A szomorú valóság
A tegnapi mérkõzés láttán egy újabb illúzióval lettünk szegényebbek. A Barça a nagy fogadkozások után az Almería ellen ismét maga alatt teljesített, s kihasználatlanul hagyta a Real Madrid által tálcán kínált sokadik lehetõséget a felzárkózásra. A bajnoki cím esélye így lassan, de biztosan, fordulóról-fordulóra úszik el, s most már tényleg csak valami eget rengetõ csodában bízhatunk, ami mellett végül sikerülhetne megnyerni a Ligát…
Ahhoz ugyanis, hogy tíz forduló múlva, májusban, a Barça nevét lehessen olvasni a tabella élén, túlzás nélkül állíthatjuk, valamiféle csoda szükségeltetik. Egyrészt nem csak arra lenne szükség, hogy a katalánok egy hatalmas formajavuláson menjenek keresztül rövid idõn belül – amire a látottak alapján is minimális esély mutatkozik csak -, hanem az is, hogy ezzel együtt megnyerjék a hátralévõ meccseiket és szinte egyet se bukjanak el. Ráadásul elképzelhetõ, hogy ha mindez mégis összejönne, mégsem lenne elég, a Barça sorsa ugyanis teljes mértékben a Real Madrid teljesítményétõl függ. Nem mintha a blancók jobbak lennének, õk például a legutóbbi hét bajnokijukból négyet is elveszettek, de még így is hét ponttal vezetnek, ezért – jelenleg talán – aggódniuk sincs miért.
Az Almería ellen Rijkaard próbált újat húzni, tudta õ is, hogy nem bukhat el a Barça. A mérkõzés elején erõltetett 4-5-1-es felállásban egyszerre volt a pályán a harmatgyenge Edmílson és Gudjohnsen, valamint Iniesta és Bojan is jobbára középpályást játszottak, mint igazi támadókat. A taktika azonban teljesen rányomta a bélyegét a katalánok játékra, fõleg a támadójátékot illetõen: még a szokásos labdabirtoklási fölényét sem tudta kiharcolni a csapat, ráadásul az egész mérkõzésen mindössze ötször találta el a kaput és összességében is csak nyolc lövéssel próbálkoztak Eto’óék. Ez egyértelmûen méltatlan teljesítmény volt a Barçához képest az Almería ellen.
Hozzá kell tenni viszont, hogy akár még el is viselhette volna a gárda például Edmílson súlytalan játékát, üresjáratait, a támadások minimális voltát, hiszen kétszer is sikerült egy-egy villanás után elõnybe kerülni, a védelem azonban ismételten gondoskodott róla, hogy ez ne így legyen. Mert bár voltak veszélyes támadásai az Almeríának, a pontrúgásokon kívül, akcióból igazából csak 1-1 után voltak komolyabb lehetõségeik, s Henry második félidei beállása és a vezetés ismételt megszerzése után, úgy a 70. percig még a Barça szurkolói is elhitték, gyõzhet csapatuk. Ekkor viszont Milito a mérkõzésen már másodjára próbált teljesen ütemtelenül szerelni, amiért második sárgával mehetett zuhanyozni, rendkívül nehéz helyzetbe hozva ezzel csapatát. A katalánok védelme pedig, mely õsszel a Liga legjobbja, a csapat erõssége volt, az utóbbi hetek bizonytalanságai, megingásai után ismét csõdöt mondott, az Almeríának így sikerült másodszor is pontrúgás után bevennie Valdés kapuját. Az a csapat pedig nem érdemel gyõzelmet, mely képtelen stabil lábakon védekezni, mely az ellenfél összes pontrúgásakor alapvetõ hibákat követ el, és képes kétszer is szögletbõl, ugyanúgy gólt kapni…
A játékosok teljesítményérõl nehezen lehetne dicsérõ szavakat írni, mi sem tesszük, így csak pár szóban néhány fontos információ a tegnapi meccs kapcsán. Eto’o századik mérkõzését játszotta vasárnap a Barçában, a bajnokságban pedig 10. meccsén 10. gólját szerezte; Militónak, a kiállítása miatt lehet, hogy a kupában kell letöltenie büntetését (errõl még nincsenek információink – a szerk.); a katalán csapat a bajnokság során harmadik piros lapját kapta (Márquez és Zambrotta után); Valdés pedig a tegnapi két kapott góljának köszönhetõen már csak – Casillassal – holtversenyben áll az élen a Zamora-díjért folyó versenyben.
Tíz fordulóval így a vége elõtt hét pontos hátránnyal „üldözheti” tovább a Real Madridot a Barcelona, de lassan már talán illõ azt is megemlíteni: kezdhet aggódni a tabellán felfelé igyekvõ Villarreal miatt, a sárga tengeralattjáró ugyanis már csak két pontra van mögötte.
A Barça mindenesetre nem pihenhet, csütörtökön újabb sorsdöntõ összecsapás vár rá a Valencia ellen a kupában, ahol az 1-1-es elõcs meccs után már a döntõjébe jutás lesz a tét, majd hétvégén, a bajnokságban a Valladolid látogat a Camp Nouba.
UD Almería – FC Barcelona 2-2 (1-1)
Almería, Estadio del Mediterráneo
22.000 nézõ
Vezette: Antonio Rubinos Pérez
Almería: Alves (2) – López Rekarte (2), Carlos García (2), Pulido (3), Mané (2) – Juanito (2), J. M. Ortiz (2) (José Ortiz 64′ (2)), Felipe Melo (2) – Corona (1), Crusat (2) (Uche 79′ (2)), Negredo (2).
Barcelona: Valdés (2) – Puyol (2), Thuram (1), Milito (1), Abidal (1) – Edmílson (1) (Henry 55′ (2)), Gudjohnsen (2) (Víctor Sánchez 90+3′ (-)), Xavi (2) – Iniesta (2), Bojan (2) (Sylvinho 74′ (2)), Eto’o (2).
Gólok: Bojan 17′, Pulido 32′, Eto’o 56′, Uche 85′.
Sárga lapok: Puyol 30′, Milito 58’+71′, Iniesta 59′, Gudjohnsen 67′.
Kiállítva: Milito 71′.
Kapura lövések (ebbõl kapura): 14-8 (6-5)
Lesek: 1-2
Szabálytalanságok: 14-12
Szögletek: 8-5
Labdaszerzések: 69-57
Labdavesztések: 81-82
A kapusok játékba avatkozása: 9-12
Labdabirtoklás: 50%-50%
Teljes játékidõ (ebbõl effektív): 95:20 (51:20)
A mérkõzés összefoglalója videón