Az Eurobarça új sorozatában az FC Barcelona történelmének legendás alakjait mutatjuk be a közelmúltból egészen a kezdetekig. Ismertetjük a játékosok életét, kapcsolatát a Barçával és a klubra gyakorolt hatását is. Az első részben Joan Gamperről szól, aki nemcsak a felkészülési időszak lezártához kapcsolódó Gamper-kupa névadója, hanem a klub korábbi játékosa, elnöke, sőt alapítója is. A svájci születési labdarúgó életútja számos különlegességet és érdekességet tartogat. Katalón identitás, első El Clasico gól, spanyol diktatúra, stadionépítés, multisport koncepció, első sikerkorszak, valamint a nyitás a profizmus felé mind megtalálható Joan Gamper történetében.
Hans-Max Gamber Haessig neve kevés futballszerető ember számára ismerős, azonban Joan Gamper esetében rögtön más a helyzet, pedig a két ember ugyanaz. Az 1877-ben Svájcban született Haessig igazi sportszerető volt: kerékpározott, rögbizett, teniszezett, golfozott és focizott is. Az FC Basel kapitánya 1898-ban Afrikába indult, hogy segítsen egy cukorkereskedelmi cég megalapításában, útközben pedig meglátogatta a Barcelonában élő nagybátyját. Gaissernek annyira megteszett a katalán város, hogy letelepedett ott, felvette a Joan Gamper nevet és megtanulta — még a spanyol előtt — a katalány nyelvet.
Gamper sportújságíróként és könyvelőként is dolgozott, emellett persze labdarúgóként is tevékenykedett. Az újságban adott fel hirdetést 1899 október 22-én, hogy szervezne egy labdarúgóklubot, amire olyan sok pozitív válasz érkezett, hogy november 29-én megalapult a Futbol Club Barcelona.
Gamper a legendás klubszíneket, a gránátvörös-kék blaugranát állítólag az FC Basel után választotta. Gamper ekkor, 22 évesen még játékosként és vezetőségi tagként tevékenykedett. Első négy évében 48 mérkőzésen több mint 100 gólt szerzett. 1901-ben nyerte első kupáját, a Copa Macayát, majd egy évvel később már a Copa del Rey elődöntőjében a Real Madrid ellen 3—1-re megnyert találkozón ő lőtte az első gólt a Clasicók történetében (a döntőben 2—1-re kikaptak a Club Vizcaya ellen).
Klubelnök, avagy a Barcelona első sikerkorszaka
Carlos Wallace alelnöke és játékosa 1908-ban a közgyűlésen megkérdezte: „nincs senki, aki hajlandó lenne megmenteni a klubot? Ha van valaki, akkor az összes játékos támogatni fogja”.
„A Barcelona nem halhat meg, és nem is szabad meghalnia. Ha nincs senki, aki megpróbálja, akkor mostantól én vállalom a klub vezetését. Most szeretném elfelejteni a kapott sérelmeket vagy meggondolatlanságot, amelyek miatt esetleg eltávolodtam a klub belső életétől, hogy visszaszerezzem a helyem a klub újjáélesztéséért folytatott küzdelemben, amely mindannyiunkat érint” — mondta Gamper, aki képletesen és szó szerint is felállt, elvállalta a posztot és kivezette a csőd széléről a Barcelonát. Később még négy periódusban összesen 25 évet töltött el a vezetőség tagjaként.
Gamper legnagyobb tette a katalán klub elnökeként a saját stadion létrehozása volt: először 1909-ben megnyitotta a Carrer Industriát, majd 22′-ben a nagyobb, 30000 férőhelyes Les Cortsért 1 millió pesetát fizetett. Annak ellenére, hogy eleinte ellenezte a labdarúgás és a profizmus kapcsolatát, később ő nevezte ki az angol Jack Greenwellt a klub első professzionális vezetőjének. Az ő elnökségéhez köthető többek között Ricardo Zamora, Paulino Alcántára (357 góljával hetedik a barcelonai örökgranglistán) leigazolása is. A Gamper korszak alatt a klub 6 Spanyol-kupa, 11 katalán bajnokság és 4 Pireneusi kupát nyert, ezzel ez lett a Barcelona történetének első aranykorszaka. Elnökségének végére több mint tízezer tagot számlált a klub.
