Xavi: “Én csak Cruyff iskolájának egy tanulója vagyok”

Terjedelmes, összetett interjú | Mbappé, Dembélé, stílusok és az ész szerepe a labdarúgásban

Az FC Barcelona élő legendája, a 38 éves Xavier Hernandez adott egy hosszabb interjút a ‘So Foot’ francia magazinnak, melynek azonban a mélysége is szenzációs. A Barcelonától visszavonult katalán középpályás többek között beszélt Dembéléről, Usain Boltról, de a hangsúly legfőképpen azon volt, hogy mit gondol magáról a labdarúgásról, illetve hogy milyen szemszögből is figyeli ő maga az eseményeket a pályán. Xavi futballfilozófiája tökéletesen kirajzolódik az interjú során. 

Maradona zseninek nevezte

“Ez brutális, hiszen ő egy legenda… Én viszont nem vagyok egy futballzseni, én csak Johan Cruyff iskolájának egy tanulója vagyok, aki összefoglalta a labdarúgást egy mondatban: ‘A focit az eszeddel kell játszani’. Nekem az agyamat kellett használnom, hogy focizni tudjak. Nem Kylian Mbappe vagyok. Hogy játszik ő? Fut a labdával, átmegy a játékosokon. Nincsenek Mbappéhoz hasonló lábaim, de az agyamat használom. Így kompenzálok.”

“11 éves koromban érkeztem a Barçába, az első naptól kénytelen voltam megérteni mindent, amit csináltam. Nem tudunk futballozni, ha nem értjük mindazt, ami a pályán történik. Ez mélyebb annál, minthogy csak a labda és a láb kapcsolata. Minden kérdés új perspektívákat nyit meg. Miért kérik, hogy nyissunk területet egymásnak? Ez logikus. Képzeld el, hogy nálam van a labda, és oda akarom adni egy csapattársnak, de egy ellenfél közöttünk van, és meg akarja szerezni a labdát. Ha elég hely van én és a csapattársam között, az ellenfél nem tehet semmit. Így gondolkodom: ‘Ha ő felém jön, odapasszolom a labdát a csapattársamnak’. És tessék, a labda már elment a másik irányba. Ha szűk helyen vagyunk, könnyen elveszíthetjük a labdát. Ez Cruyff mantrája. Ha nincs nálunk a labda, mit kell tennünk? Magasan védekezni a pályán és gyorsan. Miért? Minél kevesebb területet adunk az ellenfélnek, annál kevesebb esélyük lesz, hogy elérjék a kapunkat. Mi a labdarúgás? Tér-idő.”

Unalmas a Barcelona játékstílusa?

“Hihetetlen a kritika! Ki unalmas? A Barça, vagy aki ellenük játszik? Néha azt hallom: ‘A Barça nem elég veszélyes’. De hogy lehetnél az, ha 11 játékosuk van a kapu előtt? Nem lehetséges. A csapat, amelyik a kapuja elé betömörülve játszik, nem az a csapat, aki megpróbál focizni, nem hajlandó rá. Nem unalmas, amikor azt látod, hogy a csapatok húzzák az időt, vagy kirúgják a labdát, hogy megtörjék a játék ritmusát? A nagyon védekező csapatok ellen azt kérdezem magamtól: ‘Hogyan találok helyet? Nincsen egy szemernyi sem!’ De mindig vannak területek. Mozgatnod kell a labdát az egyik oldalról a másikra, járatni és újra járatni, és ott is a terület. Azzal töltöttem az életemet, hogy keressem a módját, hogy megtaláljam. Hol van hely? Hogy csinálhatok területet? Minden irányba fordítottam a fejemet, az ‘Ördögűző lány’ becenevet kaptam [az Ördögűző c. filmben (+18) lévő lány fejforgatása után]. Nem fordítottam meg 360 fokkal a fejemet, mint ő, de voltak olyan meccsek, ahol több, mint 500 alkalommal forgattam a fejemet!”

Dembélé

“Szüksége lesz egy kis időre. A Barça olyan, mint egy végső vizsga egy futballistának. Olyan, mintha Dembélé most diplomázna egy mesterképzésen. Nem mindenki tud ugyanis ebben a klubban játszani. Miért? Mert háromszor jobban kell tudnod a dolgokat, mint másutt. 30 méteren belül játszik a Barcelona. Dembélé nagyon tehetséges, nagyon gyors, de itt nem lesz annyi területe, mint Dortmundban vagy Rennes-ben. Ott nagyobb területe volt, ezáltal pedig több ideje. Meg kell tanulnia tehát gyorsabban gondolkodni néhány ezredmásodperc alatt. Így fog kiderülni, hogy megvan-e a mentalitása. Azt kell magának mondania, hogy: ‘Barça-játékos vagyok!’ Mentálisan erősnek kell lenned, illetve azzal a meggyőződéssel kell pályára lépned, hogy sikeres leszel itt.”

“Vannak átlagos játékosok, akik 15 évet töltöttek a Barçában, mert volt karakterük. És vannak olyan kiváló játékosok, akik nem hagytak semmilyen nyomot hátra, mert nem tudták kezelni a nyomást. Az edzésen, amikor megláttad őket, azt mondanád magadnak: ‘Mindent el fognak érni, legendák lesznek.’ De nem. Amint pályára lépnek, megremeg a lábuk. Nem akarják a labdát többé. És csodálkozol: ‘Szent Isten, mi történt velük?'”

“A mentális erő stabilizálja a teljesítményt. Ez tesz erősebbé. Amikor ég a ház, Marcelo, Modric vagy Ramos nem bújnak el. Éppen ellenkezőleg, ebben a pillanatban jelennek meg. Mit csinált Lucas Vazquez a PSG ellen? A győzelem vágyával lépett pályára. Egy rakéta. A srác még Kimpembének is nekiment. És azt mondod magadnak: ‘Mit csinál? Ő őrült, vagy mi?’ Nem, csak mentálisan erős.”

A foci globálisan értelmezve

“Mi jelenti a különbséget ma a labdarúgásban? A tehetség. És mi a tehetség? Az a lehetőség, hogy kontrolláld, mit csinálsz, és mások mit csinálnak, mert a fejeddel játszol, és nem csak a lábaddal.”

“Szeretem Usain Boltot, ő egy nagyszerű sportoló. Fizikailag senki sincs közel hozzá. Ki fut gyorsabban nála? Senki. De minden tisztelettel, soha nem fog különbséget teremteni a futballpályán. Mert nem tudjuk pótolni a mentális sebességet és a játékintelligenciát a fizikai képességekkel. Lehetetlen.”

“Személy szerint mindig megvolt bennem a vágy, azt is mondhatjuk, hogy a kíváncsiság, hogy megértsem, mi történik a pályán. Miért? Hogyan? Hol? Ezek olyan kérdések, amelyeket folyamatosan megkérdeztem magamtól, és továbbra is meg fogom, amikor edzővé válok. Nem mind gondoljuk ugyanazt. Vannak olyan profi játékosok, akik nem értik, mi történik a pályán. Egyszerűen azért, mert nem képezték őket arra, hogy fejlesszék a tehetségüket, és gondolják végig, mi is történik velük éppen a pályán.”