Mik vezérlik a szándékokat?
A megszámlálhatatlan mennyiségül pozitív, vagy éppen negatív hangvételû nyilatkozat után sem csitul a Thierry Henry ügy, s a francia extraklasszis egyre inkább számít valós átigazolási célpontnak a Barcelona számára, mint egyszerûen egy újságírói kitalációnak. Nem szabad persze túlértékelni egy-egy érvelést Henry leigazolása mellett, mert ennél a témánál keresve sem találhatna jobbat magának a nemzetközi sportsajtó. Az viszont nehezen tagadható, hogy Henry foglalkozik a Barcelonához szerzõdés gondolatával, míg a katalán egylet Henry leigazolása mellett, és az ellen hozza föl saját köreiben az érveket.
Kérdés majd melyik gyõz, de egyelõre konkrétumokat nem lehet találni, s inkább az érvelések szintjén marad a téma. Érdemes viszont talán mérlegre vetni, hogy hol tart az Henry ügy, milyen esélyek vannak a francia megszerzésére, miként gondolkozik a játékos, és hogyan a Barcelona…
A katalán és az angol sajtó az utóbbi hónapokban megint elõhúzhatta a problémát a raktárból, s kiváló témát szolgáltat az embereknek az alkalmanként megjelenõ tippekkel, sejtésekkel. Viszont a kérdés talán már elmozdult a pletyka szintjérõl, s hiába a jó pár cáfolat a két oldalról, egyre több minden szól az átigazolás mellett. A Barcelona helyzete kényelmesebb, mint Henryé, mert a gránátvörös-kékek valószínûleg minden gond nélkül túltennék magukat azon, ha a francia nem érkezne, viszont maga a játékos mindenáron trófeákra vágyik, melyet elõfordulhat, hogy záros határidõn belül nem érhet el az Arsenalban. Henry ugyan rendkívüli módon kötõdik az ágyúsokhoz, s nagy megtiszteltetés lenne számára, ha majd az új ‘Emirates Stadium-ba’ is õ vezethetné ki a csapatot õsszel, mégis megalapozott lenne a váltás.
29 éves lesz a nyáron, azaz még néhány éve lesz a futballban a legmagasabb szinten, ugyanakkor az Arsenal átalakuló félben van, rengeteg a fiatal játékos, akik néhány új igazolással együtt a jövõ csapatát alkotják majd. Csakhogy erõsen kérdéses, hogy ez az új alakulat, mikor áll össze a legértékesebb trófeákért is versenyképes csapattá. Elõfordulhat, erre idõre van szüksége a londoniaknak, Henry-nak viszont pont ideje nincs, és ha Bajnokok Ligáját akar nyerni, váltania kell. Mindezek természetesen nem garantált tények, csupán elõrejelzések, amiket talán ugyanúgy mérlegre tesz Henry, mint minden érdeklõdõ.
A jövõrõl Henry dönthet, ha el akar majd menni, el is fog, s az Arsenal kénytelen lesz elengedni. Szinte biztos, hogy a francia elhatározásában nem a pénz játszik majd szerepet, hiszen ha csak ez lenne tét, Henry már bizonyosan aláírta volna a szerzõdéshosszabbítását Londonban, ahol még tovább emeltek volna az eddig is grandiózus kontraktusán. Barcelonában kevésbé bevett szokás a rekordfizetések elfogadása, így Henry nem kereshetne majd annyit Katalóniában, mint tehetné az Arsenalnál, viszont reális esélye lenne minden trófea begyûjtésére. Ezen túlmenõen természetesen motiváció lenne számára a spanyolországi próbatétel, hiszen Franciaország, Olaszország és Anglia után még egy bajnokságban játszhatna.
A barcelonai szerzõdése mellett szólna továbbá a baráti kapcsolata Ronaldinhóval és Frank Rijkaarddal. A Barca támadásbeli vezére köztudottan nagyon jól kijön Henryval, annak ellenére, hogy még nem futballoztak egy csapatban, s korábban mindketten gyakran nyilatkozták: jó lenne egymás mellett játszani. Rijkaardhoz fûzõdõ kapcsolata érdekesebb: 1995 és 1998 között mindketten Monacóban éltek, Henrynak éppen elindult, Rijkaardnak éppen befejezõdött a játékos pályafutása, és sokat találkoztak a hercegségben.
