A lehető legkárosabb üzenet: essetek és színészkedjetek!

A játékvezetők feladata rendkívül nehéz és szerteágazó, de tudniuk kell: hatalmas felelősségük van

Leo Messi már elmondta a véleményét a szombat esti kiállításáról, valamint az idei Copa Americán látható játékvezetés színvonaláról, ám a világklasszis piros kártyájának van egy sokkal károsabb vetülete, amit kevésbé vizsgálunk meg, mégis talán sokkal fontosabb a jövőre nézve. Az üzenet ugyanis egyértelmű: essetek el, huppanjatok a földre a legapróbb érintésre is, fogjátok a fejeteket, játsszatok rá az esetre, és akkor csak az ellenfélt szankcionálják majd. 

 

 

A paraguayi Mario Díaz de Vivar a Copa América bronzmeccsének 37. percében páros kiállítás mellett döntött: mind a chilei Gary Medelt, mind az argentin Lionel Messit leküldte a pályáról azonnali piros kártyával, miután a két játékos összetűzésbe keveredett az alapvonal környékén egy labdáért vívott párharc során.

Az esetet kétféleképpen minimum lehet értelmezni, és a labdarúgás játékszabályzata ezt a játékteret meg is hagyja a sípmestereknek, vagyis mindkét döntés esetén elfogadható és helyes ítéletről lehetne beszélni. Olyan értelmezés is születhet egyrészt az adott játékvezető fejében, hogy Medel a mellkasával többször is erőteljesen nekimegy Messinek, aki a másik oldalon viszont sportszerűtlen magatartásával kiprovokálta ezt a chileiből, aminek következtében a bekk viselkedését piros kártyával, az argentin támadóét pedig sárga kártyával kellene szankcionálni. Másrészt vannak erélyesebb játékvezetők, akik szimpla “kakaskodásnak” minősítik az esetet, mindkét játékosnak kiosztanak egy-egy sárga kártyát, majd pedig világosan elmagyarázásra kerül, hogy amennyiben még egyszer egymásra néz a két érintett a mérkőzés során, úgy mindketten mehetnek majd előbb zuhanyozni.

Messi kiállítását tehát nagyon nehezen lehet megmagyarázni a játékszabályok alapján. Ugyanakkor nem is ez a legfontosabb téma, amiről mindenképp beszélni kell a jelenet láttán, hanem a döntés üzenete és hatása a labdarúgás egészére nézve. Mielőtt rátérünk, szögezzük le gyorsan: a játékvezetők feladata rendkívül komplex és szerteágazó, nem csak szabályismereti, de pszichológiai és kommunikációs tudásra is szükségük van, ráadásul másodpercek tört része alatt kell a döntést meghozniuk. Szóval a hiba bőven benne van a ténykedésükben. Ennek ellenére hatalmas a felelősségük, aminek meg kell felelniük. Aki ezt a hivatást választja, annak egyszerűen fel kell nőnie a feladathoz.

Mario Díaz de Vivar játékvezetőnek viszont ez nemhogy nem sikerült, de rettentően káros, a labdarúgást övező kultúra egészére nézve helytelen üzenetet közvetített Messi kiállításával mind a feltörekvő fiatal generációk, mind a jelenkori labdarúgók számára.

Mi ugyanis Messi kiállításának az üzenete? Ha talpon maradsz, és próbálod magad valamelyest visszafogni, akkor a végén még pórul járhatsz. Inkább ess el, vesd magad a földre, kapj a fejedhez, és fetrengj hármat a földön. Akkor egészen biztosan maximum egy sárga kártyát fogsz kapni azért, amiért benne voltál a konfliktusban. De ennyi. Nem több. Akkor az ellenfelet kiállítják, te pedig folytatod a meccset a csapatoddal emberelőnyben.

Tisztában vagyok azzal, hogy a játékvezetők nem foglalkozhatnak azzal a meccs közben, hogy az adott döntésüknek milyen következményei lesznek tágabb és átvitt értelemben. Ők egyszerűen a szerintük helyes döntést akarják meghozni. Azt ugyanakkor a játékvezetők képzésénél kulcsfontosságú lenne szem előtt tartani, hogy  mibe is szeretnek bele a szurkolók, amikor elkezdik követni ezt a fantasztikus sportágat. A játékba. A cselekbe. A gólokba. A szép megmozdulásokba. Nem pedig a szimulálásba és az álságos, a játékvezetőt minden percben átverni akaró magatartásba. Itt természetesen óriási felelőssége van az edzőknek és az adott játékost felnevelő közegnek is, de a játékvezetők kezében ott az eszköz, hogy megfékezzék vagy ellenkező esetben teret engedjenek a jelenségnek. 

Legyünk realisták: nem lesz olyan, hogy minden egyes játékos minden egyes meccsen a legsportszerűbb, legkorrektebb módon fog futballozni és egyes szituációkban viselkedni. Ha ezt hinnénk, akkor álomvilágban élnénk. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy megfelelő edzői neveléssel, a klubok/válogatottak részéről felállított viselkedési szabályzattal, valamint a játékvezetők egységes, megfelelő fellépésével vissza lehetne szorítani ezt a jelenséget egy minimális szintre.

Ezt nyilvánvalóan nem holnap fogjuk elérni. Mario Díaz de Vivar játékvezető viszont gondoskodott arról, hogy hosszabb legyen a gyógyulási folyamat.

Puyol a sportszerűen játszó futballisták mintapéldánya volt a pályán, a személye pedig összenőtt a Barçáéval – a nevével ellátott zokni kötelező darab minden katalán szurkoló számára 🙂