ÚT A KAPITÁNYSÁGIG
A spanyol Sport magazin rendhagyó összeállítást közölt a nagy évfordulóra: Megkérték a Barca csapatkapitányát kérték, írja le legkedvesebb emlékeit errõl a csodálatos 10 évrõl!
1995: Éjjel irány a La Masia!
Két hét tesztelés majd egy sallent-i party után Vilaesca felajánlotta, hogy a Barcába igazolhatok. Elmentem az irodájába Sostres-szel. A kijelölt szobában már ott volt Meho Kodro, aki szintén ezért jött. Délután 5-kor írtam alá, s elindultam, hogy egy vacsorával ünnepeljem a sikert. Az idegesség miatt azonban olyan gyomorgörcsöm támadt, hogy nem tudtam enni. Este 11 volt, amikor megérkeztem a La Masiába, s minden nagyon sötét volt. Beléptem a hálószobába, vigyáztam, nehogy felébresszem csapattársaimat, s azon gondolkodtam, hogyan fogok új életet kezdeni. Már korábban is elhagytam La Poblát, de ilyen érzésem még sohasem volt.
1996: Az elsõ címem, megismerem Agnest és Ronaldot is.
A legszebb sportemlékem ebbõl az évbõl, hogy elhódítottuk a királyi kupát, amit egy fiatalabb csapattal értünk el, az edzõ Martinez Vilaseca volt, aki a Barcához csábított engem. A kupáért a Zaragozával játszottunk, egy busznyi szurkoló kisért el engem La Poblából, s még gólt is sikerült lõnöm. A szezon tehát nagyon izgalmas volt, minden jól sikerült. Ez az az év, amikor megismertem Agnest, aki most már a menyasszonyom. Még nem kezdtünk járni, csak pár évvel késõbb. A Nou Campben ismertem meg. A felnõtt csapat mérkõzését nem sokkal mellettünk ült, arrafelé, ahol a La Masia játékosai ülnek, mert onnan mindent nagyon jól látni. Ebben az évben Ronaldo játékát élvezhettük hétrõl-hétre.
1997: Viszlát La Masia, ez egy felejthetetlen élmény volt!
Ebben az évben kerültem fel a Barca B-hez, s a Mini Estadi gyepén góllal debütáltam. Igazán remek kezdés volt! Akkor hagytam el a La Masiát, s egy bérlakásban éltem Felippel és Molist-tal, akikkel nagyon jól megvoltunk. Az, hogy elhagyhattam a La Masiát, egy újabb fontos lépés volt az életemben. A saját utamat kellett járnom, miután elhagytam a centrumot, ami olyan volt, mintha otthon lennék. Éppen ezért a La Masia volt az egyik legszebb emlék egész életem során. Ebben az évben kezdtem el Agnes-szel járni.
1998: Sikerek az ifikkel
A szezon során a legszebb pillanat az volt, hogy felkerültünk a harmadosztályba. A középpályán Gabri, Mario, Xavi és én voltunk. Elõl volt Luis Garcia, aki idén BL gyõztes lett a Liverpoolal. Nagyon jó év volt számunkra is és az elsõ csapat számára is, hiszen õk három trófeát is nyertek Rivaldo és Luis Enrique vezetésével. Ebben az évben nagyon sokat tanultam, mindent megtettem, hogy felkerüljek az elsõ csapathoz. Ez egy nagyon nehéznek tûnõ feladat volt, nem igazán hittem, hogy sikerülni fog, ennek ellenére ugyanolyan elszántan készültem továbbra is. Ráadásul a Bosman szabály bevezetése után rengeteg külföldi érkezett.
1999: Eljött a nagy pillanat
A harmadosztályban (Segunda A) szörnyû évünk volt. A Bosman szabály miatt a csapatot elözönlötték a külföldiek, s a szerényebb képességû spanyolok hozzánk kerültek. Nagyon fiatalok voltunk, s kiestünk innen. A szezon végén úgy éreztem, most kell távoznom, hiszen lehetetlennek tûnt, hogy a felnõttek közé kerüljek. Aztán minden megváltozott, hiszen Van Gaal keménysége miatt játékosok, követõk nélkül maradt, így több játékost is felhívott próbajátékra a felnõtt kerethez, s ekkor figyelt fel rám. 1999 október 2-án Simao cseréjeként léptem pályára a Valladolid ellen (0-2 lett). Ez volt tehát a debütálásom napja, amely a legszebb volt eddigi életemben.
