A múlt legjobb egyesei
Máig érvényes a futball alapigazsága: „végy egy jó kapust”. Az alábbi kis visszatekintésben hat klasszikusan nagy kapus pályafutását szeretném a Kedves Barcelona-szurkolók részére átnyújtani. Célom több összetevõjû volt. Történelmi visszatekintés, a múlt nagyjainak bemutatása, bepillantás a Barcelona legendás ‘1-es’-einek sikereibe, amin keresztül a Klub sikerei is megelevenednek. Megismertetni az ifjakat és a dicsõ múltban kevésbé elmerült szurkolókat a régebbi és közelmúlt legendáival.
A visszatekintésben megtalálhatók a mindenki által ismert nevek, de a kevésbé ismert portások is. Leírásom Velascóval kezdõdik és Zubizarretával végzõdik, mivel ‘Zubi’ után nem volt olyan korszakos zseni a Barca kapusai közül, akiket bele tudtam volna foglalni a visszatekintésbe, Valdés pedig még aktív. Mindenek elõtt pedig egy kis szubjektív vélemény: számomra Ramallets a No.1, a felülmúlhatatlan, az utolérhetetlen kapus, a legnagyobb. De, ez természetesen csak az én véleményem.
JUAN ZAMBUDIO VELASCO
Katalán kapus, aki 1922. november 14-én született La Alquería-ban (Murcia tartomány), és 2004. január 21-én hunyt el Barcelonában. Aktív pályafutása során az FC Barcelona (1942-1954), és a CE Sabadell (1954-55) kapuját védte, majd visszavonulása után a Sabadell csapatánál edzõsködött.
A negyvenes évek három bajnoki címében oroszlánrészt vállaló Velasco több, mint egy évtizeden át védte a csapat kapuját. Azonban 1949-ben elszenvedett izomsérülése után inkább a fiatal Ramallets tartalékjaként számítottak rá. 168 bajnoki mérkõzésen szerepelt, s az 1947/48-as idényben õ kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban.
SIKEREI:
– 5-szörös bajnok (1945, ’48, ’49, ’52, ’53)
– 3-szoros Spanyol Kupa – gyõztes (1951, ’52, ’53)
– 4-szeres Spanyol Szuperkupa – gyõztes (1945, ’48,’52, ’53)
– Egyszeres Latin Kupa – gyõztes (1949)
ANTONIO RAMALLETS SIMÓN
A Barcelona legendás kapusa, aki 1924. június 4-én született a katalán fõvárosban. Az 1950-es évek legkiválóbb kapusa, majd a ’60-as években edzõként dolgozott.
Az FC Barcelona legendás alakja, a katalán és spanyol kapusiskola egyik legnagyobbja, aki máig példátlan módon 5 alkalommal nyerte el a Zamora-díjat, azaz választották meg a La Liga legjobb kapusának. Hétszeres katalán, és 35-szörös spanyol válogatott kapus; õ védte a spanyol válogatott kapuját az 1950-es, brazíliai világbajnokságon. A VB-n nyújtott teljesítménye okán kiérdemelte „a maracanai macska” becenevet.
1946-ban, 22 évesen írta alá elsõ szerzõdését a Barcelonával, de ezt a szezont még a Real Valladolid kapusaként játszotta végig. 1947 nyarán visszatért a Barcelonához, ahol elsõ bajnoki meccsét 1948. november 28-án a Sevilla ellen (2-1) játszotta. Ebben a szezonban még második számú kapusnak számított Juan Velasco mögött. Az 1950-es évek sikercsapatának oszlopos tagja, aki összesen 538 meccsen védte a Barca kapuját, amibõl 288 bajnoki összecsapás volt (1947-1962). Az ’50-es évek „nagy Barcelonája” nem volt elképzelhetõ nélküle. A Ramallets – Foncho, Gensana, Gracia – Vergés, Garay – Kubala, Kocsis, Evaristo, Luis Suárez, Czibor összeállítású csapatot ma is a Barca klasszikus nagy csapataként tartják számon. Pályafutása végén elérte a csúcsot is: a berni BEK-döntõben védhette szeretett csapata kapuját. Ahol ugyan a Barcelona vereséget szenvedett a Benficától 3-2-re, és Ramallets is „részt vállalt” az egyik portugál gólból, mégis méltó megkoronázása volt ennek a csodálatos pályafutásnak. Szeretett klubjától az 1962. március 6-iki Hamburger SV elleni meccsen búcsúzott el, amelyet a kék-gránátvörös alakulat 5-1-re nyert meg, méltóképpen búcsúztatva az aktív pályafutástól legendás kapusát.
