Kedves 8 éves Ronaldinho,

Holnap, mikor hazajössz foci után, egy csomó ember lesz a házatokban. A nagybátyáid, családod barátai és néhány ember, akiket nem ismersz fel, mind a konyhában lesznek. Először csak azt gondolod, hogy elkéstél a buliról. Mindenki azért van ott, hogy megünnepelje a bátyád, Roberto 18. születésnapját.

Általában mikor hazaérsz fociból, anya nevet vagy viccelődik valamivel.

Ezúttal viszont sírni fog.

Aztán meglátod Robertót. Meg fog ölelni és bevisz a fürdőszobába, hogy egyedül lehessetek. Aztán mondani fog valamit, amit nem igazán fogsz megérteni.

„Baleset történt. Apa elment. Meghalt.”

Ennek semmi értelme nem lesz számodra. Mit jelent ez? Mikor fog visszajönni? Hogy lehet, hogy elment?

Apa volt az, aki azt mondta neked, hogy játssz kreatívan a pályán, aki azt mondta, játssz szabadon – hogy játssz a labdával. Ő jobban hitt benned, mint bárki más. Amikor Roberto elkezdte a profi karrierjét a Gremióban tavaly, apa azt mondta mindenkinek, „Roberto jó, de figyeljétek majd meg az öccsét, ha felnő.”

Apa egy szuperhős volt. Annyira imádta a futballt, hogy miután egész héten a kikötőben dolgozott, a hétvégéken biztonsági őrként vállalt munkát a Gremio stadionjánál. Hogy lehet, hogy soha nem látod őt újra? Nem fogod érteni, amit Roberto mondani próbál neked.

Nem leszel szomorú azonnal. Ez csak később fog jönni. Néhány évvel később fogod csak elfogadni, hogy apa sosem jön vissza a Földre. De azt szeretném, hogy megértsd, hogy minden alkalommal, mikor a labdába érsz, apa ott lesz veled.

Amikor a labda ott lesz a lábadnál, szabad vagy. Boldog vagy. Majdnem olyan, mintha zenét hallanál. Az érzés hatására ezt az örömöt akarod átadni másoknak.

Szerencsés vagy, mert ott van neked Roberto. Még ha 10 évvel idősebb is és már a Gremióban játszik, Roberto mindig ott lesz neked. Nem csak egy testvér lesz, hanem olyan lesz neked, mint egy apa. És több mindennél, mert ő lesz a te hősöd.

Úgy akarsz majd játszani, mint ő, olyan akarsz lenni, mint ő. Minden reggel, mikor a Gremióhoz mész – te az ificsapatban fogsz játszani, míg Roberto a felnőtt csapatban – együtt fogtok bemenni az öltözőbe a nagy tesóval, a futballsztárral. És minden éjjel, mikor aludni mész, azt fogod gondolni, egy szobán osztozhatok a példaképemmel.

Nincsenek poszterek a falakon a közös hálószobátokban, csak egy kicsi TV. De nem is igazán számít, mert nincs időtök, hogy együtt nézzetek meccseket. Ha nem utazik éppen valamilyen mérkőzésre, egyből kimentek, hogy még többet focizzatok.

Ahol Porto Alegrében éltek, drogok, bandák és hasonló dolgok vesznek körül. Kemény lesz, de amíg focizol – az utcán, a parkban, a kutyáddal – biztonságban fogod érezni magad.

Igen, a kutyádat mondtam. Ő egy igazi, fáradhatatlan védő.

Játszani fogsz Robertóval. Játszani fog más gyerekekkel és idősebb srácokkal a parkban. Végül mindenki el fog fáradni – de te csak tovább akarsz játszani. Úgyhogy győződj meg róla, hogy mindig magaddal viszed a kutyádat, Bombomot. Bombom egy keverék, igazi brazil kutya. És még a brazil kutyák is imádják a futballt. Nagyszerű társ lesz cselezés és trükkök gyakorlására … és talán ő lesz az „Elastico” első áldozata is.

Néhány év múlva, amikor már Európában játszol, néhány védő Bombomra fog emlékeztetni.

A gyerekkor nagyon más lesz számodra. Amire 13 éves leszel, az emberek már beszélni fognak rólad. Beszélnek a képességeidről és arról, amit a labdával képes vagy megcsinálni. Ekkor a foci csak egy játék neked. De 1994-ben, amikor 14 éves leszel, a Világbajnokság megmutatja neked, hogy a futball több mint egy egyszerű játék.

1994. július 17-e egy olyan nap, amire minden brazil emlékszik. Azon a napon úton leszel a Gremio ificsapatával egy meccsre Belo Horizontébe. A VB döntője lesz a TV-ben, Brazília Olaszország ellen. Bizony, a Canarinho 24 év után először lesz a VB döntőjében. Az egész ország úgy néz ki, mintha leállt volna.

Mindenhol brazil zászlók lesznek Belo Horizontében. Semmilyen más szín nem lesz, csak zöld és sárga aznap. Minden egyes hely a városban a meccset fogja adni és tömve lesz emberekkel.

