Egy elképesztően intenzív mérkőzésen a Santi Denia vezette spanyol olimpiai válogatott 5-3 arányban legyőzte Franciaországot, bezsebelve az aranyat. A torna elején a meggyőző játék még elmaradt, ám Fermínék fokozatosan egyre jobb teljesítményt nyújtva megérdemelten utazhatnak haza győztesként, erősítve a válogatott futballt jelenleg meghatározó totális spanyol egyeduralmat. A keretben helyet kapó három Barça-játékos végig alapember volt, az említett Fermín López pedig a torna legeredményesebb spanyol játékosa lett, vitathatatlanul a legjobb teljesítményt nyújtva meccsről-meccsre.
A torna egészét nézve a két legjobb együttes játszotta a párizsi döntőt: az egykori Barcelona-játékos, Thierry Henry által irányított franciák végig magabiztosan vették az akadályokat, legyőzve többek között az őket hosszabbításra kényszerítő Egyiptomot és a világbajnoki címvédő Argentínát. Spanyolországra ezzel szemben a csoportban elért második helyük után Japán és Marokkó várt, rajtuk keresztül vezetett az út a Parc des Princes-be.
A két csapat közötti Eb-elődöntőhöz hasonlóan ez a találkozó is korai francia góllal indult: a 11. percben Millot lövését rosszul reagálta le a számunkra is oly ismerős spanyol hálóőr, Arnau Tenas. Szerencsére nem kellett sokat várni a válaszra, Fermín López 7 perc alatt kétszer talált be, nem sokkal később pedig Alex Baena egy okos szabadrúgással lepte meg a francia kapust, 3-1. A második félidő a várakozásoknak megfelelően hazai dominanciát hozott, ez pedig először a 79. percben érett góllá, Maghnes Akliouche révén. Spanyolország emberfeletti védekezésével kis híján meg tudta őrizni egygólós előnyét, ám a 93. percben a Miranda által összehozott büntetőt Mateta értékesítette, ezzel az utolsó pillanatokban egyenlített.
A hosszabbításban azonban ismét felébredtek Cubarsíék, a főszereplő pedig a csereként beállt Rayo Vallecano-játékos, Sergio Camello lett. Először a 100. percben szerzett gólt, a Masia-nevelés Adrian Bernabe passzából, majd a 121. percben Arnau Tenas egy fantasztikus kidobással javította a hibáját, Camello pedig egy higgadt befejezéssel adta meg a kegyelemdöfést. A spanyol válogatott 1992 óta először nyert olimpiát, az akkori Pep Guardiola és Luis Enrique által fémjelezett korosztály nyomába most egy Fermín López, Alex Baena és Abel Ruiz köré épített csapat léphetett Párizsban.
Katalán szempontból is rendkívül pozitív szájízzel gondolhatunk erre a tornára. Az egész spanyol keretet az FC Barcelona egykori játékosai határozták meg, a döntőben felálló kezdőcsapatban a tizenegy játékosból heten (!) a La Masia növendékei voltak, emellett hárman a válogatott alapemberei közül jelenleg is a klub kötelékébe tartoznak.
Az előző szezon közepén berobbant Pau Cubarsí egy híján minden mérkőzésen kezdő volt, és a kezdeti visszafogottabb teljesítményét követően az egyenes kieséses szakaszra megérkezett csúcsformájához. 17 évesen a történelem legfiatalabb olimpiai aranyérmes futballistája lett. Az negyeddöntőtől kezdve minden percet a pályán töltött, lapot pedig nem kapott.
Vele alkotott masszív párost az előző szezont kölcsönben a Gironában töltő Eric García. Az építkezésben és hosszú labdákban kiemelkedően erős védő szintén az Egyiptom elleni találkozó kivételével minden mérkőzésen szerepet kapott, a stabil spanyol védekezés egyik alappilléreként funkcionált, a torna alatt egyszer sem cserélte le őt Santi Denia. A döntő után egy interjúban megerősítette, hogy biztosan Barcelonában tölti a következő szezont, szeretné tehát meggyőzni Hansi Flicket, hogy megéri számolni vele. Annyi bizonyos, hogy Cubarsíval remek duót alkottak a tornán.
A fő figyelem azonban egyértelműen a már sokszor emlegetett Fermín Lópezre hárult a Barça-játékosok közül. Az előző szezon egyik legkellemesebb meglepetését jelentő fiatal középpályás megmutatta, hogy az alapember szerep is jól áll neki, a csapat játéka egyértelműen köré épült, minden mérkőzésen döntő tényező tudott lenni. Az összes találkozón pályára lépett, ezek közül pedig négyszer is csapata legjobbja volt, duplázott a döntőben és a negyeddöntőben, emellett betalált Dominikai Köztársaság és Marokkó ellen is. Folyamatosan veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, átlövései és kulcspasszai pedig olyan faktort jelentettek a spanyolok focijában, amire egyik válogatott sem találta meg az ellenszert. Annyi bizonyos, hogy a végül hat góllal és két assziszttal záró játékos elég határozott jelet adott Hansi Flickéknek a képességeit illetően, és jelenlegi formája alapján nem kizárt, hogy Dani Olmónak is meg kell szenvednie a kezdőcsapatba kerülésért.
A három olimpikon a hírek szerint mindössze egy rövid, körülbelül egyhetes pihenőt követően csatlakozhat az első csapat edzéseihez. A hétfői Joan Gamper-kupán tehát nem kaphatnak szerepet, a bajnoki nyitányon azonban valamilyen formában már mindhármójukra számíthat a Flick által vezetett edzői stáb.
Érdekesség, hogy még egy olimpiai aranyérem kötődik az Barcelona égiszéhez Párizsból, augusztus 9-én ugyanis a három futballista mellett Jordan Díaz is diadalmaskodhatott férfi hármasugrás kategóriában, ő pedig szintén a klub sportolója.
***
