Yaakobishvili Áron évek óta az FC Barcelona utánpótlásának a játékosa, a Juvenil B csapatban játszik. Xavi Hernández azonban időnként fel szokta hívni a felnőtt csapat edzéseire, így már volt alkalma Lewandowski lövéseivel is ,,találkozni” — idáig pedig úgy jutott el, hogy csak egy véletlen folytán lett kapus belőle. Most a Magyarországon zajló U17-es Európa-bajnokságon a magyar válogatott kapuját védi. A következő, továbbjutás szempontjából sorsdöntő mérkőzést kedden 20:00-tól játssza a csapat Írország ellen, Felcsúton, a Pancho Arénában. Mi pedig ezt megelőzően készítettünk vele interjút, amelyben kérdeztünk az EB-ről és karrierjének alakulásáról, lépcsőfokairól és azzal kapcsolatos terveiről is.

Bruno: Hogy érzed magad a tornán, milyen házigazdaként pályára lépni?

Yaakobishvili Áron, magyar válogatott: Nagyon jól érzem magam, nagyon jó élmény az egész csapatnak, hogy hazai közönség előtt tudunk játszani. Szerintem jól megy eddig a torna, holnap, kedden van egy nagyon fontos meccsünk (sorsdöntő mérkőzést játszik Írország ellen a válogatott – a szerk.), eddig jól megy az egész csapatnak.

Bruno: A Hidegkutiban és a Pancho Arénában is közel teltház volt, a nyitómeccsen a Carpathian Brigade is kint volt. Hogy éltétek meg ezt az ízelítőt a felnőtt válogatott szurkolóiból?

Áron: Nagyon jó érzés volt, főleg az első meccsen, ahol a fő szurkolótábor is kint volt, nagyon jó érzés volt az egész csapatnak. Utána is beszéltük, hogy nagyon nagy élmény volt, szeretnénk, ha minél több meccsre kijönnének. Reméljük, holnap Felcsútra is minél többen kijönnek szurkolni.

Bruno: Két meccs alatt egy győzelem Wales ellen, egy vereség Lengyelország ellen. Reális ez a teljesítmény, vagy többet vártatok?

Áron: A lengyelek elleni meccsben volt pár momentum, amit ha elkapunk, többet ki lehetett volna hozni a meccsből, de szerintem ha kijavítunk pár dolgot, jók leszünk.

Bruno: Könnyen alakulhatnak úgy az eredmények, hogy egy esetleges holnapi győzelmet követően a spanyolok ellen játsszátok a negyeddöntőt. Neked több klubtársad is a spanyolokat erősíti. Tartjátok a torna alatt a kapcsolatot?

Áron: Néha itt a hotelben szoktunk találkozni és beszélgetni, de hosszabban nincs idő itt együtt lenni. Azonban először a holnapi meccsre kell fókuszálni, utána lehet gondolkodni a spanyolokon!

Bruno: Mennyire érzed magadon a nyomást, hogy Magyarországon most te vagy a „Barçás srác”? Mennyire éles a kontraszt, amikor hazajössz?

Áron: Nem mondom, hogy olyan könnyű, különösen kapusként, hogy alapból nagy rajtad a nyomás, de így főleg. Viszont én úgy érzem, hogy jól tudom ezt kezelni és bennem is van egy ilyen plusz, hogy emiatt, minden egyéb miatt többet kell nyújtanom.

Bruno: Futács Márkó egy interjú során azt mondta, hogy az Egyiptomban elért U20-as világbajnoki bronzérem után, miután visszament Brémába, azt se tudták, hogy hol járt előtte. Barcelonában mennyire tartják fontosnak ezt a tornát?

Áron: Szerintem fontosnak tartják, több spanyol csapattársam is itt van, én is szoktam beszélni a kapusedzővel és az edzővel is, nézik, hogy hogy játszunk.

Bruno: Térjünk rá az eddigi pályafutásodra. Hogyan jutottál el a La Masíáig?

Áron: Anyukám kapott egy állást Barcelonában és emiatt kiköltöztünk. Az első szezonban még nem a Barçában voltam, egy kisebb klubban játszottam, ahol befogadtak, volt egy nagyon jó szezonom, és utána felfigyelt rám a Barça, el kellett menni egy három napos edzéssorozatra, ott jól ment, és mondták, hogy a következő szezontól jöhetek.

Bruno: Már jó pár éve ott vagy, több kategóriában is szerepeltél. Hogy képzeljük el az előrelépést? Automatikusan szerződés köt, vagy minden év végén egyfajta vizsgátok van?

Áron: Szerződésünk van, szóval automatikus, hogy folytatod.

Bruno: Hogyan lett belőled kapus?

Áron: Van egy két évvel idősebb testvérem (Yaakobishvili Antal, a Girona U19 és a magyar U19-es válogatott játékosa – a szerk.), mindig mentem nézni az ő meccseit, az egyik hétvégén a kapusuk nem tudott eljönni, felkínálták, hogy beállhatok, szóval így kapus lettem. Így jó volt, hogy a testvérem tudott nekem rúgni, tudtunk folyamatosan együtt edzeni.

Bruno: Mennyire sikerült elsajátítanod a katalán és a spanyol nyelvet, mennyire kellett?

Áron: Teljes mértékben. Itt az az alap, hogy megtanuld a nyelvet, mindkettő kiválóan megy, a spanyolt többet használom, de a katalán is megy, ha kell.

Bruno: Hogy sikerült beilleszkedned mondhatni kívülállóként, külföldiként egy javarészt katalánokból álló csapatba?

Áron: Szerintem jól. Az elején még a nyelvvel voltak kisebb problémák, de egy év alatt a korábbi klubomnál valamennyire megtanultam, szóval nem úgy mentem oda, hogy semmit nem tudtam. Először az is kell, hogy elfogadjanak, ebben sokat számít a teljesítmény, hogy mennyire vagy fontos tagja a csapatnak. Kis idő, és simán be lehet illeszkedni.

Pillanatkép arról, ahogy Áron irányít a Juvenil B egyik meccsén

Bruno: Milyen a közösség a csapatban, illetve ti kapusok mennyire vagytok jóban egymással?

Yaakobishvili: Teljesen normális. Vannak barátok, vannak akik kevésbé beszélnek. Mi kapusok érezzük a versenyhelyzetet, de ez nem a pályán kívüli