Ronaldinho: Nyerjen mindent a Barca!

Megtörte a hallgatását

Immár hónapok óta nem a Barcelona játékosa Ronaldinho Gaúcho, akinek még ma is népes rajongótábora van a gránátvörös-kék szimpatizánsok között. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokan éppen azért neheztelnek most a korábbi világsztárra, mert õ a nyár folyamán el sem köszönt az õt imádó közönségtõl… Hónapokig hiába vadászták a spanyol lapok a játékost, hogy adjon nyilatkozatot, esetleg interjút a történtekrõl, sikertelenül tették. De most megtört a jég, mert az El Mundo Deportivo interjút készített a brazillal, melyet most két részletben mi is leközlünk.

Hogy megy a sora Milánóban?

Nagyon jól. Más, mint Barcelona, mert Milánó jóval hidegebb, és nincsen tengerpart (nevet), de az emberek itt is kedvesek, így nem hiányzik annyira Barcelona. Ami a leginkább tetszik, az a nyelv, hogy megtanulhatom az olaszt, amit nagyon szeretek.

Hiányzunk önnek egy kicsit?

Néhányan igen… (nevet). Én most itt vagyok, de olyan mintha ott lennék Barcelonában. Az emberektõl sok üzenetet kapok, és nagyon barátságosak velem. Szeretném, ha a Barca idén mindent megnyerne, mert a barátaim ott élnek. És azért is nyerjenek meg mindent, mert idén a Barcelona és a Milan nem találkoznak egy sorozatban sem. Éppen ezért nagyon örülnék, ha a Barca megnyerné a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját, mert nagyon sok barátom van ott, illetve olyan emberek is, akik nagyon szeretnek engem.

Nagy gólt lõtt az Inter ellen.

Tudom, hogy nagyon sokaknak örömöt okoztam ezzel Barcelonában is. A leginkább talán az hiányzik, hogy a Camp Nouban játszhassak, mert a közönség mindig szeretett ott engem.

Nem sajnálja, hogy nem köszönt el a közönségtõl a Camp Nouban?

Nem szeretem a búcsúkat, soha nem szerettem, mert ezek mindig szomorúak. Éppen ezért a csapattársaimtól sem köszöntem el. Fölhívtam õket, küldtem nekik üzenetet. Végeredményben pedig azért sincs szükségem arra, hogy elbúcsúzzak, mert Barcelona mindig az otthonom marad.

Hogyan tekint Pep Guardiolára?

Nem ismerem igazán közelrõl, de ahányszor beszéltünk, mindig nagyon szimpatikus ember volt. Csodálom azért, amit már letett az asztalra a futball világában, és csak jó benyomásom volt róla, ha találkoztunk… Csodálatos dolog nyerni látni a Barcát, látni, amint a barátaim boldogok, bár igaz, hogy amikor beszélek velük, alig-alig esik szó futballról. Nem tartozom azok közé, akik végignézik a tévében a meccseket, csak az összefoglalókat szeretem, a legjobb pillanatokat akarom látni. Kilencven percet nem bírok (nevet), nekem gólokat adjanak.

Leo egyre inkább lenyûgözõ…

Számunkra ez egyáltalán nem meglepetés, nem új dolog. Attól kezdve, hogy elkezdett velünk együtt edzeni, mi már tudtuk, hogy ezt az utat fogja végigjárni. Egy nap majd elmondhatom, hogy ott voltam a futballtörténelem egy nagy alakjának a születésénél: Leo Messiénél. Ahányszor csak látom Leót futballozni, Maradona jut eszembe, annyira emlékeztet rá…két ballábas, mélynövésû játékos… És nézze, most például nem beszélek vele annyit, a sok õrült utazás miatt… Ezen kívül Leót mindig neked kell fölhívnod, vagy neked kell üzenetet küldeni neki (nevet). De mindig megkérdezek mindenkit róla, és sokszor van olyan, hogy valaki mást hívtam, de végül vele is beszéltem.

Leo a legnagyobb játékos?

Kakával és Cristiano Ronaldóval együtt.

Feltételezem, hogy szívesen szavazna az aranylabdás személyére. Kit választana?

Nem-nem, én nem szavazok (nevet). Én kettõt is kiosztanék, egyet-egyet a barátaimnak. Egyet Kakának, egyet Leónak. Nagyon fontos, hogy a barátaid boldogok legyenek, nem örülnék, ha az egyik barátom boldog, a másik pedig szomorú lenne… Úgyhogy uraim ebben az évben két Aranylabdát osztunk ki, egyet Leo Messinek, egyet pedig Kakának!

Melyik volt csapattársát vinné magával Milánóba?

Nem, ilyet nem tennék, de az igaz, hogy nagyon hiányzik ‘Puyí’. Ez így igaz. Még ha el is telik két hét, hogy nem beszélünk egymással, sok barátommal beszélek, akik találkoznak vele, így pontosan tudok róla mindent, hogy van, mit csinál… Õ az a csapattársam, aki a legjobban hiányzik, mert barátok voltunk. Nem is, igazi barátok vagyunk.

Puyol nagyon csodálja Maldinit, a kapitány a kapitányt…

Akkor mondják is meg Puyínak, hogy nagyon jól érzem magam Maldini oldalán az öltözõben. Nagy futballista, egy igazi példakép, olyan mellette lenni, mintha még most is iskolában lennék, mert Paolótól minden nap lehet tanulni valamit.

Folytatjuk…