden meccsen kezdeti? Messi el tudja-e majd fogadni, hogy a 60. percben lecserélik, vagy csak akkor áll be? Egy nagyon minimális védekezés elvárható-e még tőle, ha úgy alakul?

Mielőtt még bármilyen szinten és formában felmerül a visszatérés kérdés, ezekre a kérdésekre az érintett feleknek muszáj lesz választ találniuk.