2000: Út Sydney-be, az elsõ találkozás Eto’o-val
A legkedvesebb emlékem ebbõl az évbõl kivételesen nem a Nou Camp-hoz köthetõ. A 99-00-s szezont trófeák nélkül fejeztük be, s ezután kerültem Sydney-be az olimpiára. A legutolsó mérkõzésen Kamerunnal játszottunk, s megismerhettem Eto’o-t. Jól kezdtünk, 2-0-ra vezettünk, de Eto’o nem akart jót nekünk, s gyõzelemre vezette csapatát. Mi másodikak lettünk, de úgy gondolom, ez nem egy túl rossz eredmény. Amikor visszatértem, észrevettem, hogy a Barca nagyon nyugtalan hely lett. Az évet a lehetõ legrosszabbul zártam: December 20-án megmûtötték a bokámat.
2001: Guardiola távozik
Ebben az évben a csapat egyik legfontosabb tagja, Pep távozott. Õ volt az elsõ csapatkapitány, akit a Barcában ismertem. Nem volt egy kiemelkedõ tagja a csapatnak, de mindenki hallgatott rá, hiszen nagyon tisztelték. Ez volt az elsõ példa egy jó kapitányra, amit láttam. Soha fel se merült bennem, hogy egyszer én az örökébe léphetek de elismerem, hogy a legtöbbet tõle tanultam, s ezt kamatoztatom a mai napig. A szezon elején Rexach volt az edzõ. Kezdetben nem játszottam sokat, de amikor egy-egy mérkõzésen jó teljesítményt nyújtottam, végül valahogy a kezdõcsapatban maradtam.
2002: A legszebb örömök, távol a Camp Nou-tól
Ebben a szezonban olyan jól dolgoztam, hogy Camacho behívott a nemzeti tizenegybe is. A legszebb emlékem ebbõl a szezonból, amikor Van Gaal visszatért a kispadra, hogy kineveztek harmadik számú kapitánynak. Elõttem Luis Enrique és Cocu volt. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Mindig is szerettem volna valami fontosat elérni, de ebben a szezonban rosszul sültek el a dolgok. A csapat nagyon mélyre zuhant.
2003: Rijkaard megkeveri a kártyákat
A Barca ebben az évben nagyon fontos változásokon megy keresztül, hiszen Gaspart távozik a klub élérõl. Az igazgató, Laporta pedig leigazolja Ronaldinhót és Rijkaardot, a csapat megújulásának két legfontosabb szereplõjét. Ronaldinho visszaadja a játékosoknak a gyõzelembe vetett hitét. A szezon azonban nagyon rosszul kezdõdik, s ha az eredményeket nézzük, nem lehetünk túl büszkék 2003-ra, de a lerakott alapok nagyon szép jövõt jósolnak. A játékosok siker utáni vágya azonban nagyon fontos, hisz egy erõsebb csapategységet hozott létre.
2004: Gyõzelem a Bernabéuban
A szezont a lehetõ legjobb módon zártuk, egy lenyûgözõ gyõzelmi sorozattal. Ronnie beépült a csapatba, s annak motorja lett. A Santiago Bernabéu stadionban nagyon kellemes íze volt a gyõzelemnek, hiszen így másodikak lettünk. Vége volt a szezonnak, de már a következõre készültünk, s vártuk, hogy ugyanígy folytassuk az õsz során is. Elérkezett tehát a nyár, s a csapat megerõsödött, mert a vezetõk nagyon jó döntéseket hoztak. Fõleg az igazolások során: ennél jobb igazolások már-már elképzelhetetlenek.
2005: Ünneplés a buszon
Végre elérkezett az, amire hosszú évek óta vártam: a bajnoki cím. Évek óta ezért dolgoztam, s most végre sikerült. Visszaadtuk az emberek hitét. Az öröm szenzációs volt számomra, de ahogy a szurkolók arcát néztem, a boldogságot és szeretetet, nagyon hálás voltam, hogy mindenzt elérhettem, ez nagyszerû dolog volt. Ez elõtt csak a tömegbõl ünnepelhettem a gyõzelmeket. Ez alkalommal is részese lehettem a Barca sikerének, most azonban már játékosként.
