HENKE CSAK JÖVÕRE TÉR VISSZA

Két hónap telt el, mióta Henrik Larsson átesett térdmûtétén. A svéd játékos sokat dolgozik, hogy minél jobb formában térjen vissza.

Larsson november 20-án, a Real Madrid elleni meccsen szenvedett térdsérülést. Miután az Egyesült Államokban megmûtötték visszatért Barcelonába, ahol keményen dolgozik, hogy visszanyerje legjobb formáját .Az fcbarcelona.com-nak adott exluzív interjújában lelkesen és büszkén beszélt a csapatról, valamint arról, hogy minden erejével arra koncentrál, hogy a következõ szezonban legjobb formájában térhessen vissza.

Elõször is, hogy érzed magad?

-Ahogy telnek a napok, egyre jobban. De nagyok türelmesnek kell lenni, az ilyen fajta sérüléssel. Most, egész nap ugyanazokat a feladatokat kell csinálnom. Ezek a hosszú-távú sérülések nagyon lassan gyógyulnak.

Két hónap telt el a mûtéted óta. Túl vagy a legrosszabbon?

-Az elsõ két hónapban nem mutatsz túl sok javulást; csak sétálsz és néhány feladatot végzel. Szerintem a legrosszabb idõszak a harmadik hónap után jön, amikor újra fel kell építened az izmaidat.

A csapat versenyképes tudott maradni, a sok sérült ellenére is. Hogy látod ezt kívülrõl?

-Nem olyan jó nézni a meccseket, mint játszani, de büszke vagyok a csapat teljesítményére. Szerencsétlenek voltunk a sérülésekkel, de azok akik végig játszották a mérkõzéseket, a legnehezebb feladatot oldották meg. Tudjuk, hogy kell nyerni akkor is, ha nem játszunk jól, és ez nagyon fontos. A Sevilla elleni meccs lenyûgözõ volt. Nagyon jól játszottunk, valamint fegyelmezett magatartást mutattunk.

2004 egy drámai év volt számodra. Eligazoltál Barcelona-ba, elnyerted Svédországban, az év legjobb játékosának, és az elmúlt 50 év legjobb játékosának járó díjat, aztán jött a sérülésed. Mit vársz 2005-tõl?

-A múlt évem nagyon szép volt, a sérülésem pedig emlékeztet arra, hogy a sérülés kockázatával minden futballistának számolnia kell. Most csak arra koncentrálok, hogy a lehetõ legjobb formában térjek vissza. Reménykedjünk, hogy minden jól fog menni.

Megosztod a tapasztalataidat azokkal a játékosokkal, akik ugyanilyen sérülést szenvedtek?

-Beszéltem Gio-val, barátokkal Svédországból és Skóciából, valamint Gabri-val, Motta-val és Edmilson-nal is, de mindig az jár a fejemben, hogy két sérülés sosem lehet egyforma. Mindegyik más. De azért, mindig jó tudni mire számíthatsz. 5 évvel ezelõtt eltörtem a lábam, ezért tudtam hogy a felgyógyulás egy ilyen sérülésbõl hosszadalmas és unalmas. A legjobb, amit tehetek, hogy semmivel sem foglalkozom, csak a munkámra koncentrálok.

Amint kiderült, hogy a vezetõség csatárt szeretne igazolni, az emberek arról kezdtek beszélni, hogy valaki olyat, mint Larsson”. Ez hízelgõ rád nézve.

-Természetes büszke vagyok, amikor ilyeneket hallok. Abban a rövid idõben, amíg játszottam, szerették amit csinálok. De a sérülésem után logikus, hogy egy másik csatár után néztek, mivel szükségünk volt egyre. Végül, leigazoltuk Maxi-t. Õ is egy erõs játékos, akinek jó a fejjátéka.

Annak ellenére, hogy csak pár hónapot játszottál a Barcelonában, a drukkerek nagyon megszerettek. Szerinted ez minek köszönhetõ?

-Nem tudom, de nagyon örülök, hogy ilyen rövid idõ alatt megkedveltek. Lehet, hogy azért mert egy lelkiismeretes játékosnak láttak, aki keményen dolgozik, a legjobbat hozza ki magából és gólokat szerez.

Tudsz egy idõpontot mondani, hogy mikor térsz vissza?

-Úgy gondolom, hogy a következõ szezonban, de butaság lenne kitûznöm egy idõpontot. Az ilyen típusú sérülés sokáig elhúzódhat. Keményen kell dolgoznom, és majd meglátjuk hogyan gyógyulok, de a célom a következõ szezon.

Végül néhány szót az igazolásokról. Mi a véleményed Maxi Lopez-rõl?

-Eddig nem ismertem õt, mivel nem igazán vagyok jártas az argentin futballban. De ha a River Plate-ben játszott bizonyára jó játékos. Várnunk kell, hogy lássuk. Én idõsebb vagyok nála, és több tapasztalatom van, de nem hiszem, hogy bármit is taníthatnék neki.

A másik igazolás, Albertini, tapasztalt játékos, akárcsak te. Gondolod, a siker egyik titka, hogy a csapatban fiatal és tapasztalt játékosok vegyülnek?

-Tény, hogy Albertini a csapat legidõsebb tagja egy hónappal. A veterán játékosok nyugodtan tudják kezelni a dolgokat, míg a fiatalok megfertõzik õket lelkesedésükkel. Ez a keveredés nagyon jó. De el kell, hogy mondjam, nem érzem magam veterán játékosnak 33 évesen. Ez csak egy szám.

Írta:K.Eszter”