… de miért is? – A váltás okai
Megvan a tripla, megvolt az ünneplés, és idén már csak egy bajnoki mérkõzés van hátra. Azonban a szerdai Bajnokok Ligája gyõzelemnek adott egy óriási pikantériát az a tény, hogy Thierry Henry, a Barcelona francia támadója végre elhódította az elsõszámú európai trófeát – megannyi sikertelen próbálkozás után… Ezzel kapcsolatban pedig megszólalt Arsene Wenger, az Arsenal jelenlegi illetve a játékos korábbi menedzsere, és ha már örömét fejezte ki Henry szárnyalásáról, elmondta ‘Titi’ két évvel ezelõtti klubcseréjének az okait is.
Mindenki a triplával van elfoglalva, mindenki örül annak, hogy két, trófeában szegény év után nem csak Ibériát sikerült meghódítani, hanem a katalán sztárcsapat ezzel párhuzamosan még Európa trónjára is felült. Arra a trónra, amelyre a Barcelona – 1992 és 2006 után – harmadszorra is felért.
Azonban volt egy olyan, sokat látott személy, akinek már régóta hangoztatott vágyálma volt a BL serleg, akinek már szinte minden trófea ott volt a dicsõséglistáján, csak a Bajnokok Ligája nem akart sehogyan sem összejönni. Ez a személy pedig nem más, mint Thierry Henry. Ez okból az Arsenal jelenlegi szakvezetõje, Arsene Wenger is nyilatkozott, hogy elmondja; nagyon boldog ’Titi’ végre beteljesült vágya miatt, illetve elárulta tulajdonképpen azt, amit eddig – teljesen pontosan – senki sem tudott. Azaz Henry 2007-es klubváltásának az indokait.
„Thierry akart távozni, ez teljesen az õ döntése volt. Ugyan próbáltam meggyõzni, hogy maradjon, de hajthatatlan volt. És akarja tudni, hogy miért?” – tette fel a költõi kérdést Wenger.
„Elmondtam neki, hogy két vagy három szezonon belül egy nagyszerû és minden fronton esélyes csapat fog kialakulni itt, az Arsenalban. Azonban õ azt válaszolta, hogy nem tud várni, mivel már 30 éves, és ha két esztendõn belül nem nyer további címeket, akkor valószínû, hogy már nem is tud majd.”
„Távozott, de egy dolog biztos: ’Titi’ nagyon intelligens. Barcelonában az elsõ éve nagyon nehéz volt, viszont most nagyon boldog vagyok, hogy a másodikban már így szárnyalt! Ezzel a teljesítményével újra meggyõzött mindenkit, hogy õ egy világklasszis játékos. Az emberek soha nem fogják megérteni, és nem is érthetik meg, mi történt vele 2006-ban, amikor elõször a Barca elleni BL finálét vesztette el, majd a nyáron a világbajnokság döntõjét tizenegyesekkel. Ráadásul, elõbbinél pontosan tudta, hogy mekkora lehetõséget szalasztott el még akkor, amikor 1-0-ra vezettünk a katalánok ellen…”
„El tudják Önök képzelni, mennyire rossz érzés egy 30 éves játékos számára az, hogy két hónapon belül két trófeát is elbukjon?!”
Ha teljesen nem is, de nagyjából sejtjük…
