Gyõzelem Olaszországban (is)

EUROLEAGUE 2004-2005

Az EuroLiga küzdelmeiben továbbra is veretlen a csapat, s kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetõen csoportja élén áll.

Scavolini Pesaro – FC Barcelona 62-80 (24-16, 13-25, 13-21, 12-18)

Scavolini Pesaro: Rannikko (3,1,0), Smith (21,2,6), Milic (10,3,4), Mottola (20,6,1), Frosini (5,4,0) Cserék: Gigena (0,2,0), Scarone (0,0,0), Ress (1,3,0), Forrest (2,3,0), Malaventura (0,2,0)

FC Barcelona: Ilievski (10,1,1), Navarro (18,2,1), Bodiroga (14,7,2), Fucka (16,4,1), Duenas (4,5,0) Cserék: Trias (7,7,1), Drejer (2,2,1), de la Fuente (4,6,0), Sada (5,2,0)

(Zárójelben a szerzett pontok, lepattanók, gólpasszok száma látható)

A Spanyol- és Olaszország közti repülõút fáradtsága és a 7000 nézõ lelkes szurkolása okozta sokkhatás az elsõ negyedre alaposan rányomta a bélyegét. A házigazdák ennek megfelelõen már 10 perc játék után 8 ponttal tartottak elõbbre a gránátvörös-kék vendégeknél. Montes edzõnek azonban – a szezon során már sokadszorra – sikerült felráznia Csipkerózsika álmából” a játékosait, s a továbbiakban már ellentmondást nem tûrõen küzdöttek minden egyes labdáért. Ilievski remek fazonszabásznak bizonyult, s a többiek eredményes játékának köszönhetõen nagy zakó lett a végére pesaroi szempontból. Duenas az utóbbi fordulókban stagnál, így többnyire a Drejer-Trias páros kapja meg a lehetõséget, hogy az ilyenkor hiányzó pontokat illetve lepattanókat betegyék a közösbe. Ezúttal a spanyol játékos mutatott jobb formát, s 7-7 pontja és lepattanója nagyon fontos része volt a csapat összteljesítményének. A Drejer, de la Fuente, Sada trió is rendkívül hasznos cseresornak bizonyult, s minden helyzetben a Barca színeiért küzdöttek a pályán. Az olasz csapat a saját pályáján mindössze 62 pontig jutott, ami nagyrészben a Barcelona kiváló védekezésének köszönhetõ.

A 2004/2005-ös szezon kezdete óta folyamatosan fejlõdik a csapat, s a nehéz pillanatokban mindig van valaki, aki kitûnõ teljesítményével átlendíti a társaságot a holtponton. A csapategység szempontjából szerencsés, hogy szinte mindig más a „vezér”!”