Interjú Decóval

Amíg meg nem sérült, Deco nyújtotta az egyik legjobb teljesítményt idén a Barcelonában, s most abban bíznak a szurkolók, hogy gyorsan visszanyeri a formáját, s lendít egyet a csapaton. Deco a most következõ interjúban szólt a csapat általános állapotáról, az öltözõ íratlan törvényeirõl, Ronaldinhóról, s a Real Madriddal való küzdelemrõl is.

Hogy érzi, milyen volt a visszailleszkedése a csapatba?

Jól érzem magam, de természetesen nem könnyû dolog visszazökkeni a régi kerékvágásba és formába. Ez a meccs (a Depor ellen) jó volt számomra, elfelejtettem kicsit a félelmeimet is, hogy esetleg ismét megsérülhetek, de persze az volt a legfontosabb, hogy nyertünk.

Félelemrõl beszélt, Ön ezt határozottan érezte a Deportivo ellen?

Amikor visszatérsz egy sérülés után, mindig van benned egy kis félsz, hogy megsérülhetsz, de amint igazán beleveted magad a küzdelembe, ezt el is felejted. Amikor ott van a labda félúton közted és az ellenfél között, nem gondolkodsz el azon, hogy belemész-e a párharcba.

Xavi és Iniesta nagyon jól teljesítenek. Gondolja, hogy nehezen lehet majd ismét kezdõ?

Mindez nem aggaszt, az a fontos, hogy a csapat játsszon jól. Semmit sem ér, ha egyvalaki jól játszik, de a csapata veszít. Természetesen én is küzdeni fogok azért, hogy játszhassak, s tudom, hogy amint ezt teszem, fontos szereplõje lehetek a gárdának. Mindannyian játszani szeretnénk, de mindannyian jót akarunk a csapatunknak.

Ha gyorsan visszaszerzi a sérülése elõtti formáját, villámgyorsan a kezdõben találhatja magát.

Én csak a munkára gondolok, s tudom, hogy ha jó leszek, játszani is fogok. Ennyi és nem több.

Milyennek találja most a csapatot?

Szerintem azon az úton kell haladni, amit a Montjuicban mutattunk. Az Espanyol ellen jól ment a játék, az elsõ félidõ egészen kiváló volt, de mégsem sikerült nyerni. A dolog kulcsa az, hogy legalább játsszunk egy döntetlent, ha rosszul megy éppen, s nyerni kell tudni, ha jól megy. Voltak sokan, akik kevesellték a Depor elleni 2-1-et, pedig nem volt könnyû meccs. Gyorsan megszerezték a vezetést, és jól is védekeztek, így pedig nem egyszerû fordítani. Az ilyen meccsekkel lehet megnyerni a bajnokságot. Nyerni akár csak 1-0-ra, és menni is haza. A szurkolók talán nem voltak elégedettek most sem, de a három pont nagyon fontos.

Miért gondolja, hogy a csapat nem fog olyan jól játszani, mint korábban tette?

Én nem így látom. Szerintem hazai pályán voltak kifejezetten jó meccseink. Idegenben sokat kell fejlõdni, mert jó néhány gyenge meccset játszottunk, de azt a legfontosabb tudatosítani, hogy ez már nem a két évvel ezelõtti csapat. Azt el kell felejteni, mert csak a múlt. Vannak új játékosok, és ha mindig a múltra fogunk gondolni, rosszul fog menni. Sok szépet nyerhetünk még, a mostani gárdában keveredik a fiatalság a tapasztalattal, megvan a lehetõség a sikerre.

Nem szeret a múltról beszélni?

Arról van szó, hogy ez az egész a tavalyi évre emlékeztet. Az egész idényt úgy játszottuk végig, hogy hasonlítottuk magunkat a korábbi idénybeli önmagunkhoz. A BL és a bajnoki cím úgy úszott el elõttünk, hogy szinte észre sem vettük. Úgy tûnt, a bajnokságot megnyertük, és csak arra figyeltünk, hogy miként játszunk. És mikor elvesztettük végül, olyan volt, mint derült égbõl a villámcsapás, senki nem figyelmeztetett, hogy egyszer csak eljöhet a „világ vége.”