Aktív pályafutása után rövid ideig edzõsködött: ült a Zaragoza, a Murcia és a Valladolid kispadján is, de a sikerek elkerülték, így felhagyott a trénerkedéssel.
SIKEREI:
– 5-szörös Zamora-díj (1952, 1956, 1957, 1959, 1960)
– 6-szoros bajnok (1948, ’49, ’52, ’53, ’59, ’60)
– 4-szeres Spanyol Kupa – gyõztes (1951, ’52, ’53, ’57)
– 3 -szoros Eva Duarte Kupa – gyõztes (1949, 1952, 1953)
– Kétszeres VVK – gyõztes (1958, 1960)
– Egyszeres Latin Kupa – gyõztes (1952)
– Egyszeres BEK – döntõs (1961)
SALVADOR SADURNI URPI
A katalán játékos (aki 1941. április 3-án született a tarragonai L’Arboc Pendés-ben) az FC Barcelona és a spanyol válogatott kapusa volt a ’60-as ’70-es években, és ebben az idõben õt tartották a legjobb kapusnak szerte Európában.
Az FC Barcelona együttesénél 16 évig védte a kaput a portás 1960 és 1976 között, ami azóta is rekordnak számít a katalán klubnál. Ez alatt az idõ alatt a klub több különbözõ címet nyert, hazai és nemzetközi szinten egyaránt (egy La Liga elsõséget és három Spanyol Király Kupát), és többször is kapott egyéni díjakat a katalán kapus.
Egyike azon kevés kapusoknak, akik háromszor is megkapták a legjobb kapusnak járó Zamora-díjat. (1968-1969, 1973-1974, 1974-1975). Csak Antoni Ramallets nyert 4 bajnoki kupát az FC Barcelona színeiben, valamint még Acuna a Deportivo de La Coruna kapusa érte ezt el a ’40-es években.
A kapus debütálására 1961. május 11-ig kellett várnia a Real Sporting de Gijon csapata ellen El Molinónban, ahol a katalánok 4-2-re tudtak diadalmaskodni.
Elsõ válogatott mérkõzése pedig 1962-ben következett be, viszont az elsõ hivatalos mérkõzése csak 1963. január 8-án volt, Barcelonában Franciaország ellen. A mérkõzés végeredménye egyébként 1-1 volt. Különbözõ okok miatt csak tartalékkapusra számítottak rá a spanyol válogatottnál, de volt egy 10 mérkõzéses védési sorozata a válogatott színeiben, ahol akkor José Angel Iríbar mögött volt 2. számú kapus. 1967-ben még mindig Iríbar mögött volt a rangsorban, késõbb azonban egy másik kiváló katalán kapus mögé szorult, aki nem volt más, mint Ricardo Zamora. Ekkor és ezután már nem lépett pályára a spanyol válogatott színeiben, az utolsó mérkõzése 1966. június 25-én volt Finnország ellen, ahol a spanyolok 2-0-ra diadalmaskodtak. Sadurní 10 meccses védési sorozatában egyébként 8 gólt kapott, a válogatott vele háromszor nyert, négyszer döntetlent játszott és háromszor kikapott.
