Beszélgetés a játékról

Minden edzõ más nézeteket vall a labdarúgásról, a benne uralkodó módszerekrõl, bár sok kérdésben bizonyosan egyetértenek a legjobbak. A véleményeket sajnos senkinek nem áll módjában megütköztetni egymással, ez legfeljebb a pályán tükrözõdhet a nagy meccsek alkalmával. Mégis érdekes lehet, hogy miként vélekedik a futball egyes kérdéseirõl a Barca vezetõedzõje, egymagában, vitapartner nélkül is. A vele készült interjú két részletben lesz olvasható az Eurobarcán.

Hogyan jellemezné a csapata játékstílusát?

Azt hiszem, úgy lehet definiálni, hogy minél attraktívabban próbálunk játszani, mindazonáltal így is szem elõtt tartjuk a végeredmény jelentõségét. Ez együtt jár a klub filozófiájával, és a szurkolók játékról alkotott véleményével, itt, Barcelonában. Õk szeretnek egy jó csapatot látni, ami igazán szórakoztató futballt kínál, nagyon jó játékosokkal, de a végén természetesen õk is nyerni szeretnének. Szóval ezeknek a szempontoknak a kombinációjára törekszünk, ami mindig is a feladata volt a nagy csapatoknak.”

Az edzõ Frank Rijkaard ugyanúgy látja futballt, mint a játékos Frank Rijkaard?

„Nem. Azt gondolom a játékról alkotott összképed változik, mert fejlõdsz. Játékosként jobban koncentrálsz az adott pillanatra, mikor nálad van a labda, vagy amikor megkapod a labdát. Figyeled a csapattársaidat, és megpróbálod felmérni a lehetõségeidet. Edzõként figyeled hogyan helyezkednek a játékosaid – ha a csapatodnál van a labda, már megpróbálod kigondolni, hogy miként alakulhat a játék, ha elveszítitek a labdát. Edzõként többet látsz egy pillanatnyi helyzetnél. Amikor játszol, megpróbálsz megcsinálni dolgokat a pályán, de késõbb nem emlékszel rájuk. De edzõként általánosabban figyelsz a játékra. Szervezettek vagyunk? A védõ a középpályás és a támadóvonal között elég szûkek a területek? Szabadon hagytál helyeket valahol a pályán? Efféle dolgok, tehát inkább arról szól, hogy kontroláld a rendszert. De a legfontosabb és a legélvezetesebb dolog az, amikor a játékosaid valami nem várt, rendkívüli dolgot csinálnak, és ez a legcsodálatosabb a futballban.”

Milyen mértékben voltak önre hatással azok az elsõrangú edzõk, akik keze alatt játszhatott?

„Nagy megtiszteltetés, ha van alkalmad együtt dolgozni a labdarúgás nagy alakjaival. Ha megismered õket személyükben, kiismered a munkájuk menetét, az komoly tapasztalatokkal vértez fel. Természetszerûleg sok tapasztalatot hozhatsz magaddal a múltból. Ezek mind ott lesznek a fejedben, mikor edzõvé válsz, és ha valami történik, elõhívhatod, hogy hogyan reagált erre az edzõd. De abban erõteljesen hiszek, hogy senkit nem másolhatsz le. A döntések, amiket nagy edzõk meghoztak évekkel ezelõtt, nem szükségszerûen mûködnek ma is. Nagyszerû volt látni, hogyan dolgozik Rinus Michels, Arrigo Sacchi, Johan Cruyff és Fabio Capello, mit gondoltak a játékról, és hogyan irányították a csapataikat. Ismétlem, nagy privilégium, hogy ilyen remek emberektõl nyerhettem tapasztalatokat.”

Egy olyan embernek, aki már vezetett nemzeti válogatottat, és most klubedzõ, a keze alatt számtalan válogatott játékossal, mi a véleménye a klub és a válogatott kapcsolatáról?

