Sok döntést ígért Bartomeu elnök, néhány meg is született, és jön még bizonyára jó pár, ami a játékos keretet érinti. A baj csak az, hogy ő maga, és a közvetlen környezete, azok az emberek, akik oly sok rossz döntést meghoztak, és a jelenlegi helyzetébe kormányozták a klubot, továbbra is döntéseket akarnak hozni, és „kivezetni” a csapatot és a klubot a kátyúból.
FRISS: A cikk megjelenésével egyidőben kirúgták végül Abidalt, de az írás mondanivalója szerintünk ugyanúgy megállja a helyét a vezetőség felelősség-nem-vállalásával kapcsolatban.
De vajon miért kellene egy egyszerű szurkolónak vagy sociónak elhinni, hogy a sok-sok rossz döntés, és hosszú távú elképzeléseket nélkülöző politika után most jól megfontolt elképzelések mentén, nem pusztán improvizálva fognak dolgozni a Barça és a klub jövőjén?
Inkább folytatják a saját agóniájukat, a projektjüket, már amennyiben lehet projektnek nevezni azt, hogy már egy focicsapatra való ember dolgozott az elnök kinevezései alapján a sportigazgatói szerepkörben vagy közvetlenül mellette. Zubizarreta, Raúl Sanllehí, Albert Soler, Rexach, Braida, Mestre, Bordas, Robert Fernández, Pep Segura. Most pedig Abidal és Ramón Planes. Azon a poszton, ami a leginkább befolyásolja azt, hogy miként alakul az első csapat kerete.
Most el kell hinni a szurkolónak, hogy az az Abidal és Planes úgy fognak igazolni, hogy most már nem az improvizáció és a tüneti kezelések alapján hoznak döntéseket, és ha eddig tapasztalatlanok is voltak a feladathoz, most már biztosan érett, a csapat jövőjét jó irányba befolyásoló döntéseket fognak hozni, olcsón és jól vásárolja, drágán, ügyesen eladva a játékosokat. Okosan felhasználva minden fillért. De ha eddig nem sikerült, most miért menne?
Borzasztó érzés szembenézni azzal, hogy egy ekkora megsemmisülésnek, egy ilyen eredménynek – ami csak a megmutatkozása egy állandó állapotnak – csak egy edzőcsere a következménye. Meg néhány változtatás a játékoskereten. De folytatja a klubelnök, mint legfőbb felelős és egyben sportszakmai alelnök, és folytatja Eric Abidal, aki az átigazolási politika, és a keret kialakításának fő felelőse. Azt mondják, hogy vállalják a felelősséget, de mégis hogyan, ha nincs semmilyen következménye egy ilyen minőségű munkának?
Itt lenne, itt lett volna az alkalom, hogy ne vesztegessen el még egy évet a klub. Ennek, hogy folytassa ugyanaz az elnökség és ugyanaz a sportszakmai vezetés még egy évre – Bartomeuval és Abidallal, miután nyilvánvalóan ők is megbuktak -, nincs semmi értelme. Így ugyanis ők korlátozhatják majd be még jobban egy új elnökség eleve szűk játékterét azzal, hogy a keret jövőjét érintő döntéseket még ők hozzák meg, de arra a korszakra, amikor ők már sehol nem lesznek.
Maradnak a látszat döntések, mint hogy előrehozzák a választásokat március 15-re, aminek csak annyi az értelme, hogy a háttérben egy új elnök el tud kezdeni dolgozni, de ugyanúgy az eddigi emberanyag vezeti a klubot június 30-ig. Ebből a helyzetből egyetlen kiút van még, ha az októberben esedékes éves, rend szerinti pártolói küldöttgyűlésen a sociók küldöttjei nem fogadják el a klub pénzügyi beszámolóját, ami veszteségekről fog szólni.
Abban az esetben, ha ott a pártolói tagság egyértelmű elutasításával találná magát szembe magát az elnökség, akkor még lehet az a dolog végkimenetele, hogy Bartomeu a lemondás mellett dönt, de most még ez is csak hipotézis.
