NAGY KÖSZÖNET A SZURKOLÓKNAK
Világklasszis. Fenomenális. Zseniális. Hihetetlen. Kiszámíthatatlan. Ezeket a jelzõket hallva mindenkinek csak egy név ugorhat be – ez a név pedig nem lehet más, mint Ronaldinho Gaúcho.
Nagy reményekkel érkezett Barcelonába majd két évvel ezelõtt Ronaldinho, hisz tõle várták a szurkolók, hogy szeretett csapatukat, az FC Barcelonát végre trófeákhoz segíti. Az elsõ szezonjában azonban a csapatbeli címek elmaradtak – egy borzasztó õszt követõen, egy hatalmas tavaszi hajrát kivágva, végül a dobogó második fokára vezette a Barcát -, azonban egyéni szinten begyûjtötte a FIFA Év Játékosa címet, melybõl már sejteni lehetett, hogy a második év merõben más lesz, mint az elsõ. Szerencsére a jóslatok igaznak bizonyultak, mivel Ronnie végre a csapattal is nyert valamit, méghozzá a spanyol bajnoki címet, de biztosak lehetünk benne, hogy a sokak által egyszerûen A világ legjobbja” -ként emlegetett brazil srác nem fog ennyivel megelégedni, és tovább fogja halmozni a címeit, kupáit – mind egyéni, mind csapat szinten. A következõ exkluzív interjút az Fcbarcelona.com és a Canal Barca készítették a friss spanyol bajnokkal.
Véget ért végül ez a hosszú szezon – miként értékelnéd saját, illetve a csapatod teljesítményét?
„Nehéz megítélni a saját produkciómat, nem is szeretek magamról beszélni. Sokkal jobban szeretek a csapatról, ugyanis a foci egy csapatjáték, és én a csapatért játszom, mindig. Azt hiszem nincs jobb érzés annál, mint amikor bajnok vagy. A csapatot pedig egy tízes skálán 10-esre értékelném – ahogy játszottunk egész évben, ahogy küzdöttünk a sikerért, egymásért, és természetesen a bajnoki címért.”
Van valami különleges pillanat, ami megmaradt benned az ünneplésrõl?
„Számomra minden különleges, minden fantasztikus volt. Elmondták nekünk miután megnyertük a Ligát, hogy a reptéren rengeteg szurkoló vár majd ránk, de azt kell, hogy mondjam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember lesz ott, és ilyen csodálatos élményben lehet majd részem. Sokan voltunk a csapatban idáig, akik nem tudták milyen érzés bajnoknak lenni, de a levantei meccs vége óta, minden pillanat felejthetetlen emlék marad. Ráadásul aludni sem tudtunk sokat, hiszen várt ránk egy következõ buli, majd felvonulás a városban… Teljesen egyedülálló volt az egész.”
A csapat az egész szezon során egyenletes teljesítményt nyújtott. Ez lehetett a siker kulcsa?
„Valószínûleg igen. Végig egyenletesen kell teljesítened, soha nem lehetnek szélsõségek egy olyan csapatnál, amelyik a bajnoki cím egyik várományosa. A saját utunkat jártuk, ezáltal meg tudtuk nyerni a bajnokságot. A másik, hogy mikor nem ment a játék, nem tudtunk úgy játszani, ahogy kellett volna, egybõl kerestük a megoldást, próbáltunk változtatni rajta. Vagy mikor nem ment a gólszerzés szinte senkinek, akkor is volt még valaki, aki átlendített minket a holtponton. Szerencsére mindenki nagyon kiegyensúlyozott volt egész évben.”
Sajnos voltak nehéz pillanatai a szezonnak, különösen a pályán kívül – gondolok itt a sérülésekre…
„A sérülések a legrosszabb dolgok, amik elérhetnek egy játékost. A vereségek is fájóak, de azokat rövid idõn belül ki lehet heverni, kielemezni miért történtek. Több súlyos sérülés is sújtott minket, ami nem normális egy azon csapaton belül, de az egész gárda igyekezett mindannyiukat támogatni. Nagyszerû érzés volt megnyerni számukra a Ligát és késõbb velük együtt ünnepelni a sikert.”
Miként éltétek meg ezeket a kényes idõszakokat?
„Valóban nehéz idõk voltak, de a csapat sérültjei mindig velünk voltak, nem tûntek el hónapokra. Beszéltek velünk, elmondták mit, s hogyan tegyünk, és hogy folyamatosan gyõznünk kell, mert így jövõre ismét a Bajnokok Ligájában szerepelhetünk, valamint mert õk is részesei szeretnének lenni a végsõ sikernek, ha pályára lépnek majd az utolsó néhány meccsen. Fontos volt az is, hogy a csapat többi játékosa ugyanúgy gondolkodott, mindenki a közös célért harcolt, és ugyanaz cél lebegett mindannyiunk elõtt. Senki nem egyénieskedett, vagy lógott ki a sorból. Ez is egy kulcsfontosságú tényezõ volt.”
A szezon elején szerzett bokasérülésed sokáig visszafogta a teljesítményedet, legalábbis kívülrõl így tûnt.
„Egy ilyen probléma a lehetõ legrosszabb, hiszen nem sokat lehet vele tenni. Én ráadásul rengeteget változtatom a pályán a helyem, a sebességem, a ritmust, ezért egy ilyen fajta sérülés akár boka, akár izomsérülés legyen, nagyban képes befolyásolni a teljesítményem. Hála Istennek, a szezon vége felé már teljesen elmúlt a fájdalom, és segíteni tudtam a csapatot.”
Az elsõ, avagy a második itt töltött éved volt a könnyebb illetve nehezebb?
„Azt hiszem, mind a kettõ bonyolult volt, de talán az elsõ nehezebb volt, mivel meg kellett mutatnom, mire vagyok képes, hogy alkalmas vagyok a Barca mezét viselni. A másodikban ezért már sokkal nyugodtabban tudtam játszani. Emellett érkezett néhány remek képességû játékos is, így még könnyebb jó játékot produkálni.”
Mi olyat mondanál a Barca tagjainak és támogatóinak, amit eddig még nem?
„Szerintem egy óriási köszönöm mindent elmond. Remélem, még sok-sok évig itt lehetek, és remélhetõleg még rengeteg örömet tudok majd szerezni a szurkolóknak.”
Írta: Enrique”
