Interjú a visszautazás elõtt

Lionel Messi napról-napra jobban van, s egyre nagyobb terhelést kap az edzéseken, így hamarosan elkezdhet a csapattal együtt edzeni. Pénteken meg is érkezik Barcelonába, így befejezi a rehabilitációjának argentínai szakaszát, mely eredményesen telt, hiszen majdnem tökéletesen meggyógyult. Most már sprintel, ritmust vált, kapura lõ, ugrik, köszönhetõen a majd egy hónapig tartó munkának, melyet Juanjo Brau edzõvel végzett Rosarióban.

A sérülése viszont már régen történt, egészen pontosan november 12-én, mikor a Zaragozával találkozott bajnokin a Barca, s mivel eltört az egyik lábközépcsontja, hosszú hetekig még csak mozogni sem tudott mankó nélkül. Így érthetõ, hogy mára már alaposan kiéhezett a játékra, s ha tehetné, már holnap játszana mérkõzésen. Ez ugyan még nem történhet meg, de sokat már nem kell várnia, hiszen pénteken megérkezik Barcelonába, sajtótájékoztatót tart, valamint egy állapotfelmérõ tesztet is teljesít, melyet az orvosok felügyelnek majd. Ha pedig minden jól alakul a késõbbiekben, s beigazolódnak a várakozások, akkor nem kizárt, hogy pályára léphet a  Racing ellen február 10/11-én.

Vágyakozó?

Igen, hogy visszatérjek a pályára. Már majd három hónapja, hogy abbahagytam a játékot, ismét sérülés miatt, így nagyon visszavágyom a pályára.

Ha ez a Racing ellen megtörténne, hogyan lendülne formába addigra?

Nézze! Jól vagyok, de az nyilvánvaló, hogy meccshiányom lesz. Elõbb meg kell érkeznem, aztán remélem, játszhatok a tartalékokkal, vagy valakikkel. Fizikálisan jól vagyok, de a játékban van pótolnivalóm.

Milyen volt ismét labdával dolgozni?

Uhh… Úgy tûnt, mintha rengeteg idõ telt volna el azóta, mióta legutóbb játszottam. Kemény volt, de nagyon elégedett vagyok, hogy jól sikerült.

Az elsõ lövései két méteres pöccintések voltak, gondolva a talpára?

(Nevet.) Ott motoszkált a fejemben, hogy érezni fogom, ezért óvatos voltam, de ezek csak ilyen rigolyák egy sérülés után. Kipróbáltam magam, jól ment, s ahogy telnek a napok egyre csak jobb.

Melyik volt a sérülésének legunalmasabb része?

Az elsõ tizenöt nap nagyon kemény dolog volt még mankóval. S amikor idejöttem, a labda nélküli futás. Jöttem reggel, futottam, aztán délután, megint futottam… Soha nem láttam a labdát. Ez volt a legborzasztóbb, különösen nekem, aki kevesebbet fut, mint bárki, hehe… (nevet)

Voltak labdázgatásai titokban? Hogyan tartotta kordában a vágyait?

Igen, amíg Juanjo hagyott labdát hozni, mert ezeket lábbal hoztam. Hehe (ismét nevet)

Aztán persze ismét csak futottam…

Hogyan töltötte el az idejét a munkán kívül, a szabadidejében, otthon a családjával?

Így volt, otthon voltam a családommal. A testvéreim és az unokatestvéreim mindig velem voltak, akárhova mentem. Eltöltöttük a napot Arroyo Secóban (Kiszáradt Patak), ott pedig este elmentünk vacsorázni, minden nagyon kellemes és nyugodt volt.

Könnyû volt önnel együtt eltölteni ezt az idõszakot, vagy néha elviselhetetlenné vált másoknak?

Nem nagyon szeretek egy helyen túl sok idõt eltölteni, de nagyon egyszerû ember vagyok.

Nézte a Barcelona meccseit?

Igazság szerint nem sokat.

Miért?

