Beszélgetés róla, a Barcáról

Tegnap Ronaldinho sajtótájékoztatót tartott az edzés után a Camp Nouban, majd ezt követõen elautózott a Barcelona agglomerációjához tartozó Castelldefelsbe, hogy egy hosszabb beszélgetésre is sor kerülhessen vele. Az interjút a ‘SPORT’ katalán lap készítette, s mi is erre helyezzük a hangsúlyt ez alkalommal, bár a játékos néhány dolgot csak a sajtótájékoztatóján említett meg.

Ide tartozik például, hogy miért töltött ebben az idényben annyi idõt az edzõteremben, s miért jóval kevesebbet szokásos szabadtéri körülmények között, melyre a brazil egészen egyszerû választ adott. „Azért edzettem teremben, mert nem éreztem jól magam. A fölkészülés erre az évre rossz volt, mert a világbajnokságról jöttem, és nem tudtam megfelelõ alapozást végezni” – válaszolt, s hozzátette, éppen ezért kért a napokban felmentést a Copa Américára, így ugyanis ki tudja majd pihenni magát, és remélhetõleg jól sikerül az elõszezonja. „Szabadságot kértem, hogy rendbe jöjjek, hogy jó felkészülést végezhessek majd, és mindezt azért, hogy a következõ idény a lehetõ legjobb legyen.” Ezzel kapcsolatban a futballista elismerte, a pillanatnyi formája messze nem tökéletes, ezért is tartja fontosnak, hogy a nyáron mindent úgy csináljon, ahogyan az normális minden más játékosnak.

Az interjúra egy tengerparti étteremben került sor Castelldefelsben, ahol elõbb uzsonnázott a támadó, majd miután ezzel végzett, a homokos tengerparton fejezõdött be a beszélgetés.

Hogy érzi magát fejben, lelkileg?

Nagyon jól, miért?

A Barca miatt, mely nem szerepel túl jól…

Több mint tíz éve játszom a legmagasabb szinten, a brazil válogatottal, Európában a PSG-vel, a Barcával. A futballvilág mindig ilyen: ha nem nyersz, problémák vannak, csalódottság, szomorúság. És nem veszik figyelembe, hogy mindig nem tudsz nyerni, annak ellenére, hogy megpróbálod. Az ellenfelek is számítanak.

Ez egy vigasztalás?

Nem! Annak bizonyítéka, hogy nagyon motivált vagyok, és továbbra is az a vágyam, hogy újabb trófeákat nyerjek.

Ez a legnehezebb és leggyengébb pillanata, 2003-as érkezése óta a Barcában?

Ha megnyerjük a Ligát nem, mert végül az számítana, hogy négy éven belül három bajnoki cím elhódítására voltunk képesek.

És ha nem nyernék meg, egyértelmûen kudarcnak lehetne felfogni?

Nem szívesen beszélek olyan dolgokról, melyek még nem történtek meg. De ha bekövetkezne, az-az értékelés ideje lenne. Ezt viszont értelmetlen lenne elõre megtenni.

Nyomatékosan mondják és írják sokan, hogy ennek a csapatnak már nincs meg a kellõ éhsége a sikerre.

Ez nem igaz. Mindannyian azért játszunk a Barcában, hogy újabb címeket gyûjtsünk be. Ha az ellentétje lenne igaz, nem lennénk itt…

Azt is mondják, hogy hiányzik az alázatosság…

Ez sem igaz.

Akkor miért alakult ki a jelenlegi szituáció?

Úgy vélem, több körülmény együttes alakulása révén. Volt az idénynek egy szakasza, mikor nagyon sok meccset kellett játszanunk egymás után, s talán nem voltunk elég frissek ehhez sem fizikálisan, sem mentálisan. De úgy gondolom, nem szabad riadalmat keltenünk. Még megnyerhetjük a bajnokságot, s ha ez sikerülne, mindent más szemszögbõl látnánk.

Figyelembe véve, hogy minden vereség nyomot hagy, melyiket volt a legnehezebb elviselni ebben az évben?

Mindegyiket. Soha nem szeretek veszíteni. Nyilvánvaló, hogy én is mérges vagyok, mert annyi trófeát elveszettünk. De igazság szerint a Getafe elleni 4-0 nagyon nehéz volt, mert senki nem tudott elképzelni elõre egy ilyen vereséget.

Bírták azt a nyomást, mely Önökre nehezedett, és arról szólt, hogy meg kellett volna ismételni a tavalyi év sikereit?

Azt nagyon nehéz végrehajtani, amit tavaly csináltunk, ez világos, de számomra a nyomás szó nem létezik. Egy olyan országból jövök, mint Brazília, ahol másodiknak lenni, azzal ér fel, mintha utolsó lennél. Vagy akarod, vagy nincs értelme annak, amit csinálsz. Egyáltalán nincs. A nyomás, a félelem mind-mind velejárója a futballnak, és ehhez hozzá is vagyunk szokva.