A Barcelona szemszögébõl vizsgálva a kérdést, kevésbé számítana problémának, ha a támadó nem érkezne, mivel a jelenlegi csapat is esélyes bármely trófea megszerzésére, s ez nem is fog változni a következõ jó néhány évben. Az már érdekesebb kérdés, hogy Henry nem tenne-e rosszat a csapat összhangjának, mert sokan úgy vélik, a francia érkezése tönkreteheti a Barca egyensúlyát, azaz a védekezés rovására menne a sztár beépítése. Rijkaardnak azonban állítólag már megvannak az elképzelései Henry csapatba építésére, s a holland csak úgy kívánja alkalmazni a játékost, hogy a középpályássort (s természetesen a védelmet is) érintetlenül hagyja, azaz a jelenlegi játékrendszer nem változna. A támadósor összeállításában pedig rendkívül széles lehetõségek nyílnának.
Mivel Henry eddigi pályája során legalább annyit játszott a pálya szélén, mint középcsatár poszton, képes lehet a Barcelona mindhárom támadó pozíciójában futballozni – bár valószínûleg elég lenne csak a baloldalon és középen. Így Rijkaard akár egy állandó rotációt is fönntarthat, s annak a sztárjátékosának adhatna éppen pihenõt, akinek szeretne, mivel bárkit tudna pótolni a plusz egy sztár támadójával.
Henry érkezésével a következõ lehetõségek közül válogathatna Rijkaard a támadósorban:
– Ronaldinho-Eto’o-Messi
– Ronaldinho-Henry-Messi
– Henry-Eto’o-Messi
– Henry-Eto’o -Ronaldinho
A játékost tehát el tudná helyezni a holland edzõ, ez viszont csak az ügy egyik oldala, mivel a jelenlegi támadótartalékoknak egyértelmûen a távozását jelentené a francia érkezése. Larsson már bejelentette, hogy távozik, az állandó játékot már most is elvesztõ Ludovic Giuly pedig bizonyosan új csapat után nézne, ahol rendszeresen játszhatna. Minden bizonnyal csomagolna Maxi is, aki még egy évet nem töltene el a lelátón ücsörögve, s nem térne vissza a csapathoz Javier Saviola sem. Santiago Ezquerro lehetne talán az egyetlen, aki tartalékként maradna a keretben, hiszen neki nagy erénye, hogy bármely támadóposzton bevethetõ, tehát egy esetleges sérüléshullám alkalmával felértékelõdne a sokoldalúsága. Ebbõl a felsorolásból viszont az is kitûnik, hogy Henry megszerzése bizony súlyos áldozatokat is követelne, s többeknek el kellene hagyniuk a csapatot. Ehhez még adalék, hogy Henry a leigazolásakor töltené be a 29. életévét, tehát nem számít olyan hosszú távú megoldásnak, mint a Barca jelenlegi támadói, viszont három-négy éve még lehetne a legmagasabb szinten gránátvörös-kékben.
Anyagilag nem lenne olyan megterhelõ a klubnak a csatár megvásárlása, sõt több mint valószínû, hogy inkább nyereséggel zárná a Barca az ügyletet. Mivel a játékos szerzõdésébõl a nyáron csak egy év lenne hátra, Henry valós értékét már eleve nem kellene megfizetnie a katalánoknak, s tovább csökkentené a vételárat, ha a francia nyíltan kifejezné átigazolási szándékát, hiszen ezzel kész tények elé állítaná az Arsenalt. Így a végösszeg 20 millió euró körül mozoghat, amit valószínûleg rövid idõn belül visszahoznának a klub kasszájába az Henry reklámértékébõl származó bevételek, melyeknek csak egy részét jelentenék a mezeladások. Üzleti akadály tehát nem lenne, s ha Rijkaard ki tudná alakítani az egyensúlyt, megfelelõen elosztaná a játékperceket a támadósoron belül, szakmailag sem lehetne hibát találni az ügyletben. Ez persze csak akkor derülne ki, ha létrejönne az átigazolás, mert addig legfeljebb bizakodhatnak a szurkolók, hogy a támadó érkezésének nem lennének negatív hatásai.
A kérdéssel talán most túlságosan is eljátszottam, ennyire természetszerûleg még nem elõrehaladott az ügy, viszont a várható események forgatókönyve talán ez lesz. Ha Henry végül úgy dönt: elhagyja az Arsenalt, jó esélye van annak, hogy Barcelonában köt ki, mert a katalánok szakmai vezetése, élen Frank Rijkaarddal és Txiki Begiristainnal úgy látja, hogy Henry még adhat pluszt a gárdának. S ez annyiból biztosan igaz, hogy a franciával minden idõk egyik legerõsebb támadógépezete alakulhatna ki a Barcánál.
