Ésszel és türelemmel:1-1

Hatalmas sikert és nyolc közé jutást ért a Barcelona 1-1-es döntetlenje a Chelsea ellen a Camp Nou-ban, s ezzel egyben elégtételt is vett a gránátvörös-kék csapat a tavalyi BL búcsúja miatt az angolokon. A kedd este látott Barcelona úgy játszott, ahogy szinte soha nem szokott, s Frank Rijkaard irányítása alatt most futballozott talán a legszervezettebben az elmúlt több mint két és fél év alatt.

A Chelsea összesített 3-2-es legyõzésével a Barcelona átlépett a saját árnyékán is, hiszen nemzetközi szinten bizonyított, amire eddig egyenes kieséses rendszerben nem volt példa a jelenlegi csapat esetében. Fontos kiemelni, hogy Európa egyik legjobb gárdáját, az euró százmilliókból fölépített Chelsea-t sikerült búcsúztatnia a katalánoknak, ami kettõs gyõzelemmel is megérdemelt lett volna, de aligha van oka a szurkolóknak egy ilyen siker után panaszkodni bármire is.

A visszavágóra, mint ismert elõnnyel érkezett a Barca, miután Londonban 2-1-es sikert aratott, de a játékosok így sem dõlhettek nagyon hátra a Chelsea játékerejét ismerve. A visszavágó körítése ahogyan remélni is lehetett, csodásra sikerül, mert telt ház, több mint 98.000 nézõ látogatott ki a Camp Nou-ba, amire azért nincs minden nap példa még Barcelonában sem. Jelen volt a számtalan díszvendég is: Bár Rodriguez Zapatero spanyol miniszterelnök most sem tudott kilátogatni a meccsre, ott volt a lelátókon a teljes katalán politikusi kar, élen Pasqual Maragall kormányelnökkel. Elutazott a mérkõzés kedvéért Barcelonába Bernie Ecclestone a Forma-1 ura, Sean Connery színész, Juan Antonio Samaranch korábbi NOB elnök is.

A semleges nézõknek mindazonáltal csalódást okozhatott a rangadó, mert mindkét csapat túlzottan is óvatosan játszott, ami hatalmas taktikai csatát igen, de helyzeteket alig hozott. Az elsõ félidõben mindkét oldalon akadt néhány kisebb esély a gólszerzésre, viszont kidolgozott komoly ziccer egy sem volt. A 11. percben Motta távoli lövése tornáztatta meg elõször Cech kapust, de valamivel veszélyesebb fejessel riogatott Drogba a 19. percben. Valdés biztosan fogta az elefántcsontparti bólintását, csakúgy, mint a 37. minutumban eleresztett 17 méteres lapos Robben lövést is. Ezen kívül még megemlítendõ Joe Cole emelése, ami hulló falevélként esett a kapu tetejére, valamint többször volt veszélyesen induló, de késõbb elhaló akciója az egyébként mezõnyfölényben játszó Barcának. Sajnálatos eseménye volt az elsõ negyvenöt percnek Lionel Messi sérülése egy vétlen szituációban, így az argentin nélkül, Henrik Larssonnal folytatta tovább a hazai csapat. Messi az elsõ jelentések szerint izomhúzódást szenvedett a jobb lábában, de nem zárható ki az sem, hogy komolyabb az argentin esete…

Ahogy az elsõ félidõben, úgy a másodikban is a taktikus, óvatos játék dominált, s a Barcelona olyat produkált, ami kétségkívül nem volt túl látványos, viszont rendkívül hatékony. Az agresszív középpályás védekezés az állandó letámadással alapjaiban elfojtotta a Chelsea támadásait, s ha ez nem is segíthetett mindig, a gránátvörös-kék védelem ezúttal kifogástalanul mûködött. Mivel a londoniak a folytatásban sem jutottak több helyzethez, José Mourinho kettõs cserére szánta el magát, beállította Eidur Gudjohnsent és Hernan Crespót is. Ez utóbbi elõtt adódott a kékek legnagyobb esélye a gólszerzésre a meccsen, miután egy jobb oldali beadásról lemaradtak a hazai védõk, viszont Crespo öt méterrõl kapásból mellé helyezett.

