Wojciech Szczesny neve már akkor is nagyon nagy várakozást keltett Barcelonában, amikor még nem vált hivatalossá, hogy érkezik. Számos olyan tény volt (visszavonulásból tér vissza, Lewandowski jóbarátja, Flick bízik benne, valamint az európai topklubokban mutatott teljesítménye), amely felfokozta a várakozásokat, hogy a 34 éves lengyel hogyan teljesít majd. Azonban sokan a magánéletének aspektusaira is kíváncsiak. A Mundo Deportivónak és a Sportnak adott két interjújában számos témáról beszélt.

Az átigazolásának körülményei

„Ha egy hónappal ezelőtt azt mondták volna, hogy a Barçában fogok játszani, megállás nélkül nevettem volna. Még Ter Stegen sérülése előtt egy nappal is nevettem volna. El sem tudtam volna képzelni, hogy akkoriban bármilyen kihívásra igent mondjak. De amikor megcsörren a telefon, és valósággá válik, amikor ott van a kezedben, és csak rajtad múlik… Gondolkodhatsz, elképzelhetsz, tervezhetsz bármit… de ilyenkor megkérdezed magadtól: ‘Mondhatok nemet a Barcelonának?’ És a válasz az, hogy nem, nem mondhatsz nemet. Ha nemet mondasz a Barçának, akkor nem vagy elég tökös és bátor egy ilyen kihíváshoz. Úgy gondolom, még mindig megvan bennem a szenvedély, és hogy olyan állapotban vagyok, még tudok segíteni a csapatnak, ezért fogadtam el az ajánlatot.”

A dohányzása, amely sokaknak nem tetszik

„Ezek olyan dolgok, amelyeken nem változtatok a magánéletemben, és senkinek semmi köze ahhoz, ha dohányzom. Nem befolyásol engem, a játékomat, vagy azt, amit a futballpályán teszek, valamint nem a gyerekek előtt csinálom, így nem vagyok rossz hatással rájuk. Néha valaki készít rólam egy képet a fák mögé bújva dohányzás közben, ahol nem is látom őket (a gyerekeket). Ez nem rajtam múlik. Igyekszem elrejteni és nem mutogatni az embereknek. De ha valaki azt hiszi, hogy a magánéletemen változtatok majd emiatt, akkor gondolja át újra, mert az vagyok, aki vagyok. Egész életemben ilyen voltam, és ezek a dolgok egyszerűen nem tartoznak senkire. Azt akarom, hogy kapusként ítéljenek meg, és nem az alapján, hogy olyan sztorikat keresnek, amelyek senkit sem érdekelnek igazán.”

A játékos, aki a legjobban meglepte

„Ha élőben nézel egy meccset, az teljesen más, mintha a tévében néznéd, aztán a stadionból látod, hogyan viselkednek a játékosok. Cubarsí lenyűgöző volt számomra. Miután láttam őt a tévében, arra számítottam, hogy egy modern típusú védő lesz, aki jól bánik a labdával, de gyengédebb. Amikor élőben látod, megtapasztalod, hogy valójában egyáltalán nem puhány, és nagyon jó döntéseket hoz. Persze jó a labdával, de a védekezői kvalitásai valójában nagyon-nagyon magasak. Alig várom, hogy vele játszhassak. Nagyon nagy hatással voltak rám a védők is.”

„Lamine Yamalról nem kell beszélni, nincs is értelme. Ismerem Yamalt, de a védelem egészen másképp játszik, mint ahogyan én megszoktam, ez nagyon lenyűgözött. A személyiségük és az, ahogyan a pályán viselkednek, nagyon nagy hatással voltak rám. Úgyhogy alig várom, hogy erős és jó kapcsolatot alakítsak ki velük.”

Motiváció

„Boldog voltam a visszavonulásom után, de a boldogság nem elég az életben. Ez jó és kényelmes, de amikor érzed a kihívást, amikor úgy érzed, hogy meg akarod erőltetni magad, hogy valami rendkívüli dolgot csinálj, valami olyat, amire az emberek emlékezni fognak, akkor győz a motiváció.”

***