Paraula de Pep – IV. rész
Ismét itt vagyunk a „Paraula de Pep” címû sorozatunk újabb részével, amely immáron a negyedik lesz. A mostani sorokban lesz pár olyan dolog, ami általában inkább egy hollywoodi történetet jellemez, nem egy edzõ szavait, mivel Guardiola elõbb „finoman” rendre utasítja a sajtót, majd ki is osztja azt annak „arcátlansága” miatt. Továbbá a mai írásunk címszavai a tisztelet, a bátorság illetve az alázatosság lehetnek.
A katalán TV3 által készített mûsor az egyik részével azt a fajta tiszteletet érzékeltette a tévénézõvel, amit Guardiola mutat a soros ellenfelek iránt – legyen szó akár a Gijónról vagy a Manchester Unitedrõl.
Habár magában a „filmben” több együttes dicsérete is elhangzik, mi – a legjobb szemléltetés céljától vezérelve – csupán a következõ kettõ sajtótájékoztatót közöljük, amelyek közül az elsõt a Villarreal elleni találkozó elõtt adta. Annak a meccsnek az érdekessége az volt, hogy amennyiben nyer a Barcelona, úgy két év után visszaveszi a bajnoki címet a Real Madridtól.
„Most egy olyan együttes érkezik hozzánk, amelyet az elõzõ tíz évben csupán háromszor vertük meg idehaza, sõt, most egy olyan csapat lesz az ellenfelünk, amely remek egységet alkot, szervezett, és tudja, mit kell csinálnia a pályán. Egyszóval, a Villarreal egy fantasztikus gárda nagyon képzett játékosokkal.”
Guardiola tehát sosem felejtette el felhívni a figyelmet az adott ellenfél játékerejére, és a média által gyakran sablonnak nevezett dicséreteket rendre olyan statisztikákkal spékelte meg, amikbõl tökéletesen látható volt, hogy Pep feleslegesen sohasem beszél. Amit mond, az úgy van, és nem azért mondja, hogy kitöltse a kötelezõ jellegû sajtótájékoztatóját. Erre a legjobb példa a következõ pár sor, amely a Málaga elleni, hazai mérkõzés elõtt hangzott el.
„A negyedik legtöbb gólt szerezték a bajnokságban, ez önmagáért beszél. A Barca, a Madrid és az Atletico után õk lõtték a legtöbb gólt, ez pedig nagyon sokat jelent. Tisztelet azért, amit eddig véghezvittek.”
Az idény másik sarkalatos pontja a szemmel láthatóan nem a legjobb fényében pompázó Real Madrid tiszteletben tartása volt, amelyet Guardiola mindig is szem elõtt tartott, így a tizenkét pontos Barca-elõny tudatában is. Az elõbb említett tény miatt ugyanis gyakorlatilag a tél elejétõl a gyengébb, négymeccses szériáig jöttek a kérdések, hogy eldõlt-e már a bajnoki cím sorsa. A válasz természetesen most sem egy sima „nem” vagy egy „dehogy” volt – a válasz ugyanis ennél több volt, elegánsabb, amolyan Pepes…
„Kizárhatjuk a Madridot a bajnoki versenyfutásból?” – jött a kérdés, Guardiola a „kizárhatjuk” szó végén jelzi, hogy bizony, nem ez a helyes frázis: „Hibáznál… Ha kizárnád õket, hibáznál.”
Az idény egyik legszebb pontja volt – a Barca-szurkolók számára természetesen – a Real Madrid felett aratott 2-6-os idegenbeli gyõzelem, amit nagyon könnyedén és csodálatos játékkal nyert meg a Barcelona. A katalán szakvezetõ a bajnoki cím gyakorlati bebiztosítása után a következõképpen nyilatkozott.
„Csak azt kértem tõlük, hogy játszanak bátran, csibészen és higgadtan. A taktikai értekezleten csakis ezt mondtam nekik. Mindössze annyit, hogy ne féljenek, hanem legyenek bátrak, és elõre menjenek. A labdarúgók azért dolgoznak, hogy átélhessék az ilyen fajta meccseket…” – így Guardiola, majd méltatta a csapatát.
