Interjú az intézkedések után
Már közvetlenül az idény után nyilvánosságra került, hogy a klub szigorítani kíván a belsõ ellenõrzõ rendszeren, ezt most Txiki Begiristain is megerõsítette, de hangsúlyozta, a vezetés nem fog túlzásokba esni. A Barcelona technikai igazgatója, mint a területért felelõs vezetõ, értékelte az elmúlt év tapasztalatait, az új igazolásokat, a változtatásokat, s beszélt az elvárásairól is. Elsõ rész.
A mai Barca nem így nézne ki, ha júniusban megnyerte volna a bajnokságot?
De. Ugyanilyen lenne. Az idények végén esedékes analízist nem tudjuk elfelejteni, ez pedig akkor is ugyanarra az eredményre vezetett volna, ha végül nyerünk. Az elmúlt években csak kicsit változtattunk a kereten, mert a játékosok megérdemelték a bizalmat, s nem is volt szükséges drasztikus váltás. De most úgy vettük észre, ez elkerülhetetlen, olyan játékosokat vettünk, akik jelentõsen befolyásolják a csapat teljesítményét, közvetlenül hatnak az aktuális kezdõcsapatra.
Akárhogy is van, hányszor jutott eszébe Tamudo gólja?
Tamudo gólja nekem Sobis gólját juttatta eszembe a Betisbõl. Tamudo és Sobis gólja pedig Getafébe vezettek a 4-0-hoz. Amikor láttuk, hogy a csapat képtelen váltani a szünetbeli 2-0 után, mikor a kupadöntõ forgott kockán, azt láttuk, a problémák folytatódni fognak. És így is lett. Az utolsó hónap szenvedés volt, sõt úgy láttam, szorongással is játszottak.
Hogy alakult ki ez a szituáció?
Olyan emberekkel dolgozol, akik fejlõdnek, gyõzelmeket aratnak, címeket nyernek, s ilyenkor könnyû beleesni a magabiztosság csapdájába. És most nem csak a játékosokról beszélek, saját magamról is. Az-az érzés fog el, hogy a csapat annyira erõs, annyira jó: „Rendben, most így megy, így állunk, de végül úgyis nyerni fogunk.” És persze arra is gondoltunk, hogy Eto’o és Messi visszatér, ezzel pedig visszatér a gyorsaság is, de nem jött.
Volt egy általános önkritika, elsõsorban Rijkaard, Laporta és az Ön részérõl. Már csak az marad hátra, hogy a csapat megemészti-e ezeket az üzeneteket.
Ez az elsõ, amit meg kell figyelnünk, s aztán folytatnunk is. Reakciót várunk, hogy megvan-e egy bizonyos bûntudatérzés a csapatban, hogy tudatában vagyunk, mi csináltunk valamit rosszul, nem pedig a tehetség hiányzott. Vissza kell szereznünk a régi intenzitást, a munkát, a sikeréhséget, az elhivatottságot, s azt a bizonyos jólesõ érzést. Ha van olyan játékos, akiben ezt a váltást nem érezzük, nincs meg ez az érzése belül, meg fogjuk érteni, hogy már nem tud elõrelépni. Ezt a dolgot azonnal föl kell fognia a játékosoknak. Az emberek nem még inkább minõségi játékosokat akarnak látni, hanem intenzív munkavégzést. Egy szóban: hozzáállást.
Az új játékosok bemutatásakor, elsõsorban Militóén, elmondta, hogy õk fontos csapattagok lesznek a pályán, de mindemellett az öltözõben is.
Igaz, hogy ebbõl az aspektusból is vizsgáltuk az igazolási kérdést, de végeredményben a felelõsségérzés minden játékosból külön-külön kell jöjjön. Minden egyén annak függvényében reagáljon, ami történt. Innentõl kezdve pedig a magatartás, melyet az egész öltözõ alakít ki, szintén jönni fog. S a teljes csapat jobban fog figyelni minden apróságra minden pillanatban. Talán akkor, ha megnyertük volna a bajnokságot, egyeseknek kétségei lehetnének, de azzal, ami történt, evidenssé vált a helyzet. Kilépsz Barcelonából, s mindenki azt mondja, ti dobtátok el magatoktól a címet, ti veszítettétek el, ez pedig fájó.
Sokat beszélnek a belsõ törvénykönyvrõl, mintha az válna az öltözõ Bibliájává.
Az egyetlen dolog, ami történt, hogy három évet éltünk végig pénzbüntetések nélkül. Amirõl most szó van, hogy ugyanúgy kell tovább dolgozni, amilyen fenyegetések közepette bármely más klubban tették eddig is. A meccs elõtti napokon a játékosok vacsorázzanak otthon, hogy 48 órával a meccs elõtt ne mozduljanak ki estére, olyan dolgok, melyek mindig léteztek. Ennek a betartása látható kell legyen a következõ napokon az edzéseken. Nagyobb fegyelem lesz, de nem lesz egy különleges helyzet. Nem fogunk minden játékos mellé egy rendõrt állítani, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mi forog kockán.
De az elmúlt idényben is sok nagy tét volt, mégis több játékos megszegte a normákat.
Azt kell elérnünk, hogy minden futballista a lehetõ legjobb állapotban legyen jelen az edzéseken, s tudni, mikor lehet megtenni valamit, s mikor nem. De az is igaz, hogy lesz egy büntetõ testület, mely megítéli a súlyos vétségeket, hibákat, ebben a szerepben pedig lehet akár egy klub alkalmazott, akár maga a keret egésze. Ez egy olyan döntés, melyet nekik kell meghozniuk, ahogy maguk alakítják ki az idõbeosztásukat is, egyik napról a másikra. Ez egy lehetõség, de még nincs teljesen meghatározva a módja. Lényegében bárkirõl is legyen szó, vannak dolgok, melyek nem megengedhetõk, nem történhetnek meg.
Meddig lényeges a csapatkapitányok szerepköre? Cruyff például õket tette felelõssé a rend betartásáért. Lesznek cserék ezeken a posztokon?
Ezt majd eldönti vagy a csapat vagy az edzõ. Én nagyon fontosnak tartom a csapatkapitányok szerepét ebben a tekintetben, de a csapat együttes munkája is fontos. Néha nem elég a három csapatkapitány, s egy öttagú játékos bizottsággal kell dolgozni, akikkel elbeszélgetsz napról napra, vagy amikor éppen szükséges. És ezt fogjuk tenni. Az a cél, hogy a keret formáljon meg egy speciális csoportot, mely képviseli, akikkel tudunk beszélni az aktuális kérdésekrõl, amik éppen hatnak a gárdára. Egy olyan csoport lesz, melynek befolyása van az egész öltözõben, ez rendkívül lényeges lesz számunkra.
Folytatjuk…
