A Barça szenzációs fordítást vitt véghez szerda este a Sevilla ellen, miután kétgólos hátrányból állt fel, és végül jutott be az elődöntőbe 6-3-as összesítéssel a Király Kupában. Összeszedtük a mérkőzés három kulcspontját.
Messi
Abból a szempontból szerencsétlen a rovat típusa, hogy egy meccselemzés kapcsán az argentin mindig ott lesz a döntő faktorok között, szóval egy idő után már nem lesz új a nap alatt… Most sem arra hegyeznénk ki a teljesítményét, hogy mit is nyújtott a pályán, mert az ugyanolyan világklasszis volt, mint eddig. Most sokkal inkább a vezetői szerepére térnénk ki. Ezt ugyanis sokan megkérdőjelezték az évek során, lévén, hogy csendes, halk, a kiélezett szituációkban pedig sehol sincsen, nem mer előrelépni, és nincs annyi karakter benne, hogy a csapat élére álljon.
Természetesen ezekből semmi sem igaz. Nem az a hadvezér, aki a csapat élén üvölt vagy becsúszik három méterről a labda elé, hogy mutassa, mennyire is akar ő. Az én szememben az a vezér, aki egyrészt hétről hétre rendre hozza a tőle elvárt szintet. Ez Messinél evidens, hiszen idén eddig 23 meccsen lépett pályára, ezeken pedig 26 gólt szerzett és 14 gólpasszt jegyez. Másrészt pedig meg meri hozni azokat a döntéseket, amitől a legtöbb játékos hátán feláll a szőr. Coutinho nagyon rossz formában volt az elmúlt hetekben, semmi sem sikerült neki, láthatóan elment az önbizalma is, ám Messi mégis odaengedte a büntetőhöz akkor, amikor a Barcelona hosszú évek után a kiesés szélén állt a Király Kupában. Ha a brazil kihagyja, Messi a kritikák kereszttüzébe került volna, hogy ezt nem most kellett volna átengednie. Vállalta a kockázatot, a felelősséget – nem csak a teljesítményével, hanem mint a csapat vezére is.
Cillessen
A holland a legjobb második számú kapus a világon. Sőt, nem nehéz látni, hogy nem is második számú kapus. Játék nélkül fejlődik, ami hatalmas mentális erőről ad tanúbizonyságot. Ezt az erőt pedig a tegnapi meccs is példázza, ami a számára egy hatalmas hullámvasút lehetett. Előbb megmenti a csapatot 1-0-nál a tizenegyes hárításával, előtte kapufára tol egy sarkazást, majd ezek után az ő eladott labdáját követően kapaszkodik vissza a találkozóba a Sevilla. Ennek ellenére egy cseppet sem látszott meg rajta az, hogy a mennyből a pokolba jutott lelkileg, csupán Suárez góljánál öklözött a levegőbe, és fújtatott egyet, megkönnyebbülve, hogy a hibájának semmi következménye nem lett.
Arthur Melo
Augusztus óta játszik Európában, azaz a legmagasabb szinten, ráadásul csupán augusztus óta játszik abban a játékstílusban, amit a kívülről érkezők csak úgy írnak le, hogy „újra megtanulsz focizni”. Erre jön egy brazil srác, és minden mozdulatával azt juttatja eszedbe, hogy Xavi Hernández mégsem hagyta abba. Teljesen egyértelmű, hogy nem szabad rá nyomást helyezni, hivatalosan arra kell koncentrálnia, hogy a saját erősségeire koncentrálva bontakozzon ki, de szenzációs, hogyan fedezi a játékszert, hogyan diktálja a ritmust, hogyan kínálja fel a passzopciót a társaknak, milyen gyorsan mozog el, valamint hogy egy-egy hibája után újra ugyanúgy felvállalja a rizikós megmozdulásokat.
Természetes, hogy volt még eladott labdája, elvégre a Sevilla nem egy kiscsapat, neki pedig ez az első idénye a legmagasabb szinten, amikor szombaton és szerdán is a legjobbját kell nyújtania, máskülönben ízekre szedi a sajtó. Ennek ellenére elég jól megy neki. Ha pedig ilyen marad a hozzáállása, akkor ez még csak a kezdet. A Sevilla nem igazán tudott mit kezdeni vele, de ezzel nincsen egyedül a riválisok között.
