Ronald Araújo exkluzív interjút adott a Club de Deportista magazinnak a gyerekkoráról, Barcelonához való kötődéséről és odaigazolásának körülményeiről, a magánéletéről és a benne rejlő potenciálról.
A kitartás gyümölcse
Igent mondott az FC Barcelonának anélkül, hogy tudta volna mi is vár rá. Nem sokkal később megfeszülve dolgozott azon, hogy elsajátítson egy olyan stílust, amihez korábban nem volt hozzászokva. Nem is sikerülhetett volna jobban: egyaránt élvezi Xavi és az uruguayi válogatott bizalmát, bár egy szerencsétlen sérülés miatt kérdéses, hogy a katari világbajnokságon pályára léphet-e.
Milánó
Amikor Ronald Araújo ügynöke elmesélte a játékosnak, hogy az FC Barcelonától hívták, nem egyértelműsítették, hogy az ajánlatban az utánpótlásban, vagy az első csapatban kellene-e játszania. Araújo azonban gondolkodás nélkül igent mondott, hiába kellett elhagynia az uruguayi első osztályt, amelyben a Club Atlético Boston River játékosaként szerepelt. Ez a határozottság jellemezte már akkor is, amit most a pályán is láthatunk tőle. Egy játékos, aki úgy került fel a Barça első csapatába, hogy semmilyen technikai vagy taktikai előképzettséggel nem rendelkezett — amit a többi játékosnak az utánpótlásban kezdetektől fogva tanítanak. Azonban kitartó volt, mást sem csinált csak edzett és edzett. Az eredmény megmutatkozik abban, hogy Xavi, az edző bizalmat adott az uruguayi védőnek.
Araújo elég gyorsan felnőtt. Mindössze 13 évesen mutatkozott be a városa csapatában, és az ottani veterán játékosok örökségként mára egy igazi vezér vált belőle. A gyors tanulás pedig a futballon kívül is segítette. Az erőfeszítések, amelyet a szülei tettek, hogy Ronald ma az FC Barcelona védelmének vezére legyen, mindig ott lesznek a játékos életében.
Araújo gólja a Real Madrid elleni bajnokin, amelyet 4-0-ra nyert meg a Barcelona idegenben — Fotó: Gonzalo Arroyo Moreno/Getty Images
Korán érő futballista
Így tudnánk leginkább jellemezni Ronald Araújo (Rivera, 1999) sportkarrierjét. Miután kiemelkedően játszott a regionális bajnokságokban, kilenc évesen kapott egy ajánlatot, hogy játsszon a Boca Juniorsban, azonban ezt a szülei visszautasították, mert úgy látták, hogy Ronald még túl fiatal ehhez a lépéshez. Kitűnt minden utánpótlás kategóriában az Huracán de Rivera színeiben, így mindössze 13 évesen bemutatkozhatott a felnőttcsapatban is. A Rentistas felfigyelt az akkor már magas középpályásra és lecsapott rá. Ebben a játékos fejlődését nézve fontos időszakban Sergio Cabrera volt az edzője, aki változtatva a posztján középső védőként számolt vele. A Boston Rivers volt a következő állomása, de nem játszott ott sokáig, ugyanis jött a hívás, amely mindent megváltoztatott: az FC Barcelona megkeresése. Lépésről lépésre jutott el az utánpótlásból az első csapatig, miközben a kezdetektől fogva a válogatottban is számítottak rá, ahol mára szintén stabil kezdő a felnőttek között. Kétségkívül, Ronald Araújo életében minden gyorsan történik.
—Nagy volt a játékosmozgás a keretben, de nem úgy tűnik, mintha sok idő kellett volna nekik a beilleszkedéshez.
Jó ideje együtt dolgozunk Xavival. Eleinte nehéz volt, mert teljesen új ötletei voltak, olyan dolgok, amiket nem igazán csináltunk az elmúlt években. Megpróbálja visszahozni a Barça filozófiáját, és azt gondolom, hogy most kezd igazán beérni a munkája, amit az érkezése óta végez.
—Hogy viselik klubon belül ezt az újjáépítési folyamatot?
Az biztos, hogy nagy változásban vagyunk az elnök érkezése óta, és azt gondolom ez jót tett a klubnak. Mindamellett versenyképes csapatunk van, nagy játékosokkal, és az új érkezők is erősítést jelentenek a számunkra.
—Lewandowski volt a világsztár, aki hiányzott a csapatnak?
Igen, Lewandowski egy nagy játékos és mindannyian tudjuk, hogy milyen minőséget képvisel. Azért jött, hogy hozzáadjon a csapathoz, és jól jött nekünk. Nagyon örülünk, hogy velünk van.
—Xavi bízik benned középhátvédként és szélsőként is. Melyik pozíció áll közelebb hozzád?
