II. rész – Manchón

Ezekben a napokban összesen három történelmi interjúval próbálunk kedveskedni olvasóinknak, olyan interjúkkal amelyekben mindig ugyanazok a kérdések, de mások az interjúalanyok. S hogy kik õk? A Barcelona történelmében mindenképpen jelentõs részt képezõ játékosok, de egy közülük abszolút kiemelkedõ, Antoni Ramallets lesz. A sorozat elsõ részében Ramón Alfonseda volt célkeresztben, míg a mai második részben az interjúalany Eduardo Manchón.

Manchón 1930-ban született  Barcelonában, tagja volt az „öt kupás Barcának” az ötvenes évek elején. Játékára jellemzõ volt a különleges gyorsaság és kezdeményezõkészség. Csapattársa volt többek között Basorának, Césarnak, Kubalának. A Barcában 1949-ben mutatkozott be, két bajnoki címet, 4 kupát, 1 Vásárvárosok Kupáját, egy Latin Kupát nyert a klub színeiben. 1958-ban hagyta el a csapatot, játszott még a Granadában, a Deportivóban és a Hospitaletben mielõtt visszavonult. Most õ is visszaemlékezik azokra a szép idõkre és nyilatkozik a máról.

Mivel foglalkozik ma Eduardo Manchón?

Nyugdíjas vagyok. De azért nem akármilyen ám! 77 éves vagyok, de még mindig lejárok focizni a Barca veteránokkal.

Milyennek látja a futballt napjainkban? Miben változott meg az Ön idõszakához képest?

A játékosok fizikálisan sokkal jobban fölkészültek, de nekem nagyon hiányzik a gólok szépsége, íze, a gólzáporos meccsek. Az én idõmben voltak 6-4-es, 2-3-as…  nagyon sokféle végeredmények. Ma viszont rengeteg meccs végzõdik 0-0-ra, 1-0-ra.

Mi a legjobb tanács, amit profiként kapott?

Hogyha igazán szereted a futballt, akkor élj is a futballnak!

Mondana nekünk egy felejthetetlen és egy könnyen feledhetõ emléket?

Felejthetetlen? Amikor aláírtam a Barcához. Felejthetõ minden elvesztett meccsünk.

S a legmulatságosabb anekdotája?

Nagyon sok van, de emlékszem például, hogy általában mikor vesztésre álltunk, a szögetlekhez kifutott hozzám Kubala, és azt mondta: „Add ide kicsi, add ide kicsi!” Elképesztõ volt, a maga 87 kilójával úgy fedezte a labdát, és jutott vele elõre, hogy nem volt senki, aki el tudta volna venni tõle.

Melyik volt a legszebb gól, amit valaha látott?

Nem könnyû megmondani, de biztosan egy olyan gól, ami egy trófea megnyerését érte.

És ki volt a legtökéletesebb játékos?

Számomra Kubala.

Játékosokról beszélve. Melyik Real Madrid futballistát szerzõdtette volna le a Barcához?

Di Stéfanót. Nagyon mélyrõl indult mindig, de fölért a kapuhoz. Ezen felül rendkívül sokoldalú játékos volt.

Befejezésül, miért több a Barca, mint egy klub?

Nagyon sok dolog miatt. Mert egyszerûen több… mindenben több.