Nem tudott csodát tenni a Barcelona, de még csak közel sem volt hozzá, hogy esélye legyen a továbbjutásra a Bajnokok Ligájában, miután sima, 3-0-s vereséget szenvedett Münchenben a csoportkör utolsó meccsén. A csapat hozzáállása az első gólig teljesen megfelelő volt, látszott, hogy egy kicsit legalább sikerült Xavinak elhitetnie a játékosokkal, hogy talán-talán sikerülhet egy jobb eredmény, ám gólhelyzetek nélkül és óriási védelmi hibák mellett ettől végül nagyon messze került a Barcelona. És mivel a Benfica hozta a kötelezőt otthon a Kijevvel szemben, a gránátvörös-kék csapat tavasszal az Európa-ligában folytatja, történelme során először, mivel amikor utoljára a második számú UEFA sorozatban szerepelt 2004-ben, akkor még UEFA-kupának hívták.
A Barcelona kezdőjét látva a legnagyobb kérdés az volt, milyen felállásban áll fel a csapat, Dest, Araújo ésJordi Alba közül ki játszik támadót, ki védőt. Az első percek rendezetlensége után aztán nagyjából kirajzolódott, mit tervezett Xavi: védekezésben Dembélé visszazárt a baloldalra Alba elé, és Dest pozíciójától függően 5-4-1-ben / 4-5-1-ben várták a müncheni támadásokat Memphissel elöl, támadásban pedig Dembélé és Memphis mellé néha Gavi zárkózott fel, de néha Dest játszott a jobbszélen előretolva – elég rugalmas volt a koncepció, de veszélyesnek, mint később kiderült, nehezen lehetett nevezni. .
A csapat hozzáállása azonban nem volt rossz, egyértelmű szándék vezérelte a játékosokat az első percektől kezdve. Agresszívan letámadva játszott a Barça, sok volt az első szándékból való próbálkozás és gyors labdajáratás támadásban, sőt, Barça meccsekhez szokott szem számára szokatlan módon többször is hosszú indításokkal küldték előre a labdát hátulról a védők – ez azt is jelentette, hogy nem a feltétel nélküli labdabirtoklásra törekedett a csapat, de nyilván azt is, jelenleg nincs meg a minőség a csapatban arra, hogy tudatos, végletekig begyakorolt játékkal próbálkozzanak a Bayern fölé nőni.
Az látszott, hogy a csapat tényleg azzal tervezett, hogy valahogy felvegye a versenyt a Bayernnel és látszott Xavi koncepciója: minél agresszívabban játszva, minél gyorsabban visszaszerezve a labdát a lehető leggyorsabban Neuer kapujához érni. Ám a ziccerek ki(nem)alakításnak problémájára és a kapu előtt veszélytelenségre Xavinak sem volt válasza – vagy ha volt, ebből nem látszott semmi. A Barcelona az elmúlt meccsekhez hasonlóan nehezen alakított ki helyzeteket, főleg ziccereket: az első félidőben egy gyenge Alba lövés és egy tiszta helyzetben Dembélé által fölé lőtt labda volt az, ami minimális gólveszélyt jelentett, ezen kívül viszont nem nagyon tudott mást felmutatni támadásban a csapat.
A túloldalon a Bayern egyáltalán nem jött zavarba az aktív barcelonai letámadástól, türelemmel játszottak és vártak a katalánok hibáira, aminek sajnos túl könnyedén és sokszor lett eredménye. Már a 2. percben megajándékozta ter Stegen egy labdával Lewandowskit, ami Busquets sárgájába került, hogy csak szabadrúgás legyen belőle, ne ziccer; Piqué egyszer az utolsó utáni pillanatban mentett becsúszva; egy balszerencsés Araújo tisztázó fejessel pedig Müller gyalogolt a kapuig, hogy aztán rosszul centerezzen.
Mindezek közben a Barcelona helyzete még nehezebbé vált, miután a Benfica a félidő közepén már simán vezetett a Kijev ellen, a nem teljesen egészséges Alba pedig megsérült. A helyére beállt Mingueza megmozdulásaiban aztán nem volt sok köszönet, első labdaérintésével Comant indította (Musiala fejesét ter Stegen védte az akció végén), majd Lenglet-val közösen páholyból mozizta végig, ahogy Müller pályafutása 8. gólját szerzi a csapat ellen a 34. percben: Lewandowski beívelésére nem ugrottak fel vele, a labda pedig 10 centivel a gólvonal mögé került, mire Araújo tisztázott…
Hátrányban láthatóan megtört a Barça lelkesedése, a győzelmi álmok pedig, ha naívan voltak is, a 43. percben foszlottak szerte, amikor ter Stegen mellényúlt Sané kétségtelenül erős, ám abszolút védhető, középre tartó lövésének.
A félidőben Dest helyett Nico érkezett a pályára, aki pár perc alatt megcsinálta azt, amit az amerikainak nem sikerült 45 perc alatt: sikeresen tisztára játszotta magát egy csellel támadásban. Helyzet persze ebből sem lett és igazából innentől kezdve már maximum a tisztes helytállás és a sérülések elkerülése lehetett csak a cél, mert a Bayern abszolút magabiztosan játszott tovább, és ha még olykor könnyelmű is volt, általában nagyon könnyen helyzetbe tudott kerülni. Sané például 2 méterről gurított ter Stegen kezébe, kisebb szünet után pedig 62. percben Musiala érkezett Davies alapvonali visszapasszára, természetesen pont jól, de Jong és a védők között és lőtt a kapuba, 3-0.
Szűk félóra bár még hátra volt, a mérkőzés igazából véget ért és le is lehetett volna fújni, a fontos kérdésekre viszonylag hamar választ kaptunk: Xavi nem varázsló és nagyon sokat kell még dolgoznia a csapattal, mert a Barcelona nem versenyképes jelenleg a legmagasabb szinten. Ennek megfelelően se nem meglepetés, se nem indokolatlan, hogy a Barça az Európa-ligában folytatja tavasszal, ez ugyanis a fájó realitás, itt tartunk jelenleg.
FC Bayern München – FC Barcelona 3-0 (2-0)
Bajnokok Ligája csoportkör, 6. forduló
Allianz Arena, München
Zárt kapuk mögött
Vezette: Ovidiu Hategan (román)
Bayern: Neuer – Pavard, Süle (Nianzou 78’), Upamecano, Davies (Richards 71’) – Tolisso (Roca 60’) – Coman (Sarr 71’), Musiala, Müller, Sané – Lewandowski (Tillman 78’).
Barcelona: ter Stegen – Araújo, Piqué, Lenglet Alba (Mingueza 31’) – Dest (Nico 46’), Busquets, de Jong (Riqui Puig 73’), Gavi (Demir 86’) – Dembélé (Coutinho 73’), Memphis.
Gólok: Müller 34’, Sané 43’, Musiala 62’,
A whoscored.com statisztikái:
