Ez a vezetés már hiteltelen | A sociók változtathatnak a nyáron
Ennél jobb hírt nem is kaphatott volna a barcelonai közvélemény, mint amivel Josep María Bartomeu elnök megörvendeztette szerda késõ délután. A nyári elõrehozott elnökválasztás egy esély arra, hogy a klub a földig rombolt imázsát és a destabilizált intézményrendszerét újraépítse, valamint esély arra, hogy újra kompetens emberek kerüljenek azon posztok élére, amik alapvetõ befolyással vannak a sportszakmai irányvonalra. Szubjektív írás következik.
Bartomeu eddigi legjobb döntése elnökként az volt, hogy pár órával ezelõtt kiírta az elõrehozott elnökválasztást. Anélkül, hogy komolyabb érveket hoznék fel a Barça jelenlegi elsõ embere ellen, egyrészt érdemes elolvasni a totálisan semleges, a klub életében szerepet nem vállaló soció, Hristo Stoichkov kifakadását, másrészt érdemes szemezgetni Bartomeu ellentmondásokkal teli nyilatkozatából, amit a választás bejelentése után adott különbözõ témákról kifejtve a véleményét.
Egyértelmûen látható, hogy ez a vezetés semmilyen téren nem tudja felvenni a versenyt a játékosok színvonalával. Még az elnökség legfõbb erényének tartott pénzügyi téren is akadnak kérdõjelek, hiszen a Laporta elleni eljárást például a bíróság megakadályozta, és nem ítélte azt megalapozottnak.
Helytelen nyilatkozatok, inkompetens vezetõk, botrányokba fulladó igazolások, melyeknél erõteljesen felmerül a sikkasztás gyanúja, mezszponzori és azóta már átfogó szponzori kontraktussá alakuló Qatar-projekt, állandó híresztelések Messi jövõjérõl, akit meggyõzõdésem szerint nem véd meg kellõképpen az egyesület. Amit Messi tesz a klubért, és amennyi támadást kap mégis, az messze nem áll arányban egymással, és amit tesz, azért maximális támogatást érdemelne. Hiába újítják meg a szerzõdését évente, ebbõl is látszik, hogy a pénz egy bizonyos mértéken felül már nem számít: több kell. Határozott fellépés és mindenekelõtt szavahihetõség. Mindkettõ hiánycikk a jelenlegi vezetésnél.
A sportszakmai vezetés Zubival az élen pedig kritikán aluli. Habár vannak kétségeim, hogy Zubizarreta ténylegesen mekkora hatalommal rendelkezett a sportszakmai irányvonal kijelölésében, és a kulcsjátékosok, így például Suárez vagy Neymar leigazolásánál, ez a végeredmény szempontjából lényegtelen. Ha ugyanis ténylegesen Zubi fejébõl pattant ki az összes transzfer, akkor azért inkompetens; ha pedig csak eljátszotta a báb szerepét, akkor pedig azért. A védõkérdést nem ragoznánk tovább, arról mindent elmond, hogy még úgysincs megoldva, hogy érkezett két középsõ hátvéd…
Nem elég, hogy a pályán is sorra kapta a pofonokat a Barça, a bíróságon is rendre vereséget szenvedett. Önkritika pedig sosem volt, mindig más volt a hibás: a FIFA, a spanyol adóhatóság, a Santos vagy éppen a CAS… És akkor a hírhedt „fekete kézrõl” még ne is beszéljünk, aki Bartomeu szerint áll a FIFA transzfertilalma mögött. Az elnök ráadásul ezt késõbb már tagadta, ma pedig azt mondta, hogy „a Spanyol Labdarúgó-szövetség vette a kezébe az ügyet, mi már magunk mögött hagytuk ezt a témát”.
Én is szeretném már úgymond „magam mögött” hagyni ezt a vezetést, és a klubon kívül látni, mert attól függetlenül, hogy mindig van lejjebb, vagyis nincs garancia a következõ elnök sikerességére, egy biztos: ez az elnökség bõven megkapta az esélyt a bizonyításra.
Finoman szólva sem élt vele.