A középső védő. Sokkal jobban szeretek ott játszani. Itt szerepeltem, mióta profi vagyok és kényelmesebb, de ott játszok, ahol szükség van rám. Ha szélsőt kell játszanom, legyen, a legtöbbet fogom kihozni magamból.
—Habár csatárként kezdtél…
Igen, gyerekként még csatárt játszottam, és majdnem a profi karrierem kezdetéig ott is maradtam.
—Védőként egyszerre vagy magas és gyors. Gondolod, hogy ezek a fizikai tulajdonságok egyre fontosabbak egy védő számára a mai futballban?
Igen, mindenképpen. Manapság a futball egyre gyorsabb, dinamikusabb, fizikálisabb, és még inkább fontos a mi stílusunkban, ahol a félpályáig előre kell jönnünk. Azt gondolom, hogy ideális vagyok ehhez a klubhoz és a mai futballhoz.
—Hogy emlékszel vissza a gyerekkorodra?
Nagyon szép volt. Sok kemény időszakot éltünk át, de nagyon jó emlékeim vannak az otthonomról, a családomról és a barátaimról Riverából. Tulajdonképpen az utcán nőttem fel és nagyon szép emlékeim vannak onnan.
—Riverából származol egy uruguayi határfaluból, a brazil határról, és a családod egy része brazil. Uruguayinak vagy brazilnak érzed magad inkább?
Nagyon is uruguayinak érzem magam, de vannak brazil gyökereim is. Az édesanyám családja brazil, és mi a brazil határról vagyunk, így a kultúránkra, a gasztronómiánkra is hatással van, de rengeteg brazil zenét is hallgatunk. A portuñol nyelvet beszéljük, amely egy, erre a zónára jellemző dialektus, de én emellett elég jól beszélek portugálul, mert gyerekkoromtól kezdve a brazil tévéadásokat néztem.
—Volt olyan helyzet, amikor úgy érezted, hogy nem lesz belőled profi labdarúgó?
Igen. Amikor lehetőségem volt Montevideóba menni, ahol több nagy csapat is játszik, és az anyukám azt mondta, hogy fiatal vagyok, nekem tanulnom kell… És eljött egy pillanat, ami nagyon frusztrált. Azt gondoltam, hogy soha többé nem lesz ilyen lehetőségem, elvágták a karrierem, mert volt több olyan csapattársam, akik elmentek Montevideóba és ott is maradtak.
—Mennyi áldozatot hoztak a szüleid, hogy ott lehess, ahol most vagy?
Rengeteget. Nagyon sok áldozatot hoztak és rengeteget dolgoztak, hogy focizhassak. Soha nem éreztem nyomást a részükről a futballal kapcsolatban, azért akarták, hogy játsszak, hogy ne az utcán legyek. Viszont a tanulást nagyon erőltették. Az anyukám és a nagymamám hordtak edzésre, rengeteg kilométert megtettek velem, napsütésben, esőben egyaránt. Hitelre vették meg a futballcipőimet, mert nem volt éppen annyi pénzük abban a pillanatban… A szüleim nagyon fontosak, hogy ott lehetek, ahol vagyok jelenleg.
—13 évesen, az édesapád bekötözött egy meccsen, hogy az idősebb játékosok ne okozzanak sérülést…
Ennyi idős voltam, amikor debütáltam Riverában, felnőttek ellen. Nagyon keményen játszottak, és az édesapám félt, hogy kárt okoznak bennem. Nagyon szép emlékeim vannak erről a debütálásról.
—A lányod egy éves lesz. Mit tanultál tőle és magadtól ezalatt az idő alatt?
Nagyon sokat, a kislányomtól rengeteget tanultam. Először is, hogy milyen szülőnek lenni, de ugyanúgy megtanultam értékelni a családomat, mert időnként ha a futballban valami rosszul sikerül egy edzésen vagy egy meccsen, feldúltan mégy haza, majd látod, hogy ott van a baba, egyből megváltozik a hangulatod, más ember leszel, és tudni fogod, hogy külön kell választanod a futballt a családodtól.
Araújo és párja, Abigail Olivera közös gyermekükkel az uruguayi védő hivatalos bemutatásán— Fotó: Instagram (@ronaldaraujo_4)
—A Barcelona B-hez érkeztél, és García Pimienta rövid idővel ezután odaadta neked a kapitányi karszalagot. Vezérnek érzed magad?
Igen, mert én így élem az életemet. Gyerekkoromtól fogva idősebbekkel játszottam, és az eddigi karrierem során mindig olyan vezérek voltak a környezetemben, akik nyomot hagytak bennem, akik referenciát jelentettek, és maguk elé helyezték a csapatukat. Azt gondolom, ez sokkal érettebbé tett engem. Amikor a Barcelona B-be érkeztem, és a mester látta, hogy rám számíthat ezen a téren nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy ez az egyik legjobb tulajdonságom, és ez büszkévé tett.