„Nagyon jól megértem, hogy ha válogatott edzõ vagy, minden lehetõséget meg akarsz ragadni, hogy a csapatoddal dolgozhass. Természetesen klubedzõként a válogatott kötelezettségek nem jönnek mindig a legjobb pillanatban, de vannak nemzetközi szabályok, amikkel együtt kell élnünk. Szóval meg tudom érteni a válogatott kapitányokat, amikor megpróbálják beválogatni a játékosokat, hiába lenne jobb talán némi pihenõt adni nekik. De természetesen megértem a helyzetet. Amikor sok játékosunk a válogatottjánál kell dolgozzon, mi nem tudunk érdemi munkát végezni, de nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a helyzetben van. A csapatoknak meg kell birkózniuk ezzel a helyzettel. Ez nem a legjobb útja, hogy felkészüljünk egy meccsre, és a dél-amerikai játékosoknak ráadásul sokat kell utazniuk, különbözõ idõzónákon át, így a meccsek és az edzések csak az egyik részét adják a problémának. Sok játékosnak nagyon nehéz idõben felfrissülni a válogatott feladatok után. A sérülések miatt nem aggódom, azok bármikor, bárkivel megtörténhetnek. Az utazás, az idõbeli átállás azok, amik a legjobban aggasztanak. De hát, el kell viselni ezeket.”

Hogyan változott meg a futball, mióta a játékpályafutása csúcsán volt?

„A játék fejlõdésében a legszembetûnõbb, hogy leszûkültek a területek a csapatok között. Ennélfogva a modern futballistának gyorsabbnak kell lennie, gyorsabban kell reagálnia a helyzetekben, mint régen, mert több minden történik kis területeken. Az alapvetõ tudás lényegében nem változott, de az idõ azért elmúlt. Nõtt a média érdeklõdése, ami azt is jelenti, hogy Európából bárhonnan megnézheted a meccseket a televízióban. Még a barátságos meccseket is közvetítik, s ez azzal jár, hogy a játékosoknak a legnagyobb klubokban állandóan el kell viselniük a média nyomását. Úgy tûnhet, hogy állandóan vizsgálják õket.”

Manapság mik a nagy klubok legfõbb problémái?

„Ha egy nagy csapat, mint a Barcelona nyer egy bajnokságot, vagy bármilyen más fontos versenysorozatot, az edzõ nem beszél a problémákról. A boldogság csak egy pillanatig tart. Ezért azt hiszem, hogy neked ki kell élvezned a gyönyörû pillanatokat, amiket a futballban átélhetsz. A tavalyi évben miután megnyertük a bajnokságot, a boldogsága minden Barcelona szurkolónak olyan érzés volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Azért dolgozol, hogy az ilyennek részese lehess. A nagy csapatoknál természetszerûleg eredményeket kell produkálni, és látványosan is kell játszani. De azt hiszem, ezt nem lehet problémának felfogni. A csapatomban számtalan kiváló játékos van, ez nem olyan dolog, ami miatt panaszkodnom kellene, mert több kevésbé nagynevû csapatnak szintén megvan a jó kerete, de az edzõknek még külön dolgozniuk kell az egyes személyiségekkel. Edzõnek lenni privilégium, de természetesen a sikerek fontosak, mert ezek határozzák meg, hogy az emberek mit gondolnak rólad. Én megpróbálok nem gondolni erre, s koncentrálni a góljainkra és, hogy jól végezzük a dolgunkat. A fõ célunk azt hiszem, hogy elégedetté tegyük a szurkolóinkat. Minden az öltözõben kezdõdik, hogy létrejöjjön egy jó csapatszellem. A te feladatod, hogy meghozzál döntéseket a csapat érdekében, de ezért nem gondolom, hogy jogod lenne panaszkodni.”

Ízelítõ az interjú második részébõl:

…”Támadó futballt játszani több rizikóval jár, képzettebb játékosok kellenek hozzá, nagyobb játékintelligenciával. Azt hiszem szomorú, hogy sok edzõ a védekezõ játékstílust választja, mert sosem szabad elfelejteni, hogy mi a közönségért játszunk.”…

…”Nekem annyi elõnyöm van sokakkal szemben, hogy játékosként szinte minden poszton megfordultam pályafutásom során, és rengeteget tapasztaltam. Ennélfogva meg tudom érteni, mit éreznek az egyes játékosaim.”… „