Ha kellene, átmenetileg visszavenné az elnöki széket

Miután sikerrel megnyerte Joan Laporta az ellene indított pert a Barcelona jelenlegi vezetésével szemben, megkönnyebbülten, de a szokásos kritikus hangnemben beszélgetett a Marca újságírójával az elnöksége alatti és utáni eseményekrõl. Az ex-elnök ezúttal sem félt elmondani a véleményét arról, hogy mielõbb megbuktatná Bartomeut és társait, de biztos abban, hogy maguktól nem fognak lemondani. Szóba került még Beckham, Ronaldinho, a kitiltott ultrák és a Barça korábbi edzõi is.

Hogy érzi magát a meghallgatás után? 

Sokkal jobban, végig magabiztos voltam a gyõzelmünkben, mert az egészet olyan emberek hajtották, akik csak károkat akartak nekünk okozni. Nincs idejük már fellebbezni sem, ez egy végleges ítélet. Pedig egy tanácsadót is felkértek ehhez az egész vádaskodáshoz, aki a klub kincstárnoka volt. Az õ beszámolójukat elfogadta ugyan a közgyûlés, de mi nagyobb nyereséggel zártunk, mint amit õk a bíróságon prezentáltak. A mi korszakunk nyereséges volt, és nem csupán gazdasági értelemben. Amíg mi voltunk az elnökségben, a Barça intézményét az egész világon imádták, és ezt nem volt könnyû elérni. Végig rossz szándékkal jártak el, mi mégsem szenvedtünk vereséget.

Augusto Benedito mellett áll a bizalmatlansági indítványával kapcsolatban? 

Ez csak egy kérdõív jelen állapotában, de én tisztelek minden olyan kezdeményezést, ami a jelenlegi vezetést akarja leváltani. Nagyon jól hangzik a dolog, de nekem semmi közöm hozzá. Tudod, mit gondolok, ha aláírásokat gyûjt valaki és bizalmatlansági szavazást kezdeményez, mert csak úgy lehet eltávolítani õket. Alá fogom írni az ügy érdekében, de a valóság az, hogy ez csak egy közvélemény-kutatás azért, hogy kiderüljön, hányan szavaznának. 20.000 aláírást összegyûjteni 14 nap alatt szinte lehetetlen. Ha lesz indítvány, beszélni fogok, de egy kérdõívhez nincs sok közöm. Ne tévessze meg Önt a látszat: a cél az, hogy azok az emberek, akik elégedetlenek velük, ne tudjanak összegyûlni, és megvitatni a sorsukat egy szavazáson. Tudják ugyanis, hogy azon leváltanák õket. A vezetõség ráadásul megerõsítette már magát azzal, hogy 4-rõl 6 évre emelte az elnöki mandátum hosszát és 5%-ról 15%-ra növelte a bizalmatlansági szavazás határozatképességének küszöbét. [A sociók 15%-ának kell szavaznia a szavazás érvényességéhez, ez tavaly nyári adatok szerint 143.459 fõ volt – a szerk.]

Mi volt a legjobb dolog az elnöksége alatt?

Tetszett Rijkaard az elejétõl fogva, aztán Guardiola, mindketten kiváló edzõk voltak… De hoztam újoncokat is, mint Bonano, mert néhányan ezt tanácsolták, de hiba volt ezeket megfogadnom.

Még mindig frusztrálja, hogy Beckham leigazolása nem sikerült?

Viszonylag gyorsan elment az a hajó. Vagy õ, vagy Ronaldinho, vagy Thierry Henry. A United kitette a honlapjára, hogy eladják nekünk, ha megnyerjük a választást, de akkor még nem voltunk abban a helyzetben, hogy véglegesítsük. Azért csinálták ezt, hogy a Madridra nyomást gyakoroljanak, minket csak felhasználtak e célból. Volt egy aláírt dokumentumunk a Uniteddel, hogy nekünk adják el, ha meg tudunk egyezni az ügynökével, de ez nem sikerült. Elmentünk Nizzába, vele maradtunk, gondolkodási idõt kért, mi pedig csak vártunk. Aztán leigazoltuk Ronaldinhót.

Melyik játékos került a legtöbbe?

Eto’o… A játékjogát közösen birtokolta a Madrid és a Mallorca, keménynek kellett lennünk.

