Van még bõven hova fejlõdni | Alexis, Thiago és Cesc ennél többre képes
Az FC Barcelona egy érzelmekkel teli és így végül is egy szórakoztató mérkõzésen 2-0-ra legyõzte a Granada együttesét. Ezen felül azonban nem sok mindennek örülhetett Tito Vilanova vezetõedzõ, hiszen csapata a találkozó nagy részében lassan, nehézkesen és enerváltan futballozott, azaz van mit kijavítani a Sevilla elleni rangadóig. Aggódni azonban nem szabad, csupán dolgozni kell – a kettõt nem szabad összekeverni.
Ahhoz, hogy bajnoki címet nyerj, szenvedve is tudnod kell begyûjteni a három pontot. Ahhoz, hogy bajnok legyél, a meccsek többségében azonban nem szabad szenvedned. Látszólag paradoxon a megállapítás, de komolyabban értelmezve érvényt nyer magának.
Ez a Barcelona jól szervezett, egységes és tudja, mikor és mit kell tennie a gyõzelemhez. Alapvetõ a sikerhez. Butaság lenne azonban tagadni, hogy vannak a gépezetben egyelõre olyan elemek, amelyek nincsenek teljesen a helyükön, vagy nem úgy funkcionálnak, ahogyan arra a képességeik alapján hivatottak lennének.
Alexis nem jobb oldali támadó
Persze hívhatjuk annak, de a Barcában a legjobb teljesítményre a balszélen valamint középen képes. Ez a Szpartak Moszkva ellen is és a Granada ellen is bebizonyosodott. A jobbszélen többnyire csak szenved, visszafelé passzol vagy elveszti a párharcai többségét, míg középen leköt minimum két védõt, jól mozog a védõfalban és a kapura is veszélyes.
Szombat este kihagyta a lehetõségeit vagy rendkívül önzetlen módon kiváló lövõhelyzetbõl inkább továbbpasszolta a játékszert Pedrónak, de a lényegrõl a látottaknak nem szabad elterelniük a figyelmet. Alexisben több van, és meggyõzõdésem, hogy egy olyan gólra van szüksége, mellyel meccset dönt el. Mert hasznosnak most is hasznos, és komoly elfogultság kell ahhoz, hogy ügyetlennek nevezzék, de nem is nélkülözhetetlen láncszem.
Az áttörés viszont csak akkor jöhet el, ha bal oldali támadóként vagy középsõ csatárként számol vele Tito, ez a látottak alapján egyértelmû.
Cescnek és Thiagónak is elõ kell lépnie
Mindkettõben óriási tehetség rejlik, elõbbi már az Európa-bajnokságon is húzóembere tudott lenni a spanyol együttesnek, utóbbi pedig idõrõl-idõre megmutatja, hogy a hanyag eleganciája és játéktudása alapján miért is emlékeztetnek a megoldásai a brazil Ronaldinhóra. Ennek ellenére egyikõjük sem nyújt konzisztens teljesítményt, márpedig a Barcának mindkettejükre szüksége van a hosszú szezon során.
Fábregas esetében egy kicsit túllihegte a dolgot a spanyol média; az Arsenaltól hazatért középpályás korántsem futballozik olyan rosszul, mint amennyire azt mondják, azonban kétségtelen, hogy a csúcsformájától is messze van. Az összjátékban továbbra is nagyon hasznos, meglátásai elsõrangúak, ám ahogy az a Granada ellen látható volt, a kapu elõtt még bizonytalan. Úgy gondolom, neki is csupán önbizalomra van szüksége, egy különlegesen jó megoldásra, mely átlendíti a stabil teljesítményrõl a meghatározó produkcióra.
Thiago még csak most tért vissza egy komoly sérülésbõl, sok idõt hagyott ki, azaz eszemben sincs komoly kritikával illetni, de a szombat esti teljesítménye a tavaly esztendõben nyújtott játékát juttatta eszembe. Kiváló megoldások, annál is jobb meglátások, ám ezek után hosszú percekre eltûnik és a kulcspillanatokban rossz megoldást választ. Tito – Fábregashoz hasonlóan – benne is maximálisan bízik, nem hiába vállalta fel azt, hogy Xavi nélkül és két, mostanság azért igencsak kritizált középpályással küldte harcba együttesét a Granada ellen.
Thiagóban több van, az õ posztja – Alexiséval ellentétben – megvan a csapaton belül, valami azonban mégis hiányzik. Legalábbis az elmúlt idényben hiányzott, most pedig még várjunk 1-2 hónapot, míg a sérülése után teljesen felveszi a ritmust.
A fenti problémák egy Granada ellen áthidalhatóak, a Sevilla és a Real Madrid ellen azonban minden játékosnak a maximumot kell nyújtania. Nincs komolyabb probléma, de minden nem is stimmel teljesen, ezeket a hiányosságokat pedig együtt kell eltüntetnie a játékosoknak és a szakmai stábnak.