Ezen kívül alig-alig ingott meg a máskor sokat kritizált barcelonai hátvédsor, akik az idõ múlásával a továbbjutás legfõbb letéteményeseivé váltak. A Barcánál Rijkaard végül egyet sem cserélt Larsson korai beállításán túl, de erre nem is volt szükség, mert a legfontosabb szempontból, a stabilitás megõrzéséért érdemes volt fönntartani a védelmet és a középpályát is.

A 78. percben aztán fölrobbant a Camp Nou, mert nagy hangzavart kelthetett addig általában csöndben üldögélõ nézõsereg. Eto’o a lendületbõl érkezõ Ronaldinhóhoz játszott a Chelsea térfelének közepén, a brazil sebességet váltott, faképnél hagyta Lampardot, majd Carvalho, Terry és Gallas kíséretében egy villámgyors jobbra csellel gólhelyzetbe került, s a hálóba bombázott. A labdához ugyan még hozzáért Cech is, de mivel a cseh kapus a jobb oldalra várta a lövést, már nem tudta a hárítani a balra tartó 16 méteres próbálkozást. Ezzel a Barcelona összesítésben már 3-1-re vezetett, de teljesen még nem nyugodhatott meg, hiszen a Chelsea két góllal még így is hosszabbításra menthette volna a partit. Mourinho végsõ kétségbeesésében Huth-ot is beállította pótcsatárnak, de áttörõ eredményt nem ért el, mert a katalánok védekezése továbbra is hiba nélkül mûködött. Így volt ez a találkozó utolsó két percében is, mikor Terry lépett ki a labdával lesgyanús helyzetben, Van Bronckhorst csodálatos becsúszással mentett is elõle, viszont Merk játékvezetõ büntetõt ítélt az egyébként nyilvánvalóan szabályos szerelés után. A tizenegyest Lampard magabiztosan a bal sarokba lõtte, de másra már nem jutott idõ: továbbjutott a Barcelona 3-2-es összesítéssel.

Messi sérülése mellett a meccs további negatívuma, hogy Carles Puyol begyûjtötte a harmadik sárga lapját a sorozatban, így majd a negyeddöntõk elsõ mérkõzésén nem léphet pályára. Mindazonáltal a Barca csodálatos sikert ért el, még ha most nem is törõdött a szép játékkal, s inkább egy eseményekben szegény, taktikus meccsen kaparintotta meg a belépõjét a Bajnokok Ligája következõ körébe.

FC Barcelona-Chelsea FC: 1-1 (0-0)
Összesítésben továbbjutó a Barcelona 3-2-vel
Barcelona, Camp Nou
98.436 nézõ
Vezette: Markus Merk (német)

FC Barcelona: Valdés; Oleguer, Puyol, Márquez, Van Bronckhorst, Edmilson, Motta, Deco, Messi (Larsson, 24′), Ronaldinho és Eto’o.

Chelsea: Cech; Ferreira, Carvalho, Terry, Gallas, Joe Cole (Huth, 83′), Makelele, Lampard, Duff (Gudjohnsen, 58′), Robben és Drogba (Crespo, 58′).

Gólok: 1-0, 79′: Ronaldinho, 1-1, 92′: Lampard (büntetõbõl).
Sárga lapok: Joe Cole (12′), Motta (43′) és Puyol (79′).

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Rafael Márquez Álvarez

Nem biztos, hogy igazságos dolog akkor kiemelni bárkit is egy gárdából, ha egyértelmûen a csapat érdeme a továbbjutás, de a szokásokat megtartjuk. Márquez volt a védelem legbiztosabb tagja, párját ritkító becsúszásokkal, szinte mindig tökéletes helyezkedéssel s végig hibátlan játékkal a Barca védelmének tartóoszlopa volt.