1973 és 1975 között élte meg pályafutása legjobb szezonjait profiként. Az akkori Barcelona vezetése fontos és nagy igazolásokat hajtottak végre, mint például a holland Johann Cruyff, aki ebben az idõben a világ legjobb játékosa volt. Sadurní volt akkor is a kapus, amikor történelmi gyõzelmet arattak, csodálatos futballal a legendás csapat 5-0-ra verte a Real Madrid együttesét a Santiago Bernabeu-stadionban, ezen kívül megnyerték a bajnokságot és az elõdöntõbe jutottak az európai kupasorozatban. A futballimádók megtanulták, és emlékeikbe foglalták a Barcelonából: Sadurní, Rifé, Torres, Costas, De la Cruz, Juan Carlos, Rexach, Asensi, Cruyff, Sotil és Marcial nevét. Miközben a történelemben mindig is a támadókra emlékeznek, olyanok, mint Cruyff vagy Sotil Rexach, akkoriban mindig is elismerték az akkori védelmet és persze aki az egészet szervezte Sadurnít. Ebben a két szezonban ’73-ban ’75-ben Sadurní kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban és meg is kapta a Zamora-díjat.
1976-ban vonult vissza a játéktól, 35 évesen. Szeptember 1-jén az FC Barcelona búcsúmérkõzést rendezett a katalán kapus tiszteletére, valamint akkor vonult vissza Joaquím Rifé és Antoni Torres is. A búcsúmérkõzésen a francia Stade de Reims együttesével csapott össze a Barcelona, ahol 2-0-ra gyõzni is tudott.
SIKEREI:
– Egyszeres Spanyol bajnok (1974)
– Háromszoros Spanyol Kupa – gyõztes (1963, 1968, 1971)
– Egyszeres VVK -gyõztes (1966)
PEDRO MARÍA ARTOLA URRUTIA
Baszk származású, spanyol kapus, beceneve: ‘Pello’. 1948. szeptember 6-án szüle-tett Andoaínban. Pályafutása során védte a San Sebastián CF (1967-73), a Real Sociedad (1973-75) és az FC Barcelona (1975-84) kapuját. A Primera Divisionban 1970. december 13-án az Athletic Bilbao ellen debütált. A baszk csapatok után 1975 nyarán a katalán nagycsapathoz szerzõdött, ahol a 9 idény alatt 311 mérkõzésen lépett pályára. Az 1978/79-es szezonban 29 bajnoki meccsen mindössze 25 gólt kapott, és elnyerte a legjobb kapusnak járó Zamora-díjat. Így Ramallets, Sadurni, Pesudo és Reina méltó utódjaként beírta magát a Barcelona históriás könyvébe. Az 1983/84-es szezonban Urruti mögött a második számú kapus volt, és az idény végén búcsúzott az aktív pályafutástól. 1980-ban, mint Arconada helyettese részt vett az Európa-bajnokságon, de pályára nem lépett.
SIKEREI:
– Copa del Rey: 1978, 1981, 1983
– Spanyol Ligakupa: 1983
– Spanyol Szuper Kupa: 1983
– KEK – gyõzelem: 1979, 1982
– Zamora-díjas: 1978/79.
‘URRUTI’
Teljes nevén, Francisco Javier González Urruticoetxea. Baszk származású, kiváló spanyol kapuvédõ, a ’80-as évek legendás kapusa, Arconada és Miguel Angel mellett. 1952. november 17-én a baszkföldi San Sebastiánban született. Pályafutása során a Real Sociedad (1972-77), az RCD Espanyol (1977-81) és az FC Barcelona (1981-88) játékosa volt. Pályafutása során a spanyol válogatottban 5-ször, a baszk válogatottban pedig kétszer szerepelt.