Most két meccs következik a bajnokságban, egy Valencia és egy a Madrid ellen. Gondolja, hogy ezeken a meccseken elkezdõdhet a Liga elvesztése vagy éppen megnyerése?

Igen, meg vagyok róla gyõzõdve. Nem fejezhetjük be az évet kilenc pontos hátrányban a Madridhoz képest. Szó sem lehet róla. A Madridnak jó csapata van, jó edzõje van, szerintem nem fognak sok pontot veszteni. A játékosaik sokat dolgoznak, idegenben szereznek általában egy gólt, s aztán jól védekeznek. Mindenképpen erõsebbek, mint tavaly. Nekem az a véleményem, hogy mi jobbak vagyunk, mint õk, de ezt be is kell bizonyítanunk. Ha nem, el fognak húzni, s mikor észbe kapnánk, már megnyerik a bajnokságot.

Nézzük akkor! Az egyik meccsen egy vereség, a másikon egy döntetlen nagy tragédia lenne?

Igen, biztosan. S garantáltan azt jelentené, hogy mindig a Madridtól függünk. Nehezen elõzhetjük meg õket még akkor is, ha nyerünk majd ellenük a Camp Nouban, de ott leszünk a sarkukban, s meglesz az esélyünk, hogy eléjük kerüljünk a következõ fordulókban. Azzal kell tisztában lennünk leginkább, hogy kötelezõ legyõznünk a Madridot. Nem veszítenénk el a bajnokságot, de nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk, ha kikapnánk tõlük.

A Valencia most nagyon rossz állapotban van, ez mindenképpen az elõnyükre válhat.

Ebbõl nem lehet leszûrni semmit. Az ilyen meccseken a nagy csapatok között a különbségek könnyen eltûnnek, nehéz lesz ott nyerni. Föl vagyunk készülve a meccsre, de nem lesz egy sétagalopp.

Ön általában rendkívüli lázban ég a Valencia elleni meccseken, különösen, ha szembekerül Albeldával.

Albelda jó játékos, nincs semmi okom arra, hogy bárhogy föllépjek ellene. Rajta kívül is vannak nagyon jó játékosaik, mint például Edú, Miguel, Manuel Fernandes, Villa…

Ön szépen beszélt a Real Madridról, de Pedja Mijatovics nem szólt dicsérõen a Barçáról. Többek között azt mondta, hogy a Madrid öltözõjében jobb hangulat uralkodik, mint a barcelonaiban.

Az a jó a Barçában, hogy az alatt a két év alatt, amíg a Madrid mindig csak a hátunkat látta, nem szóltunk egy rossz szót sem róluk. Sem a játékosok, sem a vezetõség. Most õk vannak kedvezõbb helyzetben, hiszen megnyerték a tavalyi bajnokságot, most pedig vezetnek. De Mijatovicsnak nem kell a mi öltözõnkrõl beszélnie, mert nem is ismeri. Jobban kell tisztelnie a Barça játékosait, mert õ is kiváló játékos volt, és a játékosok számára az öltözõ szent hely kell legyen. Ha õ a Barçánál lenne sportigazgató, beszélhetne, akár a mi esetünkben most Txiki, de kívülrõl nem lehet mondani semmit. De akárhogy is, nem történt semmi különös, ezek a dolgok maximum még nagyobb erõt adnak nekünk.

Azt is mondta, hogy õ nem igazolná le Ronaldinhót…

Esetenként könnyû az árral együtt haladni, elismételni azt, amit az emberek mondanak. Ez a bátorság hiányát bizonyítja. Azt mondani, hogy nem igazolnám le Ronaldinhót butaság, mert a Barça soha nem adná el õt a Madridnak. Ezen kívül pedig nem szeretem azokat az embereket, akik kihasználnak egy pillanatot, hogy kritizáljanak valakit, aki éppen a gyengébb pillanatait éli. Most mindenki Ronaldinhóról beszél. Ez nem szép dolog. Én leigazolnám Ronnie-t, mert nekem még mindig a világ legjobbjainak egyike, s ha éppen jó formában lesz, a legjobb lesz.

