A közelgő Bajnokok Ligája elődöntő előtt a Liverpool korábbi, a Barcelona jelenleg klasszisát, Luis Suarezt övezi talán a legnagyobb figyelem. A napokban két angol média, a Guardian és a Daily Mail is mikrofonvégre kapta az uruguayi klasszist, aki beszélt a párharcról, a liverpooli évekről, Messiről, és még sok minden másról is.
A családról
A gyermekeim sosem akartak BL-meccsre kijönni – eddig. Delfina és Benjamin is megkért, hogy hadd jöhessenek el Liverpoolba, sőt a feleségem is közölte, hogy jönnek. Talán Lauti, a legkisebb nem fog velünk tartani, mert a napokban múlt 6 hónapos. Benja Liverpoolban született, és az első stadion, ahova elvittem, az Anfield volt. Delfi gyermekkorának is része Liverpool: itt kezdett el érdeklődni a futball iránt. A mai napig emlékszik arra, hogy milyen volt, amikor a stadion énekelte a You’ll Never Walk Alone-t.
A visszatérésről
A hollandiai évek után a Liverpool adta meg az esélyt arra, hogy bebizonyítsam, megállom a helyem a legmagasabb szinten is, és bebizonyította számomra azt is, hogy mindig tudok fejlődni. A visszatérés biztosan furcsa, de egyben nagyon jó érzés is lesz. Láttam Carra-t (Jamie Carragher) az Old Traffordon, és nagyon izgatott volt. Henderson is ott volt, néhány barátom pedig eljött az El Clasicóra. Nagyon jó lesz viszontlátni a személyzet tagjait is, mint Ray Haughant, aki mindenben segített. És kaptam üzeneteket a melwodi (a Liverpool edzőközpontja – a szerk.) menza egyik hölgy dolgozójától is: azt írta, hogy szeretné látni a gyerekeket. Sokszor vigyázott Delfire, bevitte magához a konyhába. De ahogyan a mérkőzés elkezdődik, minden megváltozik. Tudja mindenki, hogy teljesen más vagyok a pályán kívül, és más a pályán. A Barcelonáért játszom, tudjuk mik a céljaink. Nem lesznek barátságok, testvérek, nagyszerű emlékek. Így állok hozzá a dolgokhoz játékosként, és ezt mindenki tudja.
Az ő Liverpoolja és az idei Pool
Akkoriban teljesen más volt a Liverpool helyzete. Egy „most vagy soha” állapot volt, amikor ott játszottam. A Premier League győzelemre esélyesektől igen távol álltunk, egy olyan kerettel, ami igencsak távol volt a jótól. Nem költött a klub annyit a játékosokra, mint ma. Ma bárkit meg tud szerezni a Liverpool, akkoriban ez nem így volt. Ha megnyertük volna akkor a bajnokságot, az nagyobb siker lett volna, mintha a mai csapat megnyerné. Klopp csapatának „eleje” nagyon gyors, technikailag képzett, és nagyon tehetséges. Ők azok a játékosok, aki megteremtik a különbséget, és a Liverpool eredményessége tőlük függ. Ők olyan típusú játékosok, akikkel nagyon szeretnél játszani, olyan szintet képviselnek, amit egy Liverpoolhoz hasonló klubnál elvárhatsz, és akik mind a bajnokságot, mind a Bajnokok Ligáját meg tudják nyerni. Abban is nagyon jók, ahogyan a meccsekhez hozzáállnak, ahogyan a meccseket kezelik. Mi talán ebben nem voltunk annyira jók. Ami Stevie-vel történt (2014-ben a Liverpool-Chelsea mérkőzésen Steven Gerrard elcsúszott a félpályánál, Demba Ba elviharzott a labdával, a Chelsea 2-0-ra nyert, a Liverpool pedig 2 ponttal elbukta a bajnokságot – a szerk.), vagy ami a Selhurst Parkban (a következő fordulóban a gólkülönbségét kozmetikázni akaró Pool minden mindegy alapon támadott idegenben a Crystal Palace ellen, a szünet 3-0 nekik, de a végén 9 perc alatt egyenlített a Palace – a szerk.), ma már azt mondanánk: „nem, játsszál nyugodtan, 3-0-ra vezetünk, a Citynek még nyernie kell hét közben és hétvégén”… De nem, mi úgy éreztük, menni kell tovább, hogy meg tudjuk nyerni a bajnokságot a gólaránnyal. Ez egy olyan hiba volt, amit nagyon fiatalon követsz el.
A szezonzáró ideális forgatókönyve
Bajnokok Ligája döntő az Ajax ellen, triplázó Barcelona, és Liverpool elsőség a Premier League-ben.
