Föltámadás, BL gyõzelem!
Lenyûgözõ, korántsem izgalommentes Bajnokok Ligája döntõ után az FC Barcelona örülhetett, s még örül most is, mivel 2-1-re gyõzött az Arsenal ellen Párizsban a Stade de France-ban. Ahogy általában a BL döntõk, úgy a tegnapi mérkõzés sem volt könnyû és egyértelmû, a két együttes nagy küzdelmet vívott egymással, a Barcelona pedig egy öt perces periódusban lezárta a meccset. A sikerrel a katalán klub története során a második alkalommal nyerte meg a legrangosabb európai kupát, s ezzel együtt a jelenlegi csapat történelmet írt.
Minden Barcelona rajongó sokáig várhatott arra, hogy kedvenc csapata ismét fölérjen Európa csúcsára, egészen pontosan tizennégy évet. 1992-ben Johan Cruyff Dream Team-je” 1-0-ra gyõzött a Sampdoria ellen a Wembley Stadionban, mely a klub történetének eddig tán legsikeresebb együttese is volt. Most itt vannak a méltó utódok, Frank Rijkaard vezetésével a Barcelona újfent Bajnokok Ligáját nyert, s mivel már két bajnoki serleget is magáénak tudhat, lassan kijelenthetõ: itt az újabb nagy generáció!
Ahogy 1992-ben, úgy most is alaposan meg kellett küzdeni persze a sikerért, s már a döntõig vezetõ út sem volt könnyû. A nyolcaddöntõk során a Chelsea ellen hasonlóan kiélezett csatát vívott a csapat, mint egy évvel ezelõtt, de ezúttal sikerült továbbjutnia. A négy közé jutásért a Benfica ellen aratott sikert az esélyesnek kikiáltott gárda, majd a Milan sem tudott megálljt parancsolni Ronaldinho kompániájának az elõdöntõben. Így ért el a csapat Párizsig, ahol óriási csatában gyõzni tudott az Arsenal ellen.
A találkozó elõtt mindkét vezetõedzõ egy-egy helyen változtatott a korábban elképzelt csapatán, az Arsenalnál Pirés került a kezdõbe Reyes helyett, a Barcánál pedig Van Bommel Iniesta helyett. Rijkaard ezen húzása egyébként végül nem vált be, mivel Van Bommel nem tudott kiemelkedni a mezõnybõl, míg Iniesta a második félidõben bizonyította, hogy nem véletlenül került be a spanyol válogatott vb keretébe is.
A találkozó elsõ perceiben inkább az Arsenal veszélyeztetett, s a londoniak agresszivitása majdnem gólt is ért. A harmadik percben egy jobb oldali beadás után Henry megelõzte Márquezt, de spicces lövését Valdés bravúrral szögletre védte. Alig valamivel késõbb Henry már a rövid sarkot vette célba jóval messzebbrõl, de a katalán hálóõr ekkor is hárítani tudott. A Barcelona nagyon nehezen találta viszont a saját játékát, melyben bizonyosan nagy szerepe volt az ellenfélnek is, akik sokkal jobban haraptak a találkozó elején. A Barcelona a középpályán rendre létszámhátrányba került, s így képtelen volt a labdabirtoklásra épülõ játékát alkalmazni.
A 17. percben azonban nagyot fordult a mérkõzés: Ronaldinho indította parádésan Eto’ót, aki már ziccerben, megpróbálta elvinni a labdát a kifutó Lehmann mellett is, csakhogy a kapus elhúzta a csatár lábát. Terje Hauge azonnal lefújta az esetet, s nem engedte tovább az akciót, mely viszont Giuly góljával ért véget. A bíró szabadrúgást ítélt a Barcelonának 17 méterre a kaputól, majd természetszerûleg kiállította Lehmannt. A norvég azonban így góltól fosztotta meg a Barcelonát, hiszen ebben az esetben kézenfekvõ lett volna az elõnyszabály alkalmazása. Arsene Wengernek be kellett áldoznia egy mezõnyjátékosát Almunia kapus becserélése érdekében, s Pirés lett a szerencsétlen kiválasztott, akinek csupán 17 percig tartott a BL finálé.
