Egy sztárcsapat esetében mindig meghatározó kérdés, ki legyen az edző, főleg akkor, ha egy olyan ikonikus klubról beszélünk, mint az FC Barcelona. A katalánok koronaékszere ugyanis nem csak egy szimpla klub, ahol bármilyen mentalitású edző megfelel, hanem követni kell az egykor Cruyff által lefektetett alapokat. Ki képes ezt tovább vinni? Egyáltalán, érdemes-e még ebbe az irányvonalba haladni?
Az elmúlt években módszeresen zajlott a Barcelona leépítése, mindezt a profit oltárán feláldozva. Minden olyan érték csorbult, ami miatt régebben joggal nevezhette magát, többnek, mint egy klub. A kiváló szlogen azonban mára megkopott, sajnálatos módon nevetség (és kritika) tárgya lett. Az utolsó olyan edző, aki megfelelt volna az elvárásoknak, az talán Luis Enrique volt, de vele távozott minden győztes mentalitás a csapattól.
Az elmúlt években vész megoldásokkal próbálkoztak, olyan középszerű edzőkre akarták ráhúzni a Barcelona-kompatibilitást, akik fel sem merültek volna korábban, mint a klub lehetséges edzői. A csúcspont valószínűleg Quique Setién, majd az őt követő Ronald Koeman volt, de természetesen előtte is akadtak olyan jelöltek, akik nem feleltek meg, de a rendkívül tehetséges csapat még elbírta akkoriban az ilyen hibákat (Gerardo Martino).
A keret azonban fokozatosan gyengült, mára egy középszerű csapata van a katalánoknak, ahol még mindig akadnak tehetségek, de a nemzetközi elittel ez a keret nem tudja felvenni a versenyt. Itt jön képbe az, hogy ki az a személy, aki képes kivezetni a középszerűségből a Barcelonát? Mert az biztos, hogy Ronald Koeman erre alkalmatlan, de mi legyen a következő években az irányvonal? Nem elavult már a régi Cruyff vagy Guardiola fémjelezte iskola?
Amikor Joan Laporta azzal kampányolt, hogy megtartják Lionel Messit, illetve komoly változások lesznek a klubnál (nem megfelelő személy, edzők ki lesznek téve), akkor valószínűleg nem arra gondoltak a szurkolók, hogy Lionel Messi távozik, míg Ronald Koeman marad. Igaz, hogy kényszerből, mert hiába merült fel több jelölt neve is – Xavit szinte kész tényként kezelték -, végül a hollanddal hosszabbítottak szerződést.
A váltás azonban elkerülhetetlen, mert Koeman nem Barcelona-szint, de akkor melyik tréner az? Melyik meri elvállalni azt a feladatot, hogy felépíti a klubot, mindezt úgy, hogy Messihez vagy Xavihoz fogható óriási tehetség nincsen a csapatban? Pep Guardiola neve többször is felmerült, Laporta is mondta, jó lenne, ha újra a klub kötelékében dolgozna, de több gond is van Guardiola kapcsán, köztük a legfőbb, hogy szerződés köti a Manchester Cityhez.
A szerződés mellett a másik probléma, hogy hiába domináns Guardiola, hiába rendelkezik óriási tudással, egy-egy párharcot rendszerint „túlgondol” – mondjuk jó lenne, ha a jelenlegi Barcelona ott tartana, hogy azért esnek ki, mert Guardiola túlgondolt egy párharcot -, ráadásul az sem mellékes, hogy ez a keret közel sem rendelkezik olyan alapanyaggal, amihez Guardiola az elmúlt évtizedben szokott tehetséges játékosok szempontjából.
Xavi már visszautasította a Barcelonát, de azt mindig elmondja, hogy egyszer visszatér, de vajon mikor? Azt mondta, hogy kaotikus szituációban nem feltétlenül venné át a klubot. Akkor miért most érkezne, mikor a legnagyobb a baj? Ő lehetne a megmentő, mint egykor Guardiola? Laporta újból megpróbálja azt a kártyát (egykori zseniális középpályás, mint edző), amivel a 2000-es évek közepén hosszú évekre bebetonozta magát a klub az elitbe.
Véleményem szerint, először azt kéne meghatározni, milyen úton kíván elindulni a klub, ami a csapat játékát illeti. Az nem megoldás, hogy kapkodnak az edzők kapcsán, mindegy, csak jöjjön valaki Koeman helyére, akivel gyorsan sikereket lehet elérni. Tudomásul kell venni: a csapatot hosszú éveken át tartó leépítés sújtotta, így az újjáépülés nem fog egyik napról a másikra menni. Évekre van szükség, mire ott fogunk tartani, ahol 2010-es évek első felében.
Ehhez viszont szilárd alapok kellenek, ami nem feltétlenül az egykori tiki-takát jelenti, hiszen az elmúlt években a német edzők és a fegyelmezett védekezés, illetve a gegenpressing dominált. A Bajnokok Ligájában az elmúlt három kiírásban, három különböző német edző nyert rendkívül hasonló taktikával. A germán edzők aranykorát éljük, de az biztos, hogy Klopp, Tuchel, Nagelsmann vagy épp Flick mozdíthatatlan kategória.
Mivel a klub likviditási problémákkal küzd, ezért az olyan edzők is kizárhatóak, mint az olasz Antonio Conte. Vele biztosított lehetne a bajnoki cím – és a masszív védekezésbeli alapok -, de Conte igényeit még az anyagilag jobb helyzetben lévő Inter sem tudta teljesíteni. A középszerű kerethez jelenleg középszerű edző dukál, de ahhoz, hogy merjünk nagyot álmodni, vissza kell egyet lépni. A visszalépés viszont fájdalmas, elsősorban a szurkolóknak.
Lehetséges, hogy komplett arculatváltásra lenne szükség, ha a jövőben sikeres akar lenni a katalán klub. Könnyen megeshet, hogy el kell engedni az eddigi La Masiát meghatározó játékrendszert, és új alapokra helyezni a csapat jövőjét. A játék gyorsul, precizitásra és fegyelmezett védekezésre van szükség, ez pedig nem feltétlenül jellemezte a klubot az elmúlt 10-20 évben. Lehetséges, hogy előbb nem is edzőt kéne hozni, hanem egy Ralf Rangnick-féle szakembert, aki jelenleg Moszkvában dolgozik?
Az mindenesetre biztos: el kell döntenie a vezetőségnek, hogy mit akarnak valójában? Gyors és látványos javulást, amik már az év második felében megmutatkoznak? Mert akkor mélyen a zsebbe nyúlhatnak, ugyanis Antonio Conte a megoldás. Ebben az esetben könnyen kerülhet újból pénzügyi csapdába a klub, ha éppenséggel Conte (vagy az aktuális szupersztár edző) nem válik be.
Ha hosszabb építkezés mellett döntenek és identitást váltanak, akkor viszont tudomásul kell venni, hogy az eredmények 2-3 év múlva jönnek legkorábban – legjobb esetben -, addig pedig az építkezés korszaka sok fájdalmas eredményt hozhat majd (Bayern München ellen elszenvedett 3-0 lehet az általános a rangadókon). A legfontosabb, hogy valamelyik irány mellett tegye le a voksát a klub, mert ez a tűzoltás nem vezetett sehova sem az elmúlt években.
