Més que un viatge, avagy az Eurobarça Katalóniában – IV. rész
Az elõzõ részben mindenki felkészülhetett lelkiekben a nagy mérkõzésre a „Szentély”, a Camp Nou megismerésével, a mostani írásunkban pedig végre következhet a Manchester City elleni összecsapás, amely egyébként augusztus 19-én, szerdán került megrendezésre.
Az éjjeli programpontosítás értelmében szerda délután a Plaça de Catalunya – Rambla – Barcelona kikötõ útvonalat jártuk be. A már megszokott metrózás (ezúttal a piros vonalon) után a Plaça de Catalunyára érkeztünk, mely a város egyik centruma. A hely gazdasági szempontból is roppant fontos, a teret övezõ épületek között megtalálhatjuk több nagy pénzintézet, így a Spanyol Hitelbank központját is. Itt található az El Corte Inglés áruházlánc óriási bevásárló központja, valamint a Francesc Maciá emlékmû is.
A hatalmas tér a mûvészetek kedvelõinek is érdekes lehet, hiszen többek között jeles neoklasszicista és avantgárd szobrok is megfigyelhetõek itt, emellett pedig a teret díszítõ szökõkutak üdítõ látványa felfrissítette az egész csoportot a barcelonai hõségben. Miután mindenki kedvére fényképezhetett, elindultunk a Rambla felfedezésére – másodszor.
A délutáni csúcsidõben embertömeg hömpölygött a város híres sétálóutcáján, így nem kerülhettük el, hogy a csapat kisebb csoportokra szakadjon szét. Az utcai mutatványosok között megjelent az Alien filmek földönkívülije, angyalok és démonok, de a Barça-drukker magyar csapatot André, a „Rambla Ronaldinhója” érdekelte legjobban. Utunk során elhaladtunk továbbá a Boqueria, a Szent József piac mellett, majd – egy kis kitérõt téve a Plaça Reialon – megérkeztünk az 1888-ban épített, és hatvan méter magas Kolumbusz-szoborhoz, amely a kikötõ épületeivel szegélyezett téren áll, és Amerika felfedezõjének állít emléket.
A temérdek képkocka elkészítése után a Rambla de Maron haladva térképeztük fel a kikötõt és környékét. Mindenki kedvence volt az öböl mellett elhelyezkedõ pálmafás liget, és a bevásárlási lehetõséget nyújtó Mare Magnum pláza, mely üveges falával építészeti szempontból is figyelemre méltó. A kikötõben találkoztunk az esti rivális City szurkolóival is, akik a negyven fokos melegben sem mondtak le kedvenc csapatuk fekete, idegenbeli szerelésérõl, s békésen aszalódtak a szikrázó barcelonai napfényben.
A szállás felé tartva mindenki megvásárolhatta az aktuális sportújságokat, megismerve a Gamper Kupa programját és kísérõrendezvényeit. Ezek között koncertek, gyermekprogramok, és persze az est fénypontjaként az 2009-2010-es csapat bemutatása is szerepelt. Hazaérve mindenki megebédelt, és a katalán szokásokat átvéve sziesztával készült a meccsre. Itt ejtenék szót kedvenc éttermünkrõl, mely a lakásunk mellett fekvõ téren állt. „Nemzeti ételünk” a ’Pinchos Muronos’ lett. Ennek a viszonylag egyszerû ételnek két fajtáját kóstoltuk meg: az egyik a magyar saslikhoz hasonló, hurkapálcára, sült húsok közé feltûzött zöldségek és szalonna, másik „megjelenési formája” pedig a kockára vágott grillhús volt. A köret-választék nem volt túl változatos: hasábburgonya, illetve hasábburgonya és tükörtojás kombinációja közül lehetett választani. Az adagok kisebbek, mint a Magyarországon megszokottak, így többször pótlólagos rendelést kellett továbbítanunk kedvenc pincérnõnkhöz.