„Úgy gondolom, ezek a srácok bátrak, és még a nehézségektõl sem félnek. Mi a taktika? A Barcelona alapvetõen sehol sem bújhat el, pláne itt, a Bernabeuban…”
„Idejönni a Bernabeuba, majd hat gólt lõni, ez nem mindennapos. Tudom, hogy rengeteg embert tettünk boldoggá, pontosan tudom. És többek közt ezért vagyok nagyon, nagyon, nagyon boldog. Ez életem egyik legszebb napja. Idejönni a Madridhoz egy olyan együttessel, mint a Barcelona, és annyi gólt szerezni, illetve úgy nyerni, ahogy, és ezzel annyi embert boldoggá tenni, ez leírhatatlan. Beleborzongok, ha belegondolok. Boldog vagyok, nagyon…”
Guardiola rengetegszer beszélt a sajtótájékoztatóin az edzõ-sajtó kapcsolat ideális állapotáról, és néha, ha az újságok esetlegesen túl nagy nyomást támasztottak a csapatával szemben, igyekezett elterelni a témát arról, és inkább a médiát okolta – tegyük hozzá, jogosan.
„Nekem nem az a feladatom, hogy válaszoljak az emberek, a sajtó vagy a Te véleményedre. Nem, nekem nem az a munkám, hogy azt mondjam, hogy „igen, egyetértek veled” vagy hogy „nem, nem értek egyet veled”. Ha veszítünk, neked van igazad. Ha nyerünk, nekem. Ismétlem, nem az a feladatom, hogy bíráskodjak a rádiók vagy éppen az újságok által leírtak felett.”
Az együttest – a sok dicséret mellett – egy-egy gyengébb teljesítmény után kritika is érte, így „fõhõsünknek” ezekre is reagálnia kellett, és ezekben a replikákban fõleg azt hangsúlyozta ki, hogy a média nem fogja õt befolyásolni – magyarán hidegen hagyja, mit írnak az újságírók.
„Ha õk ezt mondják, bizonyára nagyon jó okuk van rá, hogy így gondolkodjanak. És ez a Te munkád. Ez a tied, hogy eldöntsd, jók voltunk-e vagy sem – legyen szó akár szebb vagy nehezebb idõszakról. Azonban akármit is írsz, Te soha nem fogsz meggyõzni engem, mert én hiszek a csapatomban, és hinni fogok bennük végig, mivel én látom õket nap, mint nap edzeni, és én látok olyan, általuk véghezvitt dolgokat, amit Te sohasem fogsz látni.”
Május környékén már igencsak megszaporodtak az átigazolási pletykák, amelyek alapján már gránátvörös-kék szerelést „öltött” Ribery és Villa, illetve távozott a csapattól Eto’o. Akkortájt természetesen még a három trófea volt a fontos, így Guardiola rendkívül erélyes hangnemben és határozottan utasította rendre a mostanában egyébként egyre jobban elbulvárosodó katalán sajtót.
„Azon a napon, amikor leigazoljuk Riberyt, írjátok meg, közöljétek a nyilvánosság felé. Azonban Ti nem tudjátok, kivel állunk kapcsolatban, és nem tudjátok, hogyan állnak jelenleg a tárgyalások. Txiki és én viszont tudjuk. Ennek ellenére, Ti olyan neveket írtok le, amik nem igazak. Közlitek, hogy beszéltünk ezzel a játékossal meg ezzel az ügynökkel, holott mi nem is tettünk ilyet. Ez az a pont, ahol hibáztok, mivel amennyiben igaz, amit írtok, rendben van, ám ha nem, úgy el kellene kerülnötök az ilyen dolgokat.” – így a katalán tréner, majd a hangulat javítása érdekében azért a végén hozzátette: „Ne legyetek rosszak…” – természetesen nagy röhögés tört ki a sajtóteremben. Ügyes húzás a „hogyan szidjunk le valakit úgy, hogy a végén még nevessen is” leckébõl…
Ha eddig kétséges volt, most már nem az: tud a sajtóval (is) bánni…
A „Paraula de Pep” címû sorozatunk III. illetve IV. részéhez kapcsolódó videóanyag!
