Ansu Fati megtekintette a róla szóló „Made in La Masia” című sorozatot, ennek során adott interjút. A 19 esztendős játékos mesélt gyermekkorának nehézségeiről és elmondta, hogy rendkívül hálás a szüleinek. Azt is elárulta, hogy szerinte az embernek nem szabad megváltoznia, függetlenül attól, hogy mije van vagy mije nincs.

Család, haza és gyermekkor

„Egy nagyon összetartó család vagyunk, ha egyikünk szenved, akkor mindenki szenved. Ők a legjobb támaszaim. Édesapámnak és édesanyámnak köszönhetem, hogy teljesítettem az álmomat. Nagyon nehéz volt apám nélkül felnőni, Spanyolországba ment, hogy megélhetést biztosítson nekünk, én pedig Bissau-Guineában maradtam. Majdnem hét éves koromig nem láthattam őt, és akkor hagytam el a hazámat, hogy Sevillába menjek. Az az álmom, hogy visszatérjek Bissau-Guineába és segíthessek olyan dolgokban, mint például az oktatás, tudjam, hol éltem, emlékezzek arra, hogy milyen volt minden. Még mindig nem tudtam ezt megtenni.”

Kedvenc étel

„A kedvenc ételem a rizs csirkével, a mangó pedig a kedvenc gyümölcsöm.”

Költözés a La Masíára

„Nehéz volt, hogy ismét nem láthattam a szüleimet, de megértettem, hogy mit kell tennem, ha be akarom teljesíteni az álmomat, ami a munkám volt.”

Marc Serra, az első edzője

„Marc nagyon sokat segített nekem, az utcai focik világából jöttem, mindig viccelődtem, nem nagyon koncentráltam. Csináltam néhány trükköt, cseleket… Megtanított arra, hogy tiszteljem az ellenfelet és elmondta, hogy a legjobb módja ennek az, hogy több gólt lövök és megnyerem a meccset.”

Albert Puig, korábbi ifjúsági labdarúgó koordinátor

„Ő volt a rossz tanár, aki leszidott, de szüksége volt arra, hogy fegyelmezett és szigorú legyen. Sokat segített nekem, hogy tiszteljem.”

A gyermekkorában elszenvedett sípcsont- és szárkapocscsonttörés

„Sírni akartam a fájdalom miatt, de nem tettem, amikor láttam, hogy milyen rosszul van az édesanyám. Sírtam éjszaka, amikor édesapám megérkezett a kórházba. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok focizni.”

Debütálás

„A debütálás napján nagyon ideges voltam, azon a héten nem ettem vagy aludtam, látni, hogy megvalósítod az álmodat… Sírva mentem edzeni az első csapattal. Az első dolog, ami az eszedbe jut, az a munka, amit a szüleid tettek abba, hogy ott lehess.”

Ernesto Valverde

„Örökké hálás leszek neki.”

A sérülések

„Ezek olyan dolgok, amik megtörténnek. A fejembe vettem, hogy tapasztaltam már nehezebb dolgokat is, mint például amikor az édesapám nélkülünk jött Spanyolországba, hogy jövőnkön dolgozzon. A családom muszlim, hiszünk, és sokat imádkoztam a sérülések miatt. Mindig imádkozom a családom egészségéért, és az utolsó dolog, amit teszek az, hogy magamért imádkozom.”

Még mindig ugyanaz az ember

„Még mindig az a gyerek vagyok, aki voltam, aki szeretettel viseltetik a szülei iránt. Az embernek nem szabad megváltoznia, függetlenül attól, hogy mije van vagy mije nincs, tudnia kell, hogyan kell tiszteletteljesnek és alázatosnak lennie ahhoz, hogy dolgozni és fejlődni akarjon.”

***