Este hét órakor aztán már a Camp Nou elõtt álltunk. Nagyszerû volt látni az úton Barça-mezbe öltözött emberek (nem túlzás) tízezreit, illetve a „gránátvörös-kék metrószerelvényt”. A stadionhoz közeledve szaporodtak az ajándéktárgyakat árusító kis pavilonok, ahol csapatunkból többen is felszerelkeztek dudákkal, a szurkolás egyik alapeszközével. Nem maradhatott otthon Balla Peti elõzõ nap vásárolt Tricampions-os és Tamás piros-fehér-zöld zászlója, valamint Ákos és Robi saját névre szóló meze; Török Peti pedig serényen fújta a dudát. Bár utóbbi hangszer – Bence állítása szerint – több ezer társával együtt a „szép emlékû” dél-afrikai vuvzelához hasonlított kétórányi hallgatás után. A helyünk elfoglalása után mindenki szerette volna megörökíteni a látottakat, így jómagam csak amatõr fotókkal, Török Peti és Balázs profi készülékekkel, Ádám és Balla Peti pedig videokamerával rögzítették az eseményeket.
A felvezetõ programok (koncertek, célba rúgó verseny) alatt szépen megtelt a „Szentély”, a játékosok bemutatására, már mintegy százezer katalán szimpatizáns várakozott. S köztük a tíz magyar legény! Felemelõ érzés ebbe a nagy családba tartozni, gondolhatta mindenki a székeken. Magyarországon ennyi embert egy helyen nehéz találni, nemhogy futballstadionban, így minden percben új élményekkel gazdagodtunk. A közönség néhol magát szórakoztatta hullámzással, énekléssel, zászlólengetéssel melybe mi is bekapcsolódtunk. Az új csapat prezentációja során természetesen a saját nevelésû játékosok kapták a legnagyobb tapsot, a show utolsó pillanatában pedig érkezett az új sztárigazolás, Zlatan Ibrahimovics is. Majd elkezdõdött a várva várt meccs…
A klub himnuszát felállva énekelte végig sok tízezer szimpatizáns, s bár élõkép ezúttal nem volt, csodálatosan festett a csordultig megtelt Camp Nou, és ugyan Pep mester viszonylag gyenge kezdõcsapatot állított ki, de így is láthattunk szép megmozdulásokat mindkét oldalon. Az angoloknál már a kezdõ sípszónál ott toporgott a gyepen számos világsztár, így Given, Kolo Touré, Gareth Barry, Wright-Phillips, vagy Tévez, ám minket – érthetõ okokból – ez kevésbé érdekelt. Sajnos a City szerezte meg a vezetést az elsõ félidõben a Barça fiataljai ellen, a másodikra azonban sok sztár is szerepet kapott Guardiolától.
Különösen tetszett a magyar szurkolóhadnak Dani Alves megalkuvást nem tûrõ játéka, valamint Thiago vállal történõ passza. Ezeken kívül láthattuk rövid ideig Puyolt, pályán volt a jó teljesítményt nyújtó Keita és Alves, a második 45 percre pedig beszállt Messi, Ibra és Piqué is a fiatalok mellé. S habár a tapasztaltabb játékosok beállása (különösen a kis argentiné) sokat lendített a csapat játékán, a jó lövésekkel adósak maradtak a Barça-játékosok. Keserû szájízzel konstatáltuk, hogy vereséggel, ráadásul Barça-gól nélkül ért véget a kilencven perc.
Két dolog vigasztalta azonban a magyar Barçásokat: méterekrõl, szinte testközelbõl láthattuk, ahogy Pedro, Maxwell, Dani Alves vagy Messi focizik elõttünk; és ráadásul még egy meccsre hivatalosak is voltunk, így biztosak voltunk benne, hogy a Bilbao ellen csak mi gyõzhetünk!
Az ezüstérmek és a kupa átadása után fáradtan és kissé leverten, a mérkõzést egymás között elemezve indultunk haza, hogy másnap újult érõvel mehessen ki-ki a maga útján a nagy Eurobarçás túra csütörtöki napjára.
Az elsõ nagy élmény tehát megvolt, hamarosan pedig a következõ napok fantasztikus pillanataival is jelentkezni fogunk itt, az Eurobarcán…