A Primera Divisionban a Real Sociedad csapatában debütált 1973-ban, majd a kisebbik katalán csapat kapuja után, 1981-ben következhetett a kék-gránátvörös klub kapuja. Kezdetben Artola mögött a második számú kapusnak számított, majd az 1982/83-as szezontól kezdve egyre többször kezdõdött az õ nevével a csapat összeállítása. Legjobb szezonját az 1983/84-es idényben futotta, amikor 34 meccsen 26 gólt kapott. Ebben az idényben a ‘Don Balón’ c. újság az Év Játékosának is megválasztotta. A bajnoki cím után a csapattal eljutott a BEK-döntõbe is, azonban 1986. május 17-én a két kivédett büntetõ kevésnek bizonyult a végsõ gyõzelemhez, pedig az elõdöntõben a Göteborg ellen az õ védései jelentették a sikert.
A spanyol válogatottban 1978. március 29-én debütált Norvégia ellen, és 1980. május 21-én, Dániában húzta fel utoljára a válogatott mezét. Cserekapusként részt vett az 1978-as, 1982-es és 1986-os világbajnokságon, és az 1980-as Európa-bajnokságon. ‘Szerencsétlenségére’ ekkor a sorban elõtte volt egy kapusfenomén, Arconada, aki élvezte a szakvezetés bizalmát, és a világ egyik legnagyobb kapusaként tartották számon. Érdekességként jegyzem meg, hogy az 1960-as évek közepétõl az 1990-es évek közepéig a spanyol válogatott kapuját szinte végig baszk származású kapusok védték. Sorrend-ben: José Angel Iríbar Cortajarena, Luis Miguel Arconada Etxarri, Zubizarreta.
A csodálatos pályafutás lezárulása után Barcelonában maradt. Azonban az élet kegyetlenül rövid idõt adott neki a Földön. 2001. május 24-én, 49 éves korában a barcelonai körgyûrûn halálos autóbalesetet szenvedett.
SIKEREI:
– La Liga: 1985
– Copa del Rey: 1981, 1983, 1988
– Zamora-díj: 1983/84
– KEK – gyõzelem: 1982
– Spanyol Szuper Kupa: 1982
– Spanyol Ligakupa: 1983, 1986
ANDONI ZUBIZARRETA URRETA
Baszk származású kapus, aki 126 válogatottságával spanyol csúcstartó. 1986 és 1998 között a spanyol válogatott elsõszámú kapusa, aki klubsikereit az FC Barcelona csapatában érte el, melynek 1986-94 között volt a tagja. A baszk kapus 1961. október 23-án született Vitoria-Gasteiz városában. A spanyol labdarúgás egyik legkiemelkedõbb, és legeredményesebb alakja, aki a Bilbao és a Barcelona csapatával is a csúcsra tudott jutni. Zubizarreta mind a válogatottságok (126/100), mind az élvonalbeli mérkõzések (622) számát tekintve spanyol rekorder. Pályafutását 16 évesen az Aretxabaleta csapatánál kezdte (1977-79), majd a Deportivo Alavés együttesénél folytatta (1979-80).
Ezt követõen 1980 és 1986 között az Athletic Bilbao kapusaként elért pályája elsõ csúcspontjára. A baszk csapattal kétszer nyert Primera Divisiont (1983, 1984), egyszer Király Kupát (1984). A Bilbao csapatában 169 alkalommal lépett pályára bajnoki mérkõzésen. Érdekesség, hogy a baszk bajnokcsapatban is csapattársa volt Julio Salinas, míg edzõje az a Javier Clemente volt, akivel a válogatottnál is a legnagyobb sikereit érte el. Az 1984-es kupagyõzelem alkalmával a döntõben éppen késõbbi klubját, az FC Barcelonát sikerült 1-0-ra legyõzni, Endika góljával. A Barcelona kapuját ‘Urruti’ védte. De a mérkõzés nem errõl marad örökre emlékezetes, hanem a 90 perc lefújását követõ „ámokfutásról”, amibõl mindkét fél játékosai tevékenyen kivették a részüket. A meccs lefújását követõen a király jelenlétében rugdosták, ütötték-verték egymást a két csapat játékosai. A Bilbao játékosainak fõ célpontja Maradona volt, a Barcelona focistái Goicoetxea – a „bilbaói mészáros” – trófeájára vadásztak.