Te a csapattársaiddal fogod nézni. A meccs végi sípszó 0-0-s állásnál fog megszólalni. A meccs 11-esekkel dől el. Olaszország kihagyja az első rúgást, ahogy Brazília is. Aztán Olaszország betalál. Aztán … Romario jön. A lövése balra kanyarodik … eltalálja a kapufát … és a kapuba száll. A srácok a csapatban sikítanak és kiabálnak.

Olaszország gólt szerez és megint csend van.

Branco belövi a brazil tizenegyest … Taffarel véd … Dunga is gólt lő…

Ekkor, a pillanat, ami nem csak a te életed változtatja meg, hanem brazilok millióinak az életet is…

Baggio odaáll az olaszoktól és kihagyja.

Brazília világbajnok.

Az őrült ünneplés alatt világossá válik számodra, hogy mit akarsz csinálni az életed hátralévő részében. Végre meg fogod érteni, mit jelent a futball Brazíliának. Érezni fogod ennek a sportnak az erejét. És a legfontosabb, látni fogod azt az örömöt, amit a futball okozni tud az átlagemberek számára.

„A brazil válogatottban fogok játszani”, ezt fogod mondani magadnak aznap.

Nem fog mindenki hinni neked, különösen amiatt, ahogyan játszol.

Lesz néhány edző – na jó, egy különösen – aki azt fogja neked mondani, ne játssz úgy, ahogy szoktál. Azt fogja gondolni, sokkal komolyabbnak kellene lenned, kevesebbet kellene cselezned. „Soha az életben nem fogod semmire vinni futballistaként”, fogja mondani.

Használd ezeket a szavakat motivációként. Használd őket, hogy koncentrált maradj. Aztán gondolj azokra a játékosokra, akik tényleg gyönyörűen játszották a futballt – Dener, Maradona, Ronaldo.

Gondolj arra, amit apa mondott, hogy játssz szabadon, és hogy csak játssz a labdával. Játssz örömmel. Ez olyan dolog, amit sok edző nem fog megérteni, de amikor a pályán vagy, sosem gondolkozol. Minden magától fog jönni. Mielőtt lenne időd gondolkodni, a lábaid már meghozták a döntést.

A kreativitás sokkal messzebb fog vinni, mint a gondolkodás.

Egy nap, nem sokkal azután, hogy Romario magasba emelte a ’94-es VB trófeát, az edződ a Gremiónál be fog hívni az irodájába edzés után. El fogja mondani, hogy meghívót kaptál a brazil U17-es válogatottba. Amikor odaérsz az edzőtáborba Teresópolisba, olyat fogsz látni, amit sosem felejtesz el: amikor a büféhez sétálsz, bekeretezett fényképeket látsz majd lógni a falakon – Pelé, Zico, Bebeto.

Ugyanazokon a folyosókon fogsz sétálni, mint azok a legendák. Ugyanazoknál az asztaloknál fogsz ülni, ahol Romario, Ronaldo és Rivaldo is ült. Ugyanolyan ételeket fogsz enni, mint amiket ők ettek. Ugyanazokban az ágyakban fogsz aludni, mint ahol ők aludtak. Amikor lehajtod a fejed elalvás előtt, az utolsó gondolatod az lesz, vajon melyik hősöm aludt ugyanezen a párnán?

A következő négy évben semmi mást nem fogsz csinálni, csak focizni. Az egész életedet buszokon és edzőpályákon fogod tölteni. Tulajdonképpen, 1995 és 2003 között soha nem is fogsz nyaralni. Nagyon intenzív időszak lesz.

De amikor 18 éves leszel, valami olyat fogsz elérni, amire apa nagyon büszke lett volna. Be fogsz mutatkozni a Gremio első csapatában. Az egyetlen szomorú rész csak az lesz, hogy Roberto nem lesz ott. Egy térdsérülés le fogja rövidíteni az idejét a Gremiónál és Svájcba fog menni focizni. Nem fogsz tudni együtt pályára lépni a példaképeddel, de olyan sok évet töltöttél azzal, hogy Robertót nézted, hogy tudodm mit kell tenned és hogyan viselkedj.

Meccsnapokon azon a parkolón fogsz végigsétálni, ahol apa biztonsági őrként dolgozott a hétvégéken. Abba az öltözőbe fogsz belépni, ahova a bátyád vitt, mikor gyerek voltál. A Gremio kék-fekete mezét fogod felvenni. Azt fogod gondolni: Az élet ennél nem is lehetne jobb. Azt fogod hinni, megcsináltad, a szülővárosod csapatában fogsz játszani.

A történeted viszont nem itt fog véget érni.

A következő évben az első felnőtt meccsed fogod játszani a brazil válogatottal. Történni fog egy vicces dolog. Igazából egy nappal később fogsz megérkezni az edzőtáborba, mint a csapattársaid. Miért? Egy meccs miatt késel, amit a Gremio az Internacional ellen fog játszani a Campeonato Gaúcho torna döntőjében.

Az Internacionalban ott lesz a ’94-es világbajnok csapat kapitánya, Dunga.