—Mit gondolsz, amikor Carles Puyolhoz hasonlítanak azokért az értékekért, amiket a pályán és azon kívül viselsz?
Nagyon örülök neki, ha egy ilyen legendához hasonlítanak, mint ő, mert tudjuk, mekkora játékos volt Puyol, és mit jelentett ennek a klubnak. Tudom viszont, hogy nekem a saját karrieremet kell egyengetnem, és azt szeretném, hogy megjegyezzék a nevem, és a jövőben Ronald Araújóról beszéljenek így.
—Ki volt az a csatár, aki ellen a legnehezebb volt védekezned?
Benzema. Ő egy nagyon okosan mozgó csatár, és hihetetlenül jó. Tudja mikor kell megállnia, mikor kell segíteni a társait, és mindig nagyon vigyáznod kell, ha szembekerülsz vele.
—Eleinte nehezen sikerült alkalmazkodnod a Barça játékához. Mára minden automatizmusát elsajátítottad a posztodnak?
Igen-igen, mostanra kényelmesen mozgok itt, és nagyon jól érzem magam. Igaz, hogy eleinte nehezen ment, mert egy teljesen más futballkultúrából jövök. Uruguayban sokkal hosszabban játszunk, itt pedig hátulról is előre kell játszani a labdát, hiába van tőled két méterre egy csatár, akkor is passzolnak neked. Nem voltam hozzászokva ehhez a játékhoz, és amikor megérkezel az FC Barcelonába rájössz, hogy a csapattársaid 9-10 éve csinálják ezt, rutinból. Meg kellett tanulnom, és nagyon sokat dolgoztam rajta. Volt, hogy dupla edzésmunkát végeztem. Amikor Xavi megérkezett tudtam, hogy tovább kell fejlődnöm, mert amikor anno felkerültem az első csapathoz a Barça filozófiája elveszett, a harmadik emberes játék, a labda osztogatása, de a mester érkezésével továbbfejlődhettem és ma nagyon kényelmesen érzem magam a posztomon.
—Néhány hónap múlva itt a katari világbajnokság. Az uruguayi válogatott egy olyan csoportban van, ahol nehéz lesz pontokat szerezni (Ghána, Portugália és Dél-Korea). Mik a célkitűzések?
Az a cél, hogy túljussunk a csoporton. Egy jó világbajnokságot akarunk, és azt szeretnénk, hogy jó kép alakuljon ki rólunk, az országunk büszke legyen ránk, és elégedett legyen az elért eredményünkkel. Ez egy kemény csoport, magas szinten játszó, kiváló csapatokkal, ezért is fontos az első meccset győzelemmel kezdeni.
—Érzed a felelősséget, hogy te vagy az utódja két az elmúlt években a világ legjobbjai között emlegetett védőnek: Piquének a Barcelonában és Godínnak az uruguayi válogatottban?
Nem érzek nyomást emiatt. Azt gondolom, hogy magamnak kell megteremteni a lehetőséget, és megmutatnom, hogy én is el tudom érni azt, amit ők.
—Nagyon odavagy a lovakért.
Igen, kicsi korom óta nagyon szeretem őket. Vidéken nőttem fel lovak, bárányok és tyúkok között. Ez számomra egy szenvedély, nagyon szeretem, ha a szabadságom alatt állatok vesznek körül.
—Hány napig bírnád ki matétea nélkül?
Keveset bírnék. Nagyon szeretek matét inni minden nap, ha egy nap kimarad, másnap szükségem van rá mindenképpen.
Forrás: issuu.com
VILLÁMKÉRDÉSEK
- Első dolog, amit ébredés után teszel:
Imádkozom.
- Van bármilyen babonád?
Nincs.
- Melyik videojátékkal játszol a leggyakrabban?
FIFA.
- A labdarúgás után melyik sportot kedveled a legjobban?
A kosárlabdát.
- Haaland vagy Mbappé?
Mindketten nagyon jó játékosok.
- Ha te lennél a Barcelona sportigazgatója, kit igazolnál le?
Leo Messit.
- Kedvenc helyed Barcelonában?
A saját házam.
- Párizs vagy New York?
New York.
- Egy felejthetetlen gólod?
Amit idén márciusban a Bernabéuban szereztem.
- Melyik ligában játszanál?
LaLiga vagy Premier League.
- Egy félelmed
Elveszíteni a családomat.
- Egy ember, akit nagyra értékelsz?
A szüleimet.
- Egy kívánság.
Világbajnoknak lenni.
- Kapus vagy csatár lennél inkább?
Csatár?
- Elnök, vagy edző?
Elnök.
A cikk a Club de Deportes lap 41. heti számában megjelent Portada – Ronald Araújo interjú fordítása. A fordítást készítette: Kóródi Brúnó Zoltán; Szerkesztette: Balogh Efraim
Eredeti szöveg: Christian Moya; Fotó: Ivan Cano; Szerkesztette: Julia Piqueras