A játék képe nagyot fordult a kiállítással, a Barcelona átvette az irányítást, ami viszont nem jelentette azt, hogy gólhelyzetekhez is jut. Az angolok természetszerûleg gyorsan váltottak, s a védekezésükre helyezték a fõ hangsúlyt, mely tulajdonképpen a teljes meccsen meg is maradt. Ez annál is inkább így alakulhatott, mert a 37. percben Sol Campbell fejesével emberhátrányban is vezetést szerzett az Arsenal. A gólt megelõzõen Eboue kifogástalan mûesését befújta Hauge, mely újabb hiba volt a részérõl. Az Henry által elvégzett szabadrúgást erõsen és hajszálpontosan fejelte meg Campbell, s elõnybe került az Arsenal. Még a szünet elõtti percekben viszont nagyobb fokozatra kapcsolt a Barcelona, s az egyre veszélyesebb akciók során Eto’o egy parádés lefordulás után kapufát is lõtt.
A szünetben Rijkaard nem meglepõ módon cserélt, a védekezés orientált Edmílson helyén a kiváló irányító készséggel megáldott Iniesta tûnt fel, s mivel a kis spanyol most is nagyon jól futballozott, a Barcának sokat jelentett a váltás. A gólszerzés azonban nem nagyon akart sikerülni, mi több, a helyzetek kialakításával is komoly gondjai voltak a gránátvörös-kékeknek. Az Arsenal teljes csapatával védekezett, és semmi helyet nem hagyott az akciók felépítésére, mely alaposan behatárolta Ronaldinho lehetõségeit is. Mivel egy-egy távoli próbálkozáson kívül nem volt több helyzete a Barcelonának, a 60. percben érkezett az újabb csere Henrik Larsson személyében, aki Van Bommelt váltotta. A csere után viszont azonnal Arsenal lehetõség alakult ki egy kontra végén, de Hleb 16 métrrõl mellé lõtt. Ez a támadás viszont nem csak egy kósza próbálkozás volt az ágyúsoktól, mert a következõ percekben Henry kétszer is komoly problémákat okozott a katalán védelemnek, s a 69. percben Valdésnek ziccert kellett fognia a franciával szemben.
A Barcelona játéka viszont nem volt elég hatékony továbbra sem, így Rijkaard Bellettit állította a halovány Oleguer helyére, ami végül nyerõ húzásnak bizonyult, csakúgy, mint Larsson korábbi beállítása. A 76. percben Iniesta lõtt passzát Larsson éppen csak megtoldotta a tizenhatoson belül, így kilépett a szélrõl (de erõsen leshatáron) érkezõ Eto’o, s Almunia lába mellett ravaszul a rövid sarokba passzolt. Óriási feszültség szabadult fel ezzel a góllal a Barcelona játékosokban, akik így nem engedtek a nyomáson, s úgymond „addig ütötték a vasat amíg az meleg volt”. A nagy hajtás eredményeképpen a 80. percben Larsson passzolt laposan középre, a labdára érkezett Belletti, aki a védõk szorításában éles szögbõl még kapura lõtt, s végül Almunia lábai között a hálóba talált. Fordított a Barcelona!
A meccs ismét nagy fordulatot vett, a Barcelona labdatartásra rendezkedett be, melyet emberelõnyben könnyebb is volt végrehajtani, az Arsenal pedig kapkodott egy esetleges helyzet után. A hátralévõ tíz percben azonban már nem alakult ki újabb ziccer, így gól sem született, az FC Barcelona pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Nagy visszakapaszkodás után tehát ismét lehet, s kell is ünnepelni, mert ezt az idényt a Spanyol Szuperkupa, a bajnoki cím, s a BL serleg elhódítása után három trófeával zárja a Barca!
FC Barcelona-Arsenal FC: 2-1 (0-1)
Párizs, Stade de France
80.000 nézõ
Vezette: Terje Hauge (norvég)
FC Barcelona: Valdés; Oleguer (Belletti, 71′), Puyol, Márquez, Gio; Van Bommel (Larsson, 60′), Edmílson (Iniesta, 45′), Deco; Giuly, Eto’o és Ronaldinho.
Arsenal: Lehmann; Eboue, Toure, Sol Campbell, A. Cole; Gilberto, Cesc (Flamini, 73′); Hleb (Reyes, 84′), Ljungberg, Pires (Almunia, 20′) és Henry.
Sárga lap: Eboue (21′); Henry (50′); Oleguer (66′); Larsson (90’+2′).
Kiállítva: Lehmann (17′)
Gólok: 0-1, Sol Campbell (36′), 1-1, Eto’o (76′), 2-1, Belletti (80′)
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Henrik Larsson
Bár egy BL gyõzelem után ritkán keresi az ember a gyengébb teljesítményeket, el kell ismerni, hogy többeknek nem ment igazán a játék, így a játékmester Ronaldinhónak sem. Nagyon jól védett viszont Valdés, s jól sült el mind a három csere. Közülük választottam ki a búcsúzó Henrik Larssont, aki két gólpasszával nagy részt vállalt a kupa megszerzésében. „