Nagyon jól fogsz játszani azon a meccsen. Így amikor megérkezel az edzőpályára a válogatott edzések első napján, az új csapattársaid – a srácok, akiket néztél megnyerni a VB döntőt ’94-ben – egy játékosról fognak beszélni: a kis, 10-es mezt viselő gyerekről.

Rólad fognak beszélni.

Arról fognak beszélni, hogyan cselezted át magad Dungán. A tornagyőzelmet jelentő gólodról fognak beszélni. De ne bízd el magad nagyon, mert nem lesznek veled kíméletesek. Ez lesz a legfontosabb pillanat az életedben. Amikor eljutsz erre a szintre, az embereknek rengeteg elvárása lesz veled szemben.

Úgy fogsz tovább játszani, mint eddig?

Vagy elkezdesz gondolkodni? A biztosra fogsz menni?

Az egyetlen tanács, amit adni akarok neked: tedd azt, amit a legjobbnak gondolsz. Légy szabad. Halld a zenét. Ez az egyetlen módja, hogy a saját életed éld.

Az, hogy a brazil válogatottban játszol, meg fogja változtatni az életed. Hirtelen olyan ajtók nyílnak meg előtted, amikről nem is tudtál, hogy elérhetők számodra.

Arról fogsz gondolkozni, milyen lenne Európában játszani, ahova a hőseid közel sokan elmentek próbára tenni magukat. Ronaldo mesélni fog, milyen az élet Barcelonában. Látni fogod a díjait, az Aranylabdáját, a klub trófeáit. Hirtelen te is történelmet akarsz írni. Elkezdesz a Gremión túl is álmodozni. 2001-ben pedig aláírsz a Paris Saint-Germainhez.

Hogyan tudnám elmesélni egy gyereknek, aki egy faházban született a favellákban, milyen lesz az élet Európában? Lehetetlen. Nem fogod megérteni, ha elmondom, akkor sem. Attól kezdve, hogy elhagyod az otthonod Párizsért, majd Barcelonáért, majd Milánóért, minden nagyon, nagyon gyorsan fog történni. A médiából néhányan nem fogják megérteni a játékstílusodat. Nem fogják érteni, miért mosolyogsz állandóan.

Nos, azért mosolyogsz, mert a futball szórakozás. Miért is lennél komoly? A célod az, hogy örömöt szerezz. Elmondom újra – kreativitás a gondolkodás helyett.

Maradj szabad és megnyered a világbajnokságot Brazíliával.

Maradj szabad és megnyered a Bajnokok Ligáját, a La Ligát és a Seria A-t.

Maradj szabad és megnyered az Aranylabdát.

Mégis, arra leszel a legbüszkébb, hogy segíteni fogsz megváltoztatni a futballt Barcelonában a játékstílusoddal. Amiikor megérkezel, a Real Madrid lesz a spanyol foci legjobbja. Amikor elhagyod a klubot, a gyerekek arról fognak álmodozni, hogy úgy játsszanak, „mint a Barcelona”.

De hallgass ide. A szereped sokkal nagyobb lesz ebben annál, mint amit a pályán csinálsz.

A Barcelonánál hallani fogsz egy fiúról az ificsapatból. Ő is a 10-es mezt viseli, mint te. Ő is olyan kicsi, mint te. Ő is játszik a labdával, mint te. Te és a csapattársaid el fogtok menni megnézni őt az utánpótlás csapatban játszani és abban a pillanatban tudni fogod, hogy ő több lesz egy nagyszerű futballistánál. Ez a fiú más. Leo Messinek hívják.

Meg fogod kérni az edzőket, hogy hozzák fel melléd a felnőtt csapatba játszani. Amikor megérkezik, a Barcelona játékosai úgy fognak beszélni róla, mint a brazil válogatott játékosai beszéltek rólad.

Azt akarom, hogy adj át neki egy tanácsot.

Mondd el neki, „Játssz boldogan. Játssz szabadon. Csak játssz a labdával.”

Ha el is mész majd Barcelonából, a szabad játékstílusod tovább fog élni Messiben.

Sok minden fog történni veled az életben, jó és rossz dolgok is. De bármi is történik, a futballnak fogsz érte tartozni. Amikor az emberek megkérdőjelezik a stílusodat vagy, hogy miért mosolyogsz, miután elvesztettél egy meccset, szeretném, hogy ne felejtsd el ezt az egy emléket.

Amikor apa elhagyja ezt a földet, nem lesznek róla videóid. A családodnak nincs sok pénze, a szüleidnek nincsen videokamerája. Nem fogod tudni újra hallani apa hangját, vagy hallani őt újra nevetni.

De egy dologra mindig emlékezni fogsz. Egy fotóra róla és rólad, ahogy együtt fociztok. Mosolyogsz, boldog vagy – a labdával a lábadnál. Ő pedig boldogan néz téged.

Amikor megjön a pénz – és vele együtt a nyomás és a kritikák – maradj szabad.

Játssz úgy, ahogy ő mondta neked.

Játssz a labdával.

– Ronaldinho –

Az írás 2017. január 11-én jelent meg a The Players’ Tribune oldalán.