Az-az ember érzése, hogy az FC Barcelonánál, a városban, a Barca közegében nagyon gyenge a memóriája mindenkinek.

Mire céloz?

Ön egy olyan Barcához jött, mely négy évig egyáltalán semmit nem nyert, és most nem bocsátanak meg egy madridi évet…

Áhh, barátom, ilyen a futball. Arra soha nem emlékszünk, amit eddig tettünk, ami tegnap történt, ez már nem számít. Csak ami elõtted áll.

Bizonyára tudatában van annak, hogy egy visszatérõ téma mostanában az Ön, Eto’óval való feltételezett ellenségeskedése, a rossz hangulat, ami az öltözõben van.

Biztosíthatom Önt, hogy a Barca öltözõjében minden rendben van. A legkisebb gondom sincs Eto’óval, még kevésbé Frank Rijkaarddal. Igaz, hogy vannak, akik egyesekkel jobban kijönnek, másokkal kevésbé szoros a kapcsolatuk, ez minden vállalatnál is így van például. Viszont mindenkinek az a vágya, hogy összességében jó hangulat legyen.

Akkor minden, amit mondanak, semmi más, mint egy egyszerû pletyka?

Vannak emberek, akik anélkül beszélnek valamirõl, hogy konkrétumokat tudnának, és csak hisznek benne. Nem lehetek ellenséges viszonyban egy csapattársammal, akivel ugyanolyan céljaim vannak: jól játszani és végül címeket nyerni.

Ezek szerint Eto’o és Ronaldinho a következõ idényben is egy öltözõben készül majd.

Részemrõl mindenképpen. Ismétlem, semmiféle problémám nincs senkivel a csapatban.

Azt észrevette, hogy kétségbe vonták az elhivatottságát a klub iránt?

Vannak dolgok, amik azt sem érdemlik meg, hogy kommentáljam õket. Ez az a kérdés, amire inkább nem is válaszolok.

Ne legyen mérges a kérdéstõl! Az?

Az áldozatvállalásom a Barcával kapcsolatban, mint klubbal, a csapattal, a csapattársaimmal, a szurkolókkal, pontosan olyan, mint az elsõ nap, mikor a Camp Nouba érkeztem.

Ugyanaz a sikeréhség…

Ugyanaz, természetesen. A motivációm nem változott.

Van hite…

Sok. Biztos vagyok benne, hogy még bajnokok lehetünk az idény végén, és megvan ahhoz a játékoskeretünk, hogy még sok-sok további trófeát nyerjünk. Persze igaz, tanulni kell az elkövetett hibákból, hogy még egyszer ne ismétlõdhessenek meg.

Marad a Barcában…

Semmiféle okom, szándékom nincs arra vonatkozóan, hogy elhagyjam a Barcát.

Csak mert vannak, akik inkább kívül látják a Barcából a következõ idényre, mint belül…

Még egyszer hangsúlyozom: nincs értelme beszélni ezekrõl a véleményekrõl. Én egy nagyon nehéz idõszakban érkeztem ide a klub szempontjából, amikor egy új vezetés alakult, és egy új projekt formálódott sportszakmailag. Ez a tervezés úgy gondolom, végül meghozta a gyümölcsét, ahogy trófeákban, úgy megértési formában, egy olyan játékkal, mellyel teljes mértékben azonosulni tudok.

Így hisz ebben az irányvonalban továbbra is…

Természetesen hiszek. Ugyanezen az úton kell folytatnunk. Dolgozni kell, erõsítenünk, ahol szükséges, egy nagyon erõs keretet formálni. Már most is az van, de mindig van lehetõség a javítására.

Nem érdemes idõt vesztegetnünk azzal, hogy a Milanról beszélünk ugye?

Nem, csak elfecsérelnénk az idõt. Maximálisan tisztelem a Milant, ahogyan a többi klubot is, de nem is jut eszembe a téma.

Akkor a pártolók nyugodtan föllélegezhetnek…

Megnyugodhatnak, igen.

Gondolja, hogy a Barca szurkolót zavarhatja, földühítheti egy-egy ilyen híresztelés Önrõl?

Nem, mert csak azt kell elhinniük, amit az én számból hallanak. Ha a testvérem elmegy Milánóba, azért teszi, mert dolga van. Más játékosokat is képvisel, Olaszországban is, és nem azért megy, hogy rólam beszéljen.

Apropó, hogy van a fia, Joao?

Kiválóan. Már két éves és néhány hónapos, már egy örökmozgó. Sosem áll meg.

Lelje örömét benne!