Melyik döntésre a legbüszkébb?

Mindenekelõtt a két edzõ kinevezésére. A valóság minden várakozásunkat felülmúlta. Arra különösen büszke vagyok, hogy az Unicef került elõször a Barça mezére. A Boixos-ról nem szeretnék beszélni, mert jelentõsen befolyásolták az életemet. [Laporta 2003-ban számûzte a Barça ultráit a Camp Nouból, akik aztán halálos fenyegetéseket küldtek neki, és 2004-ben meg is támadták õt a házánál – a szerk.]

Még ma is?

Nem, szerencsére ennek már vége. Fenyegetéseket kaptam, és ez megváltoztatta az életemet. Félelemben éltem. Nem tudtam, és nem is akartam meghátrálni, de ez egy olyan dolog volt, ami a családomat is érintette. A rendõrség és a polgárõrség sokat segített nekünk ebben. A FIFA aztán elismerte a munkánkat egy Fair Play díjjal is.

Meglepte a Sandro Rosell körül kialakult helyzet? 

Nem vártam ezt, így elég rendkívüli a dolog. Õ egy olyan személy, aki tudatosan viselkedett velünk szemben is tisztességtelenül, de nem kívánjuk neki sem, hogy ebben a helyzetben legyen. Próbálok mindig megbocsátani, és megbocsátottam neki is, de a következmények szörnyûek a Barcelonára nézve. Minden szerzõdés, amit Rosell és Bartomeu kötöttek… Mindent ki kell vizsgálni, Katarban is. Ha meg akarjuk védeni a klub érdekeit, akkor egy nagyon rossz döntés a Barçát Katarhoz kötni. És a szerzõdés, ami egy mezszponzoráció kellene, hogy legyen, csak gyanút kelt – akkor pedig még jobban, ha menedzsereket szerzõdések, érdekek fûzik Katarhoz. Remélem, alaptalan a félelmem, de eléggé bûzlik az ügy. Nagyon sok vitát okoz ez, és ha lenne bennük elég méltóság és szégyenérzet, Bartomeu és a vezetõség már rég lemondtak volna.

Képesnek tartja arra, hogy lemondjon?

Nem érzem, hogy meglenne a kellõ méltósága hozzá. A hazugságnak kell egy kis idõ, míg felszínre tör. A bûntársai is voltak, szégyen… Az emberek nem mertek odanézni, nem ítélték el miatta. Ez egy óriási kritika a Barcelonára nézve, ilyen elõször történik a történelme során. Tudták, hogy egy gazdaságilag erõs klubot hagyunk hátra, de ahhoz, hogy az üzleti érdekek jövedelmezzenek, elhitették, hogy nem volt más választásuk, mint a katari megmentõk karjaiba hullani.

Hogy kezdõdött Rosellel az elhidegülésük egymástól?

Sandrót 18 éves kora óta ismerem, együtt fociztunk még. A kampányidõszakban nagyon jól éreztük magunkat, 2003 nagyon jó volt vele, és szeretném inkább ezt az emléket megõrizni. Aztán jött a legrosszabb énje. Eleve rosszul éreztem magam, mert azt mondta, Cruyff-fal eldöntöttük, hogy kirúgjuk Rijkaardot és Scolarit hozzuk a helyére. Ez nem volt igaz. Nem mentek jól a dolgaink, de kitartottam, és az idõ minket igazolt. A kommunikáció itt veszett el közöttünk. Találkoztunk, hogy tisztázzuk és bizalmasan beszéljünk, de a sajtó máris ott volt.

[2003-ban, Rijkaard elsõ évében a Barcelona csak vergõdött a bajnokságban õsszel, 7 forduló után csak 9. volt októberben, majd egy kis feltámadás után január 4-én volt a legrosszabb pozícióban, a 12. helyen. Utána aztán jött a diadalmas tavaszi menetelés, gyõzelemmel a Bernabeuban, végül pedig 2. helyen zárt a csapat – a szerk.]

Szeretne ismét a Barcelona elnöke lenni?

Ha csak egy rövid idõszakról van szó, akkor felkészültnek érzem magam rá, igen. De ez egy rendkívüli lelkiállapot, rengeteg dolgot figyelembe kéne venni. Ezt csak szenvedéllyel lehet csinálni, és bennem ez megvan. Reménykedem benne, hogy megtehetem, de nem hiszem, hogy Bartomeu lemondana. [Bartomeu mandátuma egyébként 2021 nyaráig tart – a szerk.]

