Nagyban függ az ember világhoz való hozzáállásától, hogy hogyan értékeli a csapat idei szezonkezdetét.

Ha pesszimista lennék, azt mondanám, hogy a három meccsen szerzett négy pont a Liga elején elég sovány kezdés, ráadásul három – papíron – kötelező győzelemből sikerült csak egyet behúzni, és nem is kétséges, hogy az itt elhullajtott öt pont nagyon hiányozhat májusban a végelszámolásnál. Rádásul a nyár nagy igazolása a részint hitelből – 120 millió euróért – nagy nehézségek árán megszerzett Griezmann a Betis elleni két gólján kívül a másik két mérkőzésen – gyakorlatilag azonos játszótársak mellett – szinte teljesen láthatatlan volt. Ez minimum hullámzó formát vetít előre és több kételyt is megerősít. Egyrészt a francia támadó nagy valószínűséggel nem tud Suárez helyettese lenni hosszú távon – ahogyan azt sokan meg is jósolták előre, hiszen sem az Atleticóban, sem pedig a francia válogatottban nem ékként játszik -, másrészt pedig a húzóember definíciójában – amit az ember ekkora átigazolási díjért elvárna – valahol benne foglaltatik, hogy mikor a csapatnak gyengébben megy, ő veszi a hátára a szekeret. Griezmann eddig éppen nem ezt mutatta, mikor a csapat szépen, szinte már-már Barçásan játszott – lássuk be a katalánok játéka már régen nem olyan szórakoztató, mint volt Guardiola – Enrique-érában, és a Betis elleni helyenként látványos játékot meg kell becsülni – akkor neki is ment, szépségdíjas gólokat szerzett, viszont mikor a gépezet döcög, ő sem tud a csapat élére állni. Ezért fontos, hogy gyakorlatilag ugyanazok játszottak mellette mind a győztes, mind pedig a másik két meccsen, ebből látszik, hogy a játéka formájának hullámzásától erősen függ. Ráadásul továbbra is erősen kérdéses, hogy hogyan fog tudni Messivel – Suárezzel és/vagy Dembélével is? – együtt játszani, mert ha ők végre felépülnek sérülésükből, nagy valószínűséggel ismét kirobbanthatatlanak lesznek Valverde kezdőjéből. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy bár a válogatott szünet hivatalosan véget ért, továbbra sincs semmi hivatalos közlés a felépülésükkel kapcsolatban, ami a Valencia elleni hétvégi derbi előtt – főleg az argentin esetén, akinek a felépülését eleinte már hetekkel ezelőttre datálták – nem túl jó hír.

Viszont szerencsére optimista vagyok. Ezért inkább úgy állok hozzá, hogy azon csapatok közül, akik a végelszámolásnál jó eséllyel ott lesznek a szezon végén, már csak az Atlético Madrid hibátlan, a Real is hullajtott pontokat, szám szerint négyet is, a hétvégi ellenfél valenciai gárda pedig a Barcelonával azonos ponttal áll, és a Sevilla is csak három pont előnyben van. Tehát a veszni hagyott négy pont ide vagy oda, nemhogy egy közhellyel élve nem dőlt még el semmi, de még csak komoly lépéshátrányban sincs a csapat. A sérültek pedig előbb-utóbb – azért remélem inkább előbb – vissza fognak térni, ha pedig minden jól megy és a korábbi ígéretek szerint alakul, akkor Messi a jövőhéten már játszhat, ami egy új impulzust adhat a helyét még láthatólag keresgélő Griezmannak is. A francia hozzáállása egyébként abszolút nem mondható rossznak, a pályán való mozgásai és főleg a gesztusai arról árulkodnak, hogy mindent megtesz azért, hogy megtalálja helyét ebben a csapatban. Ezt több dolog is alátámasztja. Kezdve a konfettis gólörömmel, mely nyilván egy fajta bocsánatkérésként is értelmezhető a tavalyi viselkedésért a szurkolók irányába. Másrészt a „Messimásolós” gól is erős szimbolikával bír. Hiszen azzal, hogy Messit nézi edzésen, esetleg másolja, az arra utal, hogy úgy gondolja, van még mit tanulnia. Ez nem is olyan nagy dolog, gondolhatnánk – Messi a világ legjobbja. Igen ám, de a szintén nagy pénzért vásárolt és végül csúfosan megbukó Coutinhótól ilyet még véletlenül sem láttunk. Azt se felejtsük el, hogy nem csak lemásolta Messit, de ezt egy interjúban nyilvánosan be is vallotta, ami nagyfokú alázatra utal, amiből a brazil esetében szintén nem sokat láttunk anno.

További örömre adhat okot Carles Pérez, és a katalán klub újdonsült legfiatalabb gólszerzője Ansu Fati játéka – és gólja – is. Persze kérdés, hogy ha az első keret támadói egészségesek, mennyi szerepet kaphatnak majd, mert az éles bevetés a nagy csapatnál, a rutin mindkettőre ráférne. De a szezon nagyon hosszú, ráadásul a következő időszakban nagy terhelés alatt lesz a gárda, így jó eséllyel látjuk még őket a pályán.

És hogy mi a realitás? A csapat nehéz hónap előtt áll, melynek kimenetele erőteljesen megalapozhatja az egész szezon hangulatát. A következő válogatott szünetig szeptemberben és október elején hét mérkőzést kell megvívni, kezdve a már említett Valencia elleni hétvégi rangadóval, amit kedden mindjárt a Dortmund elleni, idegenbeli BL-nyitány követ. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy mekkora tétje és főleg presztízsértéke van mindkét találkozónak. Ezt nyolc nap leforgása alatt három bajnoki fogja követni, sorban a friss feljutó – és egyébként szintén négy pontos – Granada, a katalánok orra alá már sok borsot törő Villarreal, és a tavalyi szezont a magabiztos hatodik helyen záró Getafe ellen, melyekből az első és az utolsó idegenbeli találkozó. Az ezt követő héten érkezik az Inter a BL második játéknapján, a hétvégén pedig a Sevilla ellen kell helyt állni a Camp Nouban.

Írta: dr. Gaszner Tamás