Annyira rossz most Ronaldinho, hogy minden kétség középpontjában neki kell állnia?

Én érteném ezt a dolgot, ha az egészet Madridból generálnák, de mi öljük egymást magunk. A Madrid csinálja a maga dolgát, mi pedig akkor támadjuk a saját játékosainkat, mikor egységnek kellene lennie, hogy címeket nyerhessünk. Egyik nap az egyik játékost veszik célba, holnap már másról mondják, hogy el fog menni innen. S nem arról beszélünk, ami a fontos lenne: az ellenfelekrõl, akik ellenünk fognak játszani, akiket le kellene gyõzni. Közben a Madrid jót nevet rajtunk, mi harcolunk a magunk világában, s észre sem vesszük, hogy a tavalyi év útjára lépünk.

És ez az igazgatótanács, a sajtó, a játékosok vagy a csapat környezetének hibája?

Nem én vagyok a legmegfelelõbb személy, akinek ezt el kell mondania, én csak azt mondom el amit játékosként észlelek. S az-az igazság, hogy az a kép, amit eladnak a csapatunkról, teljesen különbözik attól, amit mi az öltözõben megélünk. Az biztos, hogy fejlõdnünk kell, de mi úgy látjuk, hogy nem igaz, amit egyébként beszélnek, hogy belül ne lennénk egységesek és ne akarnánk a gyõzelmet. Az öltözõben nagyon sokan bosszúsak és dühösek, ha veszítünk.
De Edmílson kijelentései jó táptalajt adnak a találgatásoknak, s igazat is azoknak, akik azt mondják: ez az öltözõ nem egységes. Éppen ezért voltunk dühösek vele szemben, mert ilyen dolgokat nem szabad az öltözõn kívül megbeszélni. Én például nem értek egyet Xavival abban, hogy Edmílson kijelentései egyfajta válaszra késztették a csapatot a pályán. Az ilyen dolgokat szemtõl szembe kell elmondani az öltözõben.

És ha egy játékos elõbb elmondja a véleményét az öltözõben, majd utána a sajtó elõtt az rendben van?

Igen, egyértelmû, ezzel együtt továbbra is azt gondolnám, hogy nem föltétlen szükséges kiteregetni a dolgokat az öltözõn kívül. Egy dolog egy meccs után nyilatkozni, mikor még túlságosan az események hatása alatt vagy, s egy teljesen más, nyugodtan, mindent átgondolva tenni ezt. De általában nem szeretem, ha kikerülnek dolgok az öltözõn kívülre.

Gondolja, hogy igazságtalanok Ronaldinhóval szemben?

Ronaldinhóra úgy fognak emlékezni, mint az egyik legjobb játékosra a Barça történetében, mert mindent meg tudott változtatni a csapatnál. Ezt nem lehet elvenni tõle. Mindemellett szerintem még sokat tehet itt a sikerekért. Mindenkit arra kell sarkallni, hogy a legtöbbet adja ki magából, de ez a folyamatos vita nem tesz jót. Ha játszani fog, ha nem fog játszani, ha jól van, ha rosszul van, vagy eladják, vagy nem. Ez így nincs rendjén, s különösen nem, ha a csapat egyik legfontosabb alakjáról van szó.

Schuster azt mondta egy sajtótájékoztatóján: Nem mi vagyunk az a csapat, amelyik nem nyer idegenben. Õk egy másik csapat.” Nincs kedve reagálni erre?

Ahol válaszolni kell, az a pálya, most eljött ennek az ideje. Õk nyerik a meccseiket, de a bajnokság hosszú. Amit mondott, nem a legkedvesebb, de nekem erõt ad…