Úgy döntöttem, inkább nem nézem. Így alighogy véget értek a meccsek, a testvéreim és édesapám is azonnal tájékoztattak mindenrõl, minden meccs esetén. Inkább más dolgokra koncentráltam, mintsem, hogy nézzem a meccset.

Azért kerülte õket, hogy ne legyen ideges?

Igen. Nehezebb, rosszabb nézni kívülrõl, az biztos. Inkább nem néztem. Tele vagyok kedvvel, hogy minél hamarabb jó állapotba hozzam magam, hiszen fontos meccsek jönnek a BL-ben, és a Király Kupában is a Zaragoza ellen, akik többször is kiejtettek minket. És a bajnokság vége, mely nagyon szoros. Minden tökéletesen alakulhat, szemben az elõzõ idénnyel, amikor kihagytam a tavaszt. Most a lehetõ legjobb pillanatban térek vissza. Remélem, ott lehetek a Racing ellen, a Valencia ellen, s azt hiszem elég jól leszek a Liverpool elleni meccsre, amikor már húsz napja fogok gyakorolni.

Azok közé tartozik, akik álmodoznak éjszaka?

Hmm…

Álmodott a visszatérésével?

Nem, igazság szerint nem. Eléggé éberen alszom, s csak gondolok arra a napra, amikor ismét játszhatok, magamra öltöm a Barcelona mezét.

Hívták önt a csapattársai?

Nem. Mindenkivel, mindennel megszakítottam a kapcsolatot. Itt még telefonom sincs. Egyszer beszéltem Rijkaarddal, mert Juanjót hívta, és szeretett volna beszélni velem. Beszéltünk a sérülésrõl, hogy miként haladok, semmi több.

Ezekben a pillanatokban nem lenne jó, ha hallaná a csapattársai bíztatását?

Én pontosan tudom, hogy õk mindenben segítenek nekem, bármit teszek. Nem is volt hiány ebbõl, mert kerestek engem, hagytak üzeneteket. Mindig segítettek, s különösen a nehéz pillanatokban.

Fontos volt önnek, hogy a barátaival, rokonaival lehessen a saját hazájában?

Igen, ugyanúgy, mint legutóbb is. Fontos volt elszakadni a megszokott közegtõl, mert ott Barcelonában ugyanakkor mennék edzeni, mint a csapattársaim, s látnám õket, ahogy mennek ki, én pedig maradnék az edzõteremben a mankókkal. Nehéz lenne…

Ön megérti a kritikákat, melyek csak úgy özönlenek egy olyan játékosra, mint Ronaldinho?

Úgy tûnik nekem, hogy valami nincs rendben. Ronaldinho minden meccsen megmutatja, hogy ki õ, mindent, amit adott a Barcelonának… Minden hétvégén megtesz mindent a Barcáért, õ nem az, akit kritizálni kellene bármilyen módon is.

Hogy tetszik önnek Javier Saviola nagy formája?

Nagyon boldog vagyok Javier miatt. Megvárta mi fog történni, mikor egészen kevés lehetõséget kapott. Javier egy olyan játékos, aki mindig ott van, ahol kell lennie, aki gólokat lõ, s igazság szerint nagyon örülök, hogy most ilyen formában van, hogy bizonyítani tudja a képességeit, hogy velünk van Barcelonában. Jó néhány meccset játszottam már vele, igaz nem a bajnokságban, hanem barátságosokat, s nagyon örülnék, ha szerepelhetnénk még együtt a jövõben.

Palacio készen áll arra, hogy a Barcelonában játsszon?

Az nyilvánvaló, hogy képes lenne jól játszani a Barcelonában, vagy Európa bármely csapatában. Biztos vagyok benne, hogy jól menne neki, mert egy gyors játékos, így a Barcába jól illeszkedne, mivel elõl mi is gyors futballt játszunk.

Gondolt arra, hogy elmegy az Interbe?

Meg sem fordult a fejemben. A szeretetet, amit az emberektõl kapok, nem lehet megfizetni pénzben.

„