Visszatér a régi Deco?

A hétvégi bajnoki fordulóban több Barcelona játékos is a régi arcát mutatta, így Deco is, akivel kapcsolatban rengeteg pletyka keringett a nyár folyamán, hogy marad-e Katalóniában. A brazilból portugállá lett irányító most az El Mundo Deportivónak beszélt az érzéseirõl, melyeket nyáron, s amiket éppen most, a Bilbao elleni sikert követõen átélt. Világosan fogalmazott: az motiválja a leginkább, hogy ismét címeknek örülhessen a csapattársaival.

Múlt vasárnap ismét pozitív kicsengése volt a játékának. Ön hogyan látta belülrõl?

Nagyon jó kis meccs volt, hiszen összességében az egész csapat jól játszott. Helyzeteket teremtettünk, akik kijöttek a meccsre, jól szórakoztak, ahogy mi magunk is. Megnyertük a találkozót, ez volt a legfontosabb, de emellett még szép dolgokat is bemutattunk. Én magam is nagyon jól éreztem magam a pályán, a szükséges játékkedvvel, a szezon kezdetén. Az elõszezon alatt kihagytam szinte a teljes ázsiai túrát, mert a feleségem mellett kellett lennem a fiam születése miatt, így több meccset elmulasztottam. Ez a szünet kicsit megtörte a felkészülés ritmusát, de azért egy kicsit játszottam Santanderben, a Gamper pedig kifejezetten jól jött, hogy utolérjem a csapattársaimat. A vakáció is nagyon kellett, hogy föltöltõdjek energiával, hiszen pihentem, sok olyan dolgot csináltam, ami segített kikapcsolódni. Találkoztam a családtagjaimmal, barátaimmal, akiket már jó ideje nem láttam, ezek mind-mind segítettek, hogy a lehetõ legjobb állapotban térjek vissza.

Sikeréhesnek lehetett látni. Ez az új igazolások miatt, a fia, David születése miatt volt, vagy azért, mert szerette volna elfelejteni az elmúlt idény tapasztalatait.

A legfõbb vágyam, hogy ismét nyerjünk. Ez az, ami a leginkább motivál a küzdelem során. A tavalyi idény nagyon nehéz volt számunkra, odaajándékoztuk a bajnoki címet a Madridnak, s nagyon fájó dolog látni, ahogy elúszik számodra egy ilyen fontos cím. Ez a keserû tapasztalat kell, hogy segítsen nekünk, hogy elérjük, amit szeretnénk: meccseket és címeket nyerni a közönségünknek. Nagyon szép lenne ismét bajnokságot nyerni, s a végletekig harcolni a Bajnokok Ligájában.  A BL siker ráadásul már a harmadik lenne számomra. És természetesen az apaság is nagyon jó dolog, örömmel tölt el, hiszen a fiam már egy hónapos, és nagyon nagy élmény látni, ahogy fejlõdik.

Vasárnap kezdõként játszott, de a bajnoki rajton csere volt. Dühös volt, hogy nem lehetett kezdõ Santanderben?

Szerintem minden futballista, aki nem kezdõ a csapatában, mérges valamilyen szinten. Vagy legalábbis így kellene lennie. Én mindenesetre csalódott voltam, hogy nem lehettem kezdõ, de szerintem ezzel így lenne minden más csapattársam is. S majd akkor, ha ez már nem így mûködne nálam, ha nem zavarna különösebben, hogy a kispadra szorulok, bizonyosan abbahagynám a focit. Ha nincs meg a kellõ vágy, hogy játsszál a meccseken, hogy fontosnak érezd magad a csapat számára, jobb, ha abbahagyod.

Vannak kommentátorok, akik úgy vélekednek, hogy ha Deco folyamatosan a kispadon lenne, az komoly probléma lenne a Barca és Rijkaard számára. Tévednek vagy sem?

Én soha nem leszek egy probléma a Barca számára, ez egészen biztos. Én mindig szeretnék játszani, s szerintem ez normális dolog. Ha azt látom, hogy nem játszom, nos, nem örülök neki, de semmi több. Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy mióta itt vagyok, senki nem ajándékozott meg semmivel, annak érdekében, hogy kezdõ legyek. Ha játszottam, az azért volt, mert megdolgoztam érte, s most is így teszek. Meg kell találnom a helyemet, s ezt teszem napról napra az edzéseken, aztán majd dönt az edzõ. Más helyzet lenne, ha nem játszanék folyamatosan, s azt látnám, hogy nem a teljesítményem folytán maradtam ki a csapatból. Ha így lenne, beszélnék a klub vezetõivel, s keresnénk egy olyan megoldást, ami jó mindkét félnek. Semmi több nem történne, de ez egy olyan dolog, ami nem fog megtörténni.

De Ön nem tûnik olyannak, aki könnyen megszokná a kispadot. Mi történne, ha nem játszana sokat ebben az idényben?

Tisztában vagyok azzal, hogy idén nagyon sok meccsünk lesz, amin játszani fogok, s olyanok is lesznek, amiken nem, de ez így van rendjén. Ezért van nagy keretünk. Vannak dolgok, amiket nem értek itt a Barcánál. Amikor eljön az igazolások ideje, sokan mondják, hogy fontos a hosszú kispad, sok jó játékossal, így nézzünk szembe a sorozatokkal, kihívásokkal. Rendben, egyetértek. De aztán, mikor eljön az elsõ meccs, néhányan a kispadon maradnak, és néhányan máris elkezdenek elméleteket gyártani, hogy miért nem játszott ez, s miért játszott más. Miért nem maradunk meg annál az álláspontnál, hogy jó a hosszú kispad? Talán ez is a Barca nagyságának a részét képezi, egy nagy klubét, melynek sok pártoló tagja van, több millió szurkolója, de ezt akkor sem értem. S azt sem tudom megérteni, hogy miért akarnak összeugrasztani Iniestával, mikor õ világosan megmondta, hogy el kell fogadni a kispadot is, és együtt kell mûködünk, hogy végül nyerjünk. Én pontosan tudom, hogy õ nem rólam beszélt, csak így próbálták magyarázni.

Volt egy pillanatig is kétsége afelõl a nyáron, hogy a Barcában fogja folytatni?   

Nem. Mindig ugyanazt mondtam, hogy a Barca az én választásom. Szerzõdésem van, s szeretném is kitölteni azt. Csupán annyi történt, hogy volt valaki, aki szerette volna másként értelmezni a dolgokat, mint ahogy mondtam, vagy nem is mondtam. Én idén nyáron csak azt mondtam, amit máskor is: Szeretnék itt maradni, s ha a klub egy napon el szeretne adni, megmondja nekem. Ennyi. Keresek magamnak egy másik helyet, ahol játszhatok. Ez teljesen normális a futballban, s megértem azt is, ha a klubok meg akarják újítani a keretüket, de azt nem mondtam, hogy el akarnék menni, mert az nem igaz. Itt szeretnék maradni, s további címeket nyerni a Barcával.