11 hónap csend után…
Hiába tûnik úgy, hogy a Barcelonánál most minden rendben van, és semmiért nem kell igazán aggódni, azért könnyen lehet, hogy ennek az idénynek sem lesz békés, egyszerû vége. A legfontosabb kétségkívül a csapat jó szereplése, a tény, hogy az együttes hamarosan megvédheti bajnoki címét, és hogy továbbra is jelentõs esélyei vannak a BL gyõzelemre. A háttérben viszont van valaki, aki most sem elégedett a klubnál folyó eseményekkel, s nem elképzelhetetlen, hogy már arra törekszik, hamarosan vezetõségváltás legyen a klubnál. Õ nem is lehet más, mint Sandro Rosell.
Rosell még Laporta elnökkel együtt nyerte meg a választásokat 2003-ban, viszont az idõ múlásával folyamatosan romlott közöttük a kapcsolat, ami végleges szakításhoz vezetett, ráadásul zajos körülmények között. Rosell elsõsorban a presidente antidemokratikus vezetési módszereit kifogásolta, de néhány társával együtt ott támadta Laportát, ahol csak tudta. Így õ, és még négy elnökségi tag távozott a Barca irányításából a tavalyi szezon végeztével, mely hosszú távon nyugalmat szavatolt az egyesület környékén. Egészen máig, mikor Rosell ismét aktívan kritizálja a Laporta vezetést, a kérdés csupán az, pontosan mit szeretne elérni…
A korábbi alelnöknek persze megvan az apropója a támadásra, mivel ezekben a napokban jelent meg a ‘Benvingut al món real’ azaz ‘Köszöntelek a Való Világban’ címû könyve, mely mindenekelõtt a Laporta vezetés kritizálásával foglalkozik, de támadja például Johan Cruyffot, Frank Rijkaardot, és Txiki Begiristaint is. A könyv nagy része a Barcelonáról szól, emellett pedig vezetési és üzleti módszereket mutat be.
A könyv megjelenésén túl Rosell jelenleg lépten nyomon nyilatkozik is a sajtónak, s ahol tudja, támadja Laportát, valamint a körülötte állókat. Frank Rijkaard edzõt például azzal próbálta lejáratni a korábbi alelnök, hogy neki fogalma sem volt egykor arról, miként építse be a csapatba Ronaldinhót. Ezt a gondolatát még tovább fûzte Rosell azzal, hogy Laporta éppen ezért megpróbálta a klubhoz csábítani Luis Felipe Scolarit, a jelenlegi portugál -korábbi brazil – szövetségi kapitányt, hogy lecserélje Rijkaardot. Ebben egyébként éppen az a furcsa, hogy korábban fordított helyzetrõl lehetett hallani, azaz mintha éppen Rosell szerette volna mindenáron a klubhoz csábítani Scolarit, s eltávolítani Rijkaardot (még a 2003-2004-es idény közepén).
Rijkaard egyébként a vádakat a napokban visszautasította, s a kérdésre, hogy el fogja-e olvasni Rosell könyvét, úgy felelt: Nincs szükségem elolvasni valamit azért, hogy megtudjam, mit mondtam, vagy mit nem mondtam korábban. Sajnálom, hogy rosszul mutat be (a könyvében). Az õ való világa nem az én való világom” – válaszolt Rijkaard, s emellett még határozottan kijelentette, számos hazugság van a könyvben, melyeket már a sajtó külön kiemelt a mûbõl.
Johan Cruyffot elsõsorban azzal vádolja Rosell, hogy az egykori trénernek szinte már úgy van teljhatalma a Barcelonánál, hogy hivatalosan nem is tartozik a vezetéshez. A hollandnak még annyit odaszúrt Rosell, hogy szerinte a Dream Team irányítója csak akkor olvassa el a könyvet, ha valaki nekiajándékoz egyet, mivel sajnálna rá 18 eurót kiadni…
De Rosell hadmûveletében a legnagyobb céltábla mindenképpen Laporta, akinek ismét a szemére veti például, hogy olyanok lehettek az igazgató-tanácsban, mint Alejandro Echevarría, aki a Francisco Franco diktátor alapítványnak tagja, s akit elsõre el sem kívánt távolítani a vezetésbõl az elnök. A tegnap tartott sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott Rosell: a Barcánál uralkodó vezetési szisztéma inkább egy egyszemélyes gondolkodásnak tûnik. Ezúton támadta meg Laporta hétfõi milánói nyilatkozatát is, amikor az elnök úgy szólt: egy 110 millió euróról szóló öt éves mezszponzori szerzõdést utasított vissza, mivel szeretné, ha a támogató valamilyen humanitárius értéket is képviselne majd. Rosell szerint viszont mindenképpen furcsa Laporta hozzáállása a kérdéshez, a következõk miatt: „Ha ez az ajánlat nem igaz, nem tudom miért mondta, ha pedig igaz, nem értem miért nem fogadta el” – nyilatkozta, s még hozzátette az ilyen szerzõdéseket abszurdum nem aláírni.
Továbbra is aktuális kérdés, hogy mikor tartsák meg az elnökválasztást, mert Laporta csak 2007-ben kívánja megmérettetni magát újból, sokan viszont úgy vélik: idén kellene új választásokat tartani. A vita egyébként abból fakad, hogy a vezetés négy idényre szóló mandátuma hivatalosan már a 2002-2003-as évre is szól, mert a voksolást még 2003 júniusában megtartották, így pedig Laporta még abban a futballszezonban elnök lett. Ez azt jelentené, hogy már idén választást kellene tartani, csakhogy Laportáék méltán védekeznek a ténnyel: gyakorlatban ez csak a harmadik szezon számukra. Rosell jelenleg ebbe is belekapaszkodik, s egyértelmûen az idei választás mellett áll ki, ami sokakban azt az érzést keltheti, hogy a korábbi alelnök elnökként kíván visszatérni a klubhoz, tehát megmérkõzne Laportával a választásokon. Ez ügyben bár korábban, és most is cáfolt Rosell, könyvében az utolsó mondat így szól: „Soha se mondd, hogy soha!” „
