A Barçagate-botrányt leleplező három újságíró, Sique Rodríguez, Adrià Soldevila és Sergi Escudero könyvet adott ki ‘De la gloria al infierno’ (A győzelemből a pokolba – a szerk.) címmel  a Barça elmúlt hat, viharos évét, Josep Maria Bartomeu elnökségét bemutatva. A három szerzővel a katalán Sport újságírója, Ivan San Antonio beszélgetett.

A Barçagate nélkül is létrejött volna a könyv?

Sique: Igen, lehetséges. A Barçagate egy fejezete a könyvnek, de nem ennek szenteltük a legtöbb időt és erőfeszítést.

Soldevila: A Barçagate nagyon fontos, mert megmutatja, hogyan is működött a rendszer, egy jó példa rá.  És csak a jéghegy csúcsa ahhoz képest, ahogy vezették a klubot. Persze, hogy nagyon fontos, sőt, ez a legfontosabb hír, amit valaha kaptunk, mert rajta keresztül be tudtuk mutatni, hogy a klub vezetése, kezelése sokkal rosszabb volt, mint amilyennek tűnt.

Sique: A Barçagate nem magyarázza a Barcelona gazdasági helyzetét.  Ennek a felfogásnak a kezdőpontját 2017-ben, Neymar távozásakor kell keresni. Az azt megelőző évben a bértömeg 430 millió euró volt, egy évre rá ez már 640 millió lett. Másfél év alatt, úgy, hogy Neymar távozott… Emelkedett 210 millióval!

Óriási… 

Sique: Bartomeu teljesen megőrült, ahogy sokan mesélték nekünk, félelemből irányított. És egy futballklubot nem lehet félelemből irányítani.

Soldevila: Egy játékos mesélte, aki vele tárgyalt, hogy Bartomeu az egész világtól félt, beleértve a játékosokat is, és a játékosok ezt ki is használták.

Sique: Kicsit több, mint egy évvel Neymar távozása után hét játékossal hosszabbított, a csapat gerincével. Mindezt félelemből, nehogy valaki leigazolja őket. Később, ha megnézed Dembélé és Coutinho leigazolását, melyek közül egyik se sült el jól… 1000 millió körüli összeget fordítottak rájuk.

Azt mondjátok, hogy Bartomeu félt. És ti nem féltetek belenyúlni a sűrűjébe?

Soldevila: Soha, tényleg soha. Nem féltünk és nem fordult elő olyan helyzet, hogy kellett volna.

Sique: A Barça játszott egy meccset zárt körben és egyet nézők előtt. Jól hangzana, ha egy lófejjel az ágyunkban ébredtünk volna, de nem történt ilyesmi. Nézd, a nyomás mindig megvolt felénk, de ez teljesen normális. Amit éreztünk nyomást, az érzelmi volt, hogy ezzel az egésszel kárt okozhatunk a Barçának, Bartomeunak…

Escudero: Érzelmileg, az azt követő napok kemények voltak a média szintjén, mert valósággá válik, és nagyon kemény az is, hogy egész nap mindenki erről beszél: a televízió, a rádió, napilapok… Ezt nehéz megemészteni.

Mikor ébredtetek rá, hogy van egy ütőkártya a kezetekben?

Soldevila: Aznap Collbatóban voltam. Egy éven keresztül faggattam a klub tagjait, Bartomeuhoz közel állókat, hogy volt-e bármilyen beavatkozás a közösségi médiába, hisz egyértelműen látszott, hogy így volt. Kaptam egy névtelen e-mailt három jelentéssel és néhány adattal, amik azt állították, hogy a Barça fizetett az említett jelentésekért. Felhívtam Sergit (Sergi Escuderot – a ford.), akivel egy hónapja már a „La Llotja del Què t’hi jugues”-ben dolgoztunk (egy katalán rádiós műsor – a ford.), elmondtam neki, hogy mim van:  „Azonnal találkoznunk kell Siquéval.”

Escudero: 2020. Február 17-én publikáltuk, egy hétfői napon. Az ezt megelőző hét csütörtökön és pénteken volt egy találkozónk a Barça egyik emberével, aki megerősítette az információkat. Csütörtökön, öt perc beszélgetést követően szembeállítottuk őket az összes jelentéssel.

Sique: Ez lepett meg minket. Amikor átadtuk az információkat, nem mutattuk meg a bizonyítékokat. És a Barça mindent letagadott egy közleményben. Azt gondoltuk: „Ezek igazi se..fejek. Ha tudják, hogy vannak bizonyítékaink…” És tényleg, üres kapura törtünk, ők pedig adtak egy gólpasszt nekünk. Éjjel megmutattuk a bizonyítékokat és emiatt lett ez az ügy ennyire felfújva, hisz a Barça hazudott egy hivatalos közleményben.

Soldevila: Egy nagyon súlyos hiba volt, amit csak kezdők követnek el.

A közlemény nélkül nem lett volna ekkora ügy belőle?

Sique: Lehet, hogy az lett volna, de nyilván sokat segített, hogy felkapják.

Mi volt az egész ügyben a legsúlyosabb?

Soldevila: A morális része.

Sique: Nos, mi mindig úgy tálaljuk a híreket, mint egy etikai kritikát, nem mint egy bűncselekményt, hisz nem tudhattuk, hogy egyáltalán az-e.

Hova fog ez vezetni?

Soldevila: Jó kérdés. Azonban a legfontosabb, hogy a bíróság szerint ez nem becsületsértés vagy gyalázkodás. Emellett a felvétel egy része azt mondja, hogy nem Bartomeu vagy Masferrer rendelték meg az üzeneteket, vagyis nem lehet rájuk bizonyítani, hogy ők lettek volna. Ez később fontos lehet, de nem tudom. Így is marad hét vagy nyolc tanú, akiknek meg kell szólalniuk.

Amennyiben nincs bűncselekmény, vagy nincs rá bizonyíték, hogy elkövették, leveszi róluk a felelősséget?

Sique: Az, hogy felbéreltek egy külsős céget, majd felosztották a szerződéseket, hogy átmenjenek a belső ellenőrzéseket, az még benne van. De rendben, tudnunk kell, hogy miért csinálták. És ez a Barça egészét érinti. Azonban, hogy ez bűncselekménynek minősül-e, azt nem tudjuk.

A Barçagate elnevezés nem tetszett nektek sose…

Escudero: Nem mi választottuk ezt a nevet.

Soldevila: Paco Cabezas találta ki, az El Mundótól.

Escudero: Mi „közösségi oldalak ügyének” neveztük. Nem volt benne túl nagy marketing.

Sique: Mi nem tudtunk nevet adni neki, kicsinyes lett volna. Ha megnézed, az első héten nem is adtuk ki további részleteket az ügy kapcsán. Örülök neki, mert nem cikksorozatot akartunk csinálni, és nem is csináltunk.

Mit gondoltok, ki volt az értelmi szerzője?

Soldevila: Aki elrendelhette a szerződéseket, és ezt mondják a főszereplők is: Bartomeu. Aki végrehajtotta az Masferrer volt (az elnöki stáb vezetője Bartomeu elnöksége alatt – a ford.) Az értelmi szerzőt nem tudom, ki lehetett. Nem tudom, hogy Carlos Ibañez volt-e (az ügyben érintett I3Ventures cég tulajdonosa – a ford.), neki lehetett ehhez elég tapasztalata.

Sique: A rendőrség szerint Bartomeu az ötletgazda, Masferrer a végrehajtó, Romà Gómez Ponti (a klub jogi osztályának vezetője – a ford.) a cinkostárs, akire szükség volt, és Òscar Grau (a klub ügyvezetője – a ford.) a hasznos idióta.

Komolyan?

Soldevila: Nem így mondták pontosan.

Sique: Ez az, ahogy én közvetítem.

Titeket megváltoztatott ez az ügy bármilyen szempontból is?

Soldevila: Engem igen, teljesen megváltoztatta az életem.

Escudero: A kollégáimmal kapcsolatban igen. Az a helyzet, hogy a Barçagate azért lett ekkora ügy, mert a sajtó hitelt adott neki, sokan lehozták ezt a hírt, beleértve a New York Times-t is. Emiatt nagyon megtisztelve érezzük magunkat a kollégáink által és innentől az újságírói presztízsünk jelentősen emelkedett.

Soldevila: Számomra azért változtatta meg az életem, mert szerződésről szerződésre jártam, és elég vacak feltételekkel, siralmas fizetéssel. A Barçagate óta abból élek.

Sique: A presztízs oldaláról nézve igen. Megélhetés szempontjából pontosan annyit keresek, mint előtte.

És a díjak, amiket kaptatok?

Sique: Persze, nézd, ez mind nagyon jó, de őszintén szólva, a díjak java részét, amiket kaptunk, nem is tudtam, hogy léteznek.

Soldevila: A díjak…

Sique: Lássuk csak, tetszenek. Mi vagyunk a Guardiola féle Barça: nyertünk hat címet.

Soldevila: Természetesen értékeljük azokat a díjakat, amiket a saját újságíró kollégáink ítélnek nekünk.

Escudero: És rájösz, hogy esetenként egy újságíró számára nem az a legjobb ügy, aminek a legnagyobb értéke van.

Sique: Persze ezt nem a mi ügyünkre érti (mind nevetnek). Azért mondja, mert a mi sikereink miatt nekünk kellett másokat zsűrizni.

Újra meg kell kérdeznem…

Sique: Nézd, mi szerettük volna, hogy Albert Llimós kapjon egy díjat a molesztálás-ügy kapcsán, de nem adták neki, mert nem akarták.

Soldevila: Ugyanis az egy nagyon érzékeny téma volt.

Voltak feszült pillanataitok?

Escudero: Amikor a Barça megcsinálta az auditot a PriceWaterhouseCoopers-szel, kifehérítve a Barçagate-témát. Nagyon feszült nap volt ez több okból is, különösen másnap, amikor olyan főcímeket hoztak, amikről később bizonyítva lett, hogy nem egészen úgy van.

Soldevila: Valóban, azon a sajtótájékoztatón sokak számára egyértelművé vált, hogy ez a Masferrer zsarolásának az eredménye.

Escudero: És ez teljes mértékben hazugság volt.

Sique: Aznap aggódva hívott fel az édesanyám, mondta, hogy azt látta a tévében, hogy Bartomeu pert indít ellenem. Ez nagyon felhúzott, mert tényleg ez volt az üzenete, pedig én tudtam, hogy nem fog perelni, mert nem tud.

Keveset beszéltünk a könyvről…

Sique: Sokat beszéltünk a Barçagate-ről, pedig a könyv nem arról szól.

Beszéltünk az újságírásról…

Soldevila: De a könyv onnan ered.

Sique: A könyv egy megbízás miatt született. A Deusto is kapcsolatba lépett velem.

Mondjuk akkor egy közhelyet: Miért olvassa el egy culé a könyvet?

Sique: Azért, mert így megértheti, hogy mi történt a Barçánál az elmúlt hat évben. Ahhoz, hogy létrehozhass egy jövőt, ismerned kell a múltat. És ezt azért mondom, hogy ne kövessék el ugyanezeket a hibákat, legyen bárki is az elnök. Legyen a neve Bartomeu, vagy Joan Laporta.