Hagyatéka és a Gamper-kupa
Utolsó elnöki idejét beárnyékolta, hogy a Barcelona szurkolók hangosan zavarták a spanyol himnusz előadását, aminek hatására Gampert a spanyol diktatúra a katalán nacionalizmus támogatásával vádolta. Ennek eredményeképpen a klubot hónapokra bezárták, Gampert pedig kiutasítossak Spanyolorszából.
Manuel Tomás, az FC Barcelona dokumentációs és tanulmányi központjának vezetője elmondta: „A visszatérés feltételeként a hatóságok megtiltották neki, hogy bármilyen kapcsolatot tartson a klubjával. Ezt a kirekesztést nagyon fájdalmasan viselte, és mély depresszióba esett. A következő öt év szörnyű volt Hans Gamper számára, aki végül 1930-ban öngyilkos lett. A végzetes csapást az 1929-es nagy gazdasági világválság mérte rá, amely teljesen tönkretette.”
1955-ben az FC Barcelona a Joan Gamper nevet akarta adni a hamarosan felépülő Camp Nou stadionnak, de ezúttal egy másik diktatúra, a Franco által vezetett elnyomás akadályozta meg ezt. „Franco teljesen ellenezte ezt a döntést. Gamper külföldi állampolgár volt, öngyilkosság következtében halt meg, a protestáns hit, a liberális ideológia és Katalónia függetlenségének híve. A hab a tortán az volt, hogy svájci-német nevét Hans-ról a Joan katalán névre változtatta. A diktatúra számára Joan Gamper tabutéma volt” — fejtette ki ennek okait Manuel Tomás.
1966-ban Enric Llaudet elnök hozta létre a Trofea Joan Gampert, azaz a Gamper-kupát, az előszezon lezárásaként szolgáló kupát. A Gamper 1997-ig elődöntős és helyosztós formátumban működött, ezt követően alakult ki a ma is ismert és használt egy meccses döntő rendszere. Talán sokan nem tudják, hogy magyar csapatok is részt vettek Gamper-kupán: a Honvéd 1971-ben harmadik lett, míg az Újpest 1975-ben a negyedikként végzett, 1970-ben pedig megnyerte. A Barcelona az eddigi 58 Gamperből 46-szor nyert.
Szintén Gamperre emlékezik a 2006-ban átadott Ciutat Esportiva Joan Gamper edzőközpont is, és a 2018-ban Gamper, a Barcelona alapítója címmel készült dokumentumfilm, amelynek premierjén a klub akkori elnöke, Josep Maria Bartomeu is részt vett. „Gamper egy demokratikus sportintézmény modelljét képzelte el, megértette a katalán identitás, a sport és a haza jelentőségét” – mondta Bartomeu, a Barça akkori elnöke a vetítésen.
Mint ismert, az FC Barcelona mottója: Més que un club. A több mint egy csapat nem csupán a katalán idelógiára utal, hanem arra is, hogy a Barcelona nemcsak egy férfi labdarúgócsapat, hanem a női focisták, a rögbi, a kerékpár, az atléka, a kosárlabda, a kézilabda, de még az amerikai futball és a görhoki is portfólio része. Joan Gamper ugyanis multisport tehetség volt, amit sikeresen átültetett a Barcelonába is.
Gamper neve ma leginkább a felkészülés lezárását jelenti, pedig Joan Gampernek köszönhetjük a klub alapítása mellett az FC Barcelona identitásának alapjait is. Gamper megtestesíti a fel nem adást, a tehetséget, egyszerre hagyományörző, miközben nyitott az új felé. Joan Gamper nemcsak egy trófea névadója, az ő cselekedetei határozták meg leginkább a ma ismert Barcelonát, neki köszönhetjük, hogy Barcelona „Több mint egy csapat”.
Forrás: AS.com, Barcelona, foottheball.com
