Terítéken a nyári igazolások: I.rész
Egy új, ám tiszavirág életû sorozatot olvashattok majd az elkövetkezõ két és fél hétben az Eurobarca hasábjain. A „Terítéken a nyári igazolások” címû, 5 részes cikksorozat bemutatja nektek a Barca nyári igazolásait több szempontból is. Az egyik a statisztika, a másik a pályán nyújtott teljesítményt, amit a fórum hangvételeibõl szedegettem össze, a harmadik szempontot pedig a magam véleménye köré formálnám, ez lesz a legkisebb terjedelmû, és egyben a lezáró rész. Minden cikk elején az érkezéskor leadott nyilatkozatok mint elõzmény fognak szerepelni. Nos, akkor kezdjük Dani Alvessel!
Daniel Alves Da Silva a Sevilla csapatától érkezett 29+6 millió euróért, aminél csak kétszer fizettek többet védõért, így érezhetõen nagy volt az elvárás a brazil jobbhátvéd felé. Amikor Alves aláírt a Barcához, egy szép gesztust tett a katalán hívek fel, azaz egy katalán mondattal köszöntette a jelen levõ szurkolókat: „Estic molt content d’estar aquí” -azaz: „Nagyon örülök, hogy itt lehetek.”. Majd folytatta: „Nagyon ambiciózus ember vagyok, s az a célom, hogy nagy sikereket érjek el a klubbal. A legjobb klubhoz jöttem, ahhoz a klubhoz, ahol az a fõ cél, hogy visszatérjen a csapat a két évvel ezelõtti sikerekhez. Megtiszteltetés, hogy számolnak velem”. A vezetõség szerint pedig „a világ legjobb játékosáról van szó a maga posztján!” Így minden Barca szurkoló bizakodhatott a nyáron, hogy végre a jobbhátvéd posztján egy igazi világklasszis lesz a gépezetben.
Statisztika, vagyis mit mutatnak a számok?
Alves az összes elõkészületi mérkõzésen játszott, illetve mind a kettõ BL-selejtezõn is pályára lépett. A bajnokságban 16 meccsbõl 15-ön lépett pályára, ezen a 15 meccsen 1395 percet játszott, azaz mindig kezdõ volt és sohasem cserélték le. Eddig összesen két gólt szerzett, az egyiket szabadrúgásból, a másikat pedig a Valencia elleni meccsen egy gyönyörû akció végén. A 15 meccsbõl 12-õn gyõztesen hagyta el a játékteret, egyszer vesztett vele a csapat, még az elsõ fordulóban a Numancia ellen, míg két döntetlen fûzödik a nevéhez, a Racing Santander és a Getafe elleni hazai döntetlen. A BL-ben addig játszott a brazil, amíg nem jutott tovább a csapat, onnantól viszont pihentette Guardiola, így négy meccsen lépett pályára a legrangosabb európai kupasorozatban, mind a négyszer kezdõként, 378 percet játszva összesen. Itt gólt nem sikerült elérnie, viszont a négy meccsen elért 39 labdavesztése soknak tûnik a bajnokságban 15 meccsen összehozott 133-hoz képest… A négy meccsbõl három gyõzelmet és egy – Basel elleni hazai – döntetlent jegyezhettek fel a zsurnaliszták. Az eddigi összes Spanyol kupa mérkõzésen kezdett és végigjátszotta, 187 perc alatt gólt viszont nem sikerült elérnie. Itt két meccs két gyõzelem, dehát a Benidorm ellen ez alapkövetelmény volt. A koncentráció hiánya vagy egy kis fáradtság itt is – csakúgy, mint valamennyire a BL-ben – megmutatkozik, mert itt két meccs alatt 20 eladott labdája volt. A három sorozatot összehasonlítva látszik, hogy eddig a bajnokságra figyelt a legjobban oda a brazil bekk, vagy legalábbis ott nyújt eddig a statisztikáknak is megfelelõ teljesítményt. A számok alapján Pep egyik legtöbbet használt játékosa, és a játéka alapján pedig nagyon is jogosnak tûnõ a szerepeltetése.
A szurkolók véleménye, avagy amit kívülrõl látunk
A brazil érkezésekor – szerintem – mindenki megszorított ököllel csapkodta a levegõt, hogy végre megérkezett egy olyan jobbhátvéd, aki mind védekezésben, mind támadásban nemcsak hogy maradandót, hanem világklasszist tud nyújtani. Tavaly ez a poszt Zambrottaé volt, aki több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel oldotta meg a feladatát. A Sevillából érkezõ védõtõl természetesen senki sem várta, hogy rögtön jó teljesítményt nyújtson, de azért – ahogy észrevettem – mindenki elvárta tõle, hogy hamar beilleszkedjen, hiszen nem váltott sem országot, sem bajnokságot. Az elsõ meccseken küzdött, hajott Alves, de látszott rajta az a fajta görcs, hogy miként vélekednek róla itt az emberek, vajon befogadták-e. Ám meccsrõl meccsre egyre jobb lett, de az áttörést egyértelmûen az Almeria elleni szabadrúgásgólja hozta meg. Onnantól kezdve szárnyalt és egyre magabiztosabbá vált. Emlékezhetünk ugye az újabb „szabadrúgásgóljára” Malagában, ami ugyan megpattant az ellenfélen, de ne vegyük el tõle az érdemet. Jöttek az újabb mérkõzések, az újabb gólparádék, amiken ugye nem tûnt ki, mert nem szerzett gólokat, de mindenki láthatta, hogy egyre magabiztosabb. A Getafe elleni, hazai döntetlen alkalmával az õ beadásából törte fel a Blaugrana a vendégek rendkívül jól záró védõsorát. És végül elérkeztünk a rangadókhoz, amiken pedig fenomenális teljesítményt nyújtott és ezek után a meccsek után volt olvasható a legtöbb pozitív megnyilvánulás róla. A Sevilla elleni játékáért is nagyon sok dicséretet kapott, a Valencia elleni mérkõzés után pedig már minden szurkoló úgy vélekedett, hogy Dani Alvesnek sikerült beilleszkednie. Az „El Classico”-n nem nagyon sikerült maradandót alkotnia, de a Villarreal ellen az õ beadásából sikerült „megfúrni” az addig remekül játszó Sárga Tengeralattjárót. Összességében remek félévet tudhat maga mögött a brazil válogatott jobbhátvéd, aki ha folytatja a meccsrõl meccsre javuló tendenciáját, akkor a Barca legendái közé emelkedhet majd idõvel!
Daniel Alves Da Silva óriási reményekkel érkezett, amit át tudott ültetni mindenki elégedettségére a gyakorlatba. Remekül, a legjobb ütemben kapcsolódik a támadásokhoz, de hihetetlen gyorsan vissza is ér védekezni. Az pedig, hogy egy interjúban megcsodálhattuk a szerénységét is, mindenki számára követendõ példa kell, hogy legyen. A Barca egyik legjobb jobboldali védõjévé nõheti ki magát. A szurkolói támogatás megvan, Pep bízik benne, csak a hozzáállásán múlik minden. Viszont eddig elkönyvelhetjük: A legjobb nyári igazolás volt!
Írta: Etooka