A bilbaói évek után, 1986-ben, a kiöregedõ Urruti pótlására igazolták le Zubizarretát a Barcelonánál. Ezzel pedig kezdetét vette pályafutásának második, még eredményesebb szakasza. ‘Zubi’ 493 meccsen védte a Barca kapuját, amibõl 301 bajnoki mérkõzés volt. Az elsõ szezonban máris a csúcsra jutott, miután a 43 bajnoki meccsén 29 gólt kapott csak, és ezzel elnyerte a Zamora-díjat. Érdekesség, hogy a Dream Team I emblematikus figurája több alkalommal nem részesült ebben az egyéni elismerésben. Ebben az esztendõben elnyerte az Év Játékosa címet is Spanyolországban. A 193 cm magas kapus 8 éven át megkérdõjelezhetetlen játékosa volt a katalán csapatnak, a meccsek döntõ hányadában az õ nevével kezdõdött a gárda összeállítása. Így volt ez Aragonés, majd Johan Cruyff edzõsködése alatt is. Azt is el kell mondani, hogy ezen idõszakban a csapat második számú kapusa mindvégig Carlos Busquets Barroso volt, és ritkaság-számba megy, hogy egy kapus hosszú éveken keresztül elviselje a ‘másodhegedûs’ szerepét. Igaz, cserébe õ is sikeres játékosként lehetett a csapat hasznos tagja. A Dream Team I kapusaként Zubizarreta négyszeres bajnok, kétszeres kupagyõztes, BEK-gyõztes labdarúgónak mondhatja magát, ami lenyûgözõ eredménysor. Sokszor kételkedtek tudásában, volt eset, hogy egy-egy ‘levente’ utat talált a kapujába, de mégis elmondható: az 1986-94 közötti idõszak világviszonylatban is egyik legjobb kapusa szolgálta a kék-gránátvörös klubot. Kevés példa van arra is, ami az 1990/91-es, 1991/92-es és 1992/93-as szezonban megtörtént: mind a 104 bajnoki meccsen Zubizarreta nevével kezdõdött a Barcelona összeállítása, és végig is védte ezen mérkõzéseket. Az 1993/94-es szezonban is mindössze 4 alkalommal védett Busquets, 34-szer ‘Zubi’. A 4 bajnoki cím mellett barcelonai ténykedésének csúcsát az 1992-es BEK-döntõ jelentette, ahol sikerült megõriznie kapuját a góltól – még ha egyszer-kétszer hatalmas szerencséje is volt. A döntõn így is kiválóan teljesített, és Koeman szabadrúgásgólját követõen boldogan emelhette a magasba a BEK-serleget. 1994-es, athéni BEK-döntõje viszont csúfosra sikeredett, ami után a klub vezetõi eladták a Valencia csapatának.
A Valenciánál négy bajnoki szezont húzott le, és 152 bajnoki meccsen védte a kaput. Valenciai pályafutása már nem hozott újabb eredményeket, ezzel együtt a csapat elsõszámú kapusa volt.
A spanyol válogatottban 1985. január 23-án Finnország (3-1) ellen mutatkozott be, míg visszavonulására az 1998-as VB utolsó csoportmeccsén, Bulgária (6-0) ellen került sor.
Visszavonulása után három évig a Bilbao csapatának sportigazgatójaként tevékenykedett, majd azóta televíziós szakkommentátorként van jelen a spanyol labdarúgásban.
SIKEREI:
– La Liga: 1983, ’84, ’91, ’92, ’93, ’94
– Copa del Rey: 1984, ’88, ’90
– Zamora-díjas: 1986/87
– KEK – gyõztes: 1989
– BEK – gyõztes: 1992
– Európai Szuper Kupa – gyõztes: 1992
– BEK – döntõs: 1994.
Írta: Varga Tamás