Mivel kezdené a munkát, ha most megtehetné?

Megváltoztatnám a rendeletet, és visszaállítanám az elnöki mandátumot 4 évre, illetve a bizalmatlansági szavazás alsó határát is lejjebb vinném. Az elnöki szék egy fizetetlen tisztség, ezt megváltoztatnám, de nem az én elnökségem alatt. És ami személyesen nekem nagyon fontos lenne: a klubnak sokkal jobban kellene segítenie a játékosokat a pályán kívül. Jobban szeretném, ha a klub nettót fizetne nekik, és fizetné be helyettük az adókat. Közzétenném, mennyit fizetnek, mert ez több mindenkinél, hogy az emberek lássák: õk nem csak megkeresik ezeket az óriási pénzeket, hanem a közösbe is tesznek vissza. Nagyobb átláthatóságot jelentene. Végül a játékosok reklámértékével kapcsolatos ügyeket is hitelesíteném, és jóváhagyatnám, gondolva arra az esetre, amennyiben a hatóságok kritériuma változna idõközben a témát illetõen.

A Barcelona vajon eleget segített Messinek az adó-ügyeivel kapcsolatban?

Nem. Ez az egyik dolog, ami igazán zavart, az elnöknek kellett volna a bíróság ajtajáig kísérnie Leót. A Barcelona nem védte meg eléggé Messit.

Ön mit gondol: tényleg léteznek ezek a háttérben levõ erõk – ahogy azt a klubvezetés sugallja – , melyek a Barcelona ellen dolgoznak?

Amikor elfoglaltam az elnöki pozíciót, tisztában voltam vele, hogy magunk mögött kell hagyni azt a felfogást, hogy áldozatok vagyunk. Ilyen hozzáállással nem lehetsz nyerõ klub. Ez az egyesület hibája, nem beszélnek, és nem öntenek tiszta vizet a pohárba. Ezek után pedig Piquének kell kiállni a nyilvánosság elé, hogy megvédje a Barcelonát mint intézményt. Guardiolának is hasonlóan kellett cselekedni 2010 és 2012 között. Pedig az elnök elsõdleges feladata elsõsorban ez lenne: kiállni mindenki elé a kellemetlen pillanatokban is.

Hátrányosan érinti Piquét, hogy nyilvánosan vállalja a véleményét?

Gerard nagyon erõs személyiség, nagylelkû és szimpatikus. Nagyon jól kezeli a médiát. Ezt a szerepet azonban a klubnak kellene betöltenie.

El tudja képzelni Piquét a Barcelona jövõbeli elnökének?

Rengeteg tulajdonsága van, ami alkalmassá teszi õt rá, ismeri a klubot gyerekkora óta, megnyert mindent… Nagyon szép történet kerekedhetne belõle, ha eljutna idáig.

Bartomeu sportszakmai tervei megbuktak?

Egyértelmûen. Ronaldinho adta át a stafétát Messinek, Deco Xavinak és Iniestának, Márquez Puyolnak, egy folyamatos megújulás volt a csapaton belül, ami most nem történik meg.

Mit gondol Luis Enrique munkájáról?

Vannak ciklusok, a játékosok öregednek… De Luis Enrique három szezonja kétségbevonhatatlan volt. Nehéz személyiség, a médiával sem kommunikált jól, de mindannyian tudjuk, hogy ez egy nagyon stresszes munka.

Örül Ernesto Valverde kinevezésének?

Hajlamos vagyok rá, hogy azt mondjam, örülök, de csak az Athletic az egyetlen igazi referenciája. Remek ember és meg kell adni neki minden bizalmat. Luis Enriquét is ki akarták rúgni néhány hónap után…

Olyan csapatoknál, mint a Barcelona vagy a Madrid, olyan edzõre van szükség a padon, aki játékosként átélte már, milyen megnyerni minden trófeát?

Fontos, hogy olyan edzõ legyen, aki azt tudja mondani, „tudom, hogyan tudjuk ellenük megnyerni a Bajnokok Ligáját”. Zidane érdeme, hogy tekintélye van, mert korának a legjobbja volt, és mindent megnyert már.  Könnyebb annak, aki ilyen világból jött.