Ousmane Dembélé a Paris-Saint Germain csapatához igazolt 50.4 millió euró ellenében. A francia támadó barcelonai pályafutása során rengeteget volt sérült, viszont felvetődik a kérdés, hogy a sok kihagyás mennyiben az ő felelőssége, vagy más felek is okolhatók? Ezen kérdés mellett azt is megvizsgáltuk, hogy milyen teljesítményt nyújtott a gránátvörös-kékek színeiben.
Ousmane Dembélé barcelonai pályafutását két szakaszra lehet osztani: a Xavi érkezése előtti és utáni időszakra. Az első szakaszban állandóan sérülésekkel bajlódott, a hozzáállása és az életmódja finoman szólva sem volt profi (videójátékozás egész éjszaka, késés edzésekről), valamint amikor pályára lépett, akkor is csak ritkán nyújtott jó teljesítményt. Ugyanakkor ezért nem csupán ő, hanem az orvosi stáb és Ernesto Valverde is felelős. Számos helyen cikkeztek arról, hogy akkoriban a játékosok fizikai felkészítése, az edzésmódszerek közel sem voltak megfelelőek, például Dembélé a meccseken a futásai 90 százalékat sprintben tette meg, miközben a tréningeken a futómennyiségnek csupán egyötödét végezte sprintelve. Fizikai felkészítő szakemberek nagyjából egyetértenek abban, hogy a magas intenzitású futások közötti ilyen mértékű különbség megnöveli az izomhúzódások és szakadások esélyét.
Az okok mögött továbbá meghúzódik az is, hogy amikor a francia szélső megsérült, az orvosi stáb magára hagyta („oldd meg”), a rehabilitációt általában elkapkodták, túlságosan gyorsan próbálták meg visszaépíteni. Az sem segített a helyzetén, hogy nevelőklubjánál, a Rennes-nél sokat játszatták és nagy terhelést kapott, miközben az izomfelépítése erre messze nem állt készen. Mindezek mellett Dortmundban Tomas Tuchel, míg Barcelonában Xavi egyfajta mentor/”apafigura” szerepet töltött be, azaz pátyolgatták, sokat foglalkoztak és törődtek vele, szinte minden egyes lépését figyelték – erre Ernesto Valverde és Ronald Koeman (Setién idején végig sérült volt) egyaránt teljesen alkalmatlan volt, pedig Dembélének az eddigiek alapján szüksége van egy ilyen személyre, különben elkallódik.
Xavi érkezését követően Dembélének nem csak az életvitele, a hozzáállása változott meg pozitív irányban, hanem a teljesítménye is. A terasszai születésű menedzser irányítása alatt kulcsemberré, támadásban a csapat egyik leghasznosabb játékosává vált, 66 mérkőzésen 10 gólt szerzett és 22 gólpasszt osztott ki. Rengeteget fejlődött döntéshozatal tekintetében, illetve kijött az, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezik, minden kétséget kizáróan klasszis matéria. Ehhez az is kellett, hogy belehelyezték egy olyan rendszerbe, amelyben ki tudta használni a legnagyobb erényeit: a rendkívüli gyorsaságát, a robbanékonyságát és azt, hogy kiválóan egy az egyezik. Korábban a sérülések mellett a (megfelelő) játékrendszer hiánya miatt nem volt képes jobb, kiegyensúlyozottabb teljesítményre.
Három hónapos kihagyás ide vagy oda, a villámléptű támadó nem kis szerepet játszott a bajnoki címben és a Spanyol Szuperkupa megnyerésében a legutóbbi szezonban. Az pedig nagyrészt neki is köszönhető, hogy a 2021/22-es idényben végül sikerült kiharcolni a BL-indulást és második helyen végezni a bajnokságban, ami kulcsfontosságú volt a klub jövője szempontjából, ráadásul az említett évad végén jónéhány összecsapáson (szinte) csak ő csinált bármi hasznosat támadásban, nélküle még nagyobb gondban lett volna a csapat azokon a találkozókon. Ezt nem lehet elvitatni tőle, valamint mindenképpen elismerés jár érte még úgy is, hogy a korábbi szezonokban csak villanásai voltak, és nem tudott konzisztensen jól játszani.
***
