Josep Minguella: a sztárok felfedezője – II. rész

Venablesnek nem kellett Hugo Sanchez - Megérte a Sztoicskovért vállalt rizikó - Messi nélküli Barcelona?

 

2000 decemberének egyik délutánján  Minguella és Carles Rexach épp hűs sörüket kortyolgatták a barcelonai Pompeia Tenisz Klubban, miután a hét pálya egyikén lejátszották aktuális teniszmeccsüket. A Montjuic-hegyen, amelyről csodálatos kilátás nyílik a katalán fővárosra, jelen volt még egy bizonyos Jorge Messi, egy fiatal argentin játékos édesapja is. A következő percek történései mára már legendává váltak: Rexach egy papírszelvétára írt egy szerződéstervezetet, amely szerint az FC Barcelona leigazolja Jorge fiát, Lionelt. A következő napon a papírszalvétát hivatalos papírra cserélték, mely elég volt ahhoz, hogy meggyőzze az egyre frusztráltabb édesapát arról, hogy a fia a gránátvörös-kékbe öltözzön. Előtte azonban történt még néhány jó dolog…

A Nunez-érában számos igazolás kötődött Minguella nevéhez, köztük olyanok is, amelyek kulcsfontosságúak voltak a Johan Cruyff vezette Dream Team kialakulásában. Guillermo Amor, Miguel Angel Nadal, Romário – mind az ügynök közbenjárásával kerültek a Camp Nouba, 1984-ben pedig majdnem leigazolta a mexikói Hugo Sanchezt, azonban az igazolást Terry Venables vezetőedző megvétózta. Egy évvel később az angol mester Steve Archibald leigazolását kezdeményezte, miközben Sanchez a Realban között ki, ahol 207 mérkőzésen 164 gólt szerzett, ötször nyert spanyol bajnokságot, kétszer UEFA-Kupát, és sorozatban ötször lett spanyol gólkirály…

Maradona leigazolását követően csaknem tíz évvel Minguella újfent kénytelen volt egy katonai vezetéssel tárgyalni, ezúttal Európában. Az ügynök azért utazott a bolgár fővárosba, hogy a kommunista párt irányítása alatt álló CSZKA Szófiától leigazolja Hriszto Sztoicskovot, aki 1989-ben európai Aranycipőt nyert, és 119 mérkőzésen 81 gólt szerzett klubcsapatában. Végül Sztoicskov három millió dollárért váltott klubot. Sokan megkérdőjelezték az igazolás szükségességét, különös tekintettel a csatár heves természetére, Minguella azonban meg volt győződve arról, hogy Sztoicskovnak helye van a Barcelonában. Igaza is lett: sorozatban négyszer nyert bajnokságot (1991, 1992, 1993, 1994), 1992-ben BEK-et, 1994-ben Aranylabdát, és ő volt Cruyff számára a Dream Team egyik utolsó, még hiányzó eleme.

Lionel Messi mindössze 12 éves volt, amikor először megjelent Minguella radarján: ámulatba ejtette a tehetsége, amellyel törékeny és apró testalkatát is elfeledtette vele. A Camp Nou döntéshozóinak voltak kétségeik a még gyereknek számító argentinnal szemben, figyelemmel arra, hogy korábban például Maradona sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A dél-amerikai klasszis ugyanis több problémát okozott, mint amennyi sikert hozott a klubnak abban az igen mozgalmas két évben, amit a katalán fővárosban töltött, ez pedig szkepticizmussal töltötte el a katalán egyesület vezetőségét. Minguella azonban hajthatatlan volt, kifizette Messi és édesapja repülőjegyét Barcelonába, ráadásul saját zsebéből rendezte a szállásukat is a Plaça d’Espanya egyik hoteljében.

Hogy érzékeltessük, mennyit is számít egy-egy honfitárs korábbi szereplése és teljesítménye, a klubhoz közeli források szerint Javier Saviola és Juan Román Riquelme, akik szintén nem tudtak megfelelni az elvárásoknak, barcelonai produktuma pedig már akkor volt hatással a történésekre, amikor Messi már gránátvörös-kékben játszott, és a szerződéséről (B csapat, első keret, milyen fizetés?) kellett határozni. Hiába volt különleges tehetség, hiába láthatták a vezetők testközelből, a honfitársak példája ilyenkor akarva-akaratlanul ott motoszkálhat a döntéshozók fejében.

Térjünk vissza azonban Messi leigazolására 2000-ben: csakúgy, mint 1978-ban, az ügynök régi barátját, Rexachot hívta segítségül, aki újfent döntő fontosságúnak bizonyult:  Rexach, aki ebben az időszakban szakmai tanácsadó volt a klubnál, rendezett egy barátságos mérkőzést annak érdekében, hogy megnézze a Minguella által figyelmébe ajánlott apró argentint. Őt is pillanatok alatt lenyűgözte Messi, és áldását adta az üzletre.

A teniszklubos szalvétára írt szerződést hamarosan felváltotta egy valódi, amelyet Joan Lacueva írt alá. Lacueva, aki a klub általános igazgatója volt, szintén fontos szerepet játszott Messi karrierjében: saját pénzéből fizette Messi későbbi hormonkezeléseinek jelentős részét.

Már-már hihetetlen elképzelni azt, hogy Messi és a Barcelona házassága akár meg is hiúsulhatott volna. Az igazolás időszakában Louis van Gaal első korszakának végéhez közeledtünk, elmaradt a címvédés a bajnokságban, olyan igazgatók jöttek-mentek, akik többre tartották a holnap eredményeit, mint a klub hosszú távú jövőjét, é nem igazoltak olyan játékost, akiből évek múlva klasszis játékos válhatott volna, hanem inkább a fizikumra helyezték a hangsúlyt. Ilyen helyzetben csak és kizárólag Minguella kitartó hozzáállásán múlt, hogy Messi végül a klubnál kötött ki.

Három évtizeddel azután, hogy alulképzett tolmácsként belépett a Camp Nou kapuján, Minguella 2003-ban megcélozta a barcelonai hierarchia csúcsát: az elnöki pozíciót. 1978-tól eltérően, amikor fontos fogaskereke volt Nunez kampányának, várakozásai csúfos kudarccal végződtek: a szavazatok kevesebb, mint öt százalékát szerezte meg, ezzel pedig ötödik lett az elnökválasztáson. Joan Laporta lett az elnök, a szavazatok 53%-át megnyerve, mellyel elkezdődött egy sikerekkel és trófeákkal teli korszak, először Frank Rijkaarddal, aztán Pep Guardiolával a kispadon, miközben Messi a világ legjobb játékosává vált.

Minguellának a Barcelonáért tett érdemei elvitathatatlanok. Egyszerre volt szurkoló, tolmács, edző, elnöki tanácsadó és játékosügynök. Számos nagy nevet látott érkezni és távozni, mind a pályán, mind a vezetőségben, és jelen volt egy olyan klub meghatározó kulcspillanatainál, amelyet ma már a világ minden táján ismernek.

Legjelentősebb tettét talán játékosügynökként vitte véghez: felfedezte Lionel Messit, nemcsak a Barcelona, hanem a világ összes futballszerető embere számára. Habár az ügynökök nem örvendenek túlzott népszerűségnek, a játékra gyakorolt hatásuk pedig örökké vitatéma lesz, mégis szerves részei a modern futballnak. Josep Maria Minguella története tökéletes példája annak, hogyan formálják ők ennek a csodálatos játéknak a jövőjét.