Interjú Andrés Iniestával
Súlyos terhek, nagy kihívások várnak a Barcelonára a 2007/08-as idényben. A csapat korábbi sikerszériája miatti szurkolói elvárások, illetve minden idõk egyik legerõsebbnek tûnõ támadó kvartettjének csapatba építése már jóval a kezdõ sípszót megelõzõen hatalmas súllyal nehezedik mind az edzõk, mind pedig a játékostársak vállára. Nemes feladat, rengeteg buktatóval, de annál édesebb lehet a végén a siker, hasonlóan vélekedik errõl Andrés Iniesta is…
Az utolsó pillanatig kiélezett küzdelemben elveszített bajnoki cím újabb reformokra sarkallta a technikai vezetést (bár Txiki Beguiristain elmondása szerint a triplázás esetén is hasonlóan cselekedett volna az elnökség), így közel hetven millió euróért megerõsítette a játékoskeretet. A hiányposztok betöltésén kívül Thierry Henry személyében egy igazi szupersztár is Barcelonába költözött. Az igazolások ugyan bizakodásra adhatnak okot, megnövelik a variációs lehetõségek számát, integrálásuk ugyanakkor komoly terhet is jelenthet, és nem ez az egyetlen, amelyet ki kell állniuk a játékosoknak. „Mindig nagyobb nyomás lesz úrrá egy csapaton, ha az elõzõ idényben nem sikerül egyetlen címet sem elhódítania.” – figyelmeztetett Iniesta.
„Egy ekkora klubnak, mint a Barcelona mindig kötelessége tudása legjavát nyújtani és címeket bezsebelni, de az érkezõknek köszönhetõen az esélyünk egyre csak nõ.” A Skóciában edzõtáborozó középpályás Xavihoz hasonlóan a tavalyi célokat tûzte ki maga elé, „harcolnunk kell minden trófeáért”. Az újságírókkal és a szurkolókkal ellentétben az albacetei futballistát nem foglalkoztatják a gárda (fõleg a négy klasszis támadó) jövõi évi taktikai hadrendjével kapcsolatos találgatások, „mindez az edzõ feladata, az õ felelõssége, számomra sokkal fontosabb, hogy ezek a nagyszerû labdarúgók a csapattársaim, így kiszámíthatatlanabbak lehetünk”. Annak ellenére, hogy a Barcának nem sikerült a címvédés és a Király Kupa fináléba jutás, Iniesta elismerte, „életem legjobb egyéni produkcióját nyújtottam”, és bizakodik a továbbiakban is a „töretlen fejlõdésben”.
Teljesítményével, szorgalmával és mentalitásával nemcsak a spanyol válogatottba kapott meghívót, de felkeltette több európai élcsapat, többek között a Real Madrid érdeklõdését is. A mindig szerény középpályás azonban már többször hangsúlyozta, hogy „nem áll szándékomban elhagyni a Barcelonát, még sokáig szeretnék itt szerepelni. Nem foglalkozom azzal, hogy mit beszélnek a kívülállók. Csak az a fontos, hogy itt akarom folytatni a pályafutásomat.” Ezek a más szájából üres frázisoknak ható mondatok Andrés Iniesta esetében igencsak hihetõnek tûnnek, hiszen a pályán és azon kívül is rendkívül alázatos labdarúgó nemcsak a Barcelona saját nevelése, de példaképei is a katalán fõvárosból kerültek ki. „Mindig is szerettem Laudrup és fõleg Guardiola játékát. Amikor idekerültem, lehetõséget kaptam arra, tanuljak tõle. Késõbb Xavi lett a példaképem, és abban a szerencsében van részem, hogy mellette játszhatok, és tõle tanulhatok.” – nyilatkozta egy korábbi interjúban a Giuly távozásával a nyolcas számú mezt öröklõ játékos.
Pedig pont õ (is) eshet „áldozatul” Thierry Henry és Touré Yaya érkezésének, legalábbis ami a játékidõt illeti. A csapat erénye lehet az õ hátránya. A „fantasztikus négyes” az elõrejelzések szerint ugyan nem fog sokat együtt játszani, de az éppen aktuálisan kimaradó, esetleg csereként beálló támadó is a középpályások elõl szippanthatja el a perceket. Ráadásul a középpályás védekezés megszilárdítása miatt igazolt elefántcsontparti játékos szerepeltetésének köszönhetõen is többször találhatja magát a kispadon…
Írta: grecki
