Futballgazdaság

Ferran Soriano, a Barcelona gazdaságért felelõs alelnöke szeretne konferenciát létrehozni a világ vezetõ klubjai számára. Soriano egyébként a világhírû barcelonai üzleti iskola oktatója, sportmenedzsment szakos diákokat tanít.

Soriano mondanivalóját azzal nyitotta, hogy szerintem a futball egy gyorsan fejlõdõ iparág lehet, de ehhez sokat kell változtatni. Az utóbbi években a futball-gazdaság stagnált (10-25%ot növekedett 10 év alatt), ezért új formulákra, módszerekre van szüksége a csapatoknak.

A futballban mindenekelõtt a pénz számít. A versenyképességhez a klub gazdasági növekedése a fõ forrás. A Porto, akinek bevétele mindösszesen 40 millió euro, mégis megnyerte a Bajnokok Ligáját, egy kirívó példa, hisz a Manchester költségvetése például 250 millió. Általában aki többet költ, az többet is érdemel.”

A jelenlegi gazdasági modellel azonban nincs egyenes arányban a teljesítmény, de rövid idõn belül új, innovatív modellek várhatóak, fõleg a legújabb piacokon, Ázsiában és Észak-Amerikában.

A klubok három fõ bevételi forrása a jegybevétel, a TV és a marketing. A televíziós bevételek minden országban a szabályozástól függenek, Franciaországban például a liga évi 600 milliót kaszál, Spanyolország pedig mindössze 300 milliót. Éppen ezért a Barcelonánál azon dolgoznak, hogy más utakon pótolják az így kiesõ bevételeket: A nyári felkészülés idején túrákat szerveznek (3 millió euro két mérkõzésért), futballiskolák alapítása, mint például a Barca Monterrey-ben található akadémiája, ahol több fiatal, közöttük Damiá és az új csillag, Leo Messi is felnõtt. Másik módszer lehet, hogy különbözõ adókedvezményeket érnek el, (mint például a Mexikói fiatalok az Államokban), vagy például egyezményeket kötnek fejlõdõ klubokkal, mint az Ajax Dél-Afrikában.

Soriano elmondta, hogy a Barca az utóbbi években jelentõs mértékben növelte bevételeit, a terv pedig, hogy három even belül elérjék a 200 millió eurot, ez azonban már akár a következõ szezonban bekövetkezhet, így körülbelül 13 millió euro nyeresége lehet az egyesületnek. Ehhez az kell, hogy a fizetések alacsonyak maradjanak, körülbelül a bevétel 45-50%-a, így a csapat a fennmaradó részt elköltheti a versenyképesség megõrzésére.

Emlékezhetünk, hogy a klub a közelmúltban többször is számára elõnytelen szerzõdéseket kötött, így néhány játékosnak fõleg gazdasági okokból kellett távoznia. Rivaldo az Aranylabda elnyerése után évi 12 millió dolláros szerzõdést írt alá, ami azonban irreálisnak bizonyult, így a Van Gaal-erában kegyvesztettként kellett menekülnie, pályafutása pedig kettétörött. Így járt a klub Javier Saviolával is, aki hatalmas vételára (egyes források szerint 25-30 millió dollár) mellett magas fizetést is (évi 3-3,5 millió euro) kapott, s nem tudta a fizetésével arányos elvárásokat teljesíteni, így a klub érthetõ módon szeretne megválni tõle. A trend azonban Joan Laporta érkezésével megfordulni látszik, hiszen a klub lemondott a hatalmas igényeket támasztó Beckhamrõl (helyette megvette Ronaldinhot, körülbelül feleakkora költséggel), nem hosszabbította meg Davids szerzõdését (évi 3 millió eurot követelt 2-3 évre), helyette olcsón megszerezhetõ, minõségi játékosokat szerzõdtetett (Larsson ingyen jött, Giuly, Deco sem volt túl drága, Samuel Eto’o 28 millió euros ára – amelyet 2008 nyaráig kell kifizetni – pedig szinte aprópénznek tûnik tudásához és teljesítményéhez képest).

Napjainkban népszerû dolog a mezeladásokkal foglalkozni, s még népszerûbb téma a mezreklám kérdése a csapatnál, hisz a Barcelona szinte az egyedüli csapat az európai élcsapatok közül, amely nem reklámoz semmit a mezén a mezeket szállító Nike-n kívül. A mezfelület, fõleg a Barcelona esetében hatalmas marketingértéket képvisel, éppen ezért több cég is szívesen bérelné a felületet. Felmerült, hogy a pekingi olimpiai bizottság évi 18 millió eurót is fizetne, a Betandwin internetes fogadóiroda pedig 14-16 milliót, ami már egy éljátékos vételára is lehet.

Soriano ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy még a nyári szünet kezdete elõtt szeretnék befejezni a tárgyalásokat. Hatalmas érték lehet a csapat honlapjának reklámfelülete is, hiszen a Betandwin 1 millió eurot ajánlott a reklámért. ?Az internetes sportfogadás villámgyorsan fejlõdõ iparág, hisz a Betandwin 2001-es 200 milliós bevételét 2002-ben 400-ra, majd 2003-ban körülbelül 800-ra növelte, s ez is mutatja, hogy az emberek érdeklõdnek a fogadások iránt. Európában két éven belül kialakulhat a szabályozás, hiszen az egyre szaporodó fogadóirodák átláthatatlanná tehetik az egészet.

Az alelnök úr nem támogatja a fizetések megszabását sem, hiszen ez az üzleti életben sem megszokott. Intõ példa lehet azonban az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, amely teljes egészében elmaradt idén, hiszen a liga és a játékosok szakszervezete nem tudott megegyezni a fizetések maximalizásában, a csapatok azonban a kiugró bérek miatt az elmúlt években több milliárd dolláros veszteséget halmoztak fel. Az átlagfizetés pedig 10 év alatt 600.000 dollárrról 1.7 millióra nõtt.

A csapatoknak tehát meg kell birkózniuk a játékosok egyre növekvõ áraival, fizetésével, s a stagnáló piaccal, ehhez azonban új bevételi módszerek kellenek. A jegyeladásokból és a televíziós díjakból keletkezõ bevételek elérték a maximumot, a csapatoknak tehát alternatív bevételi megoldásokhoz kell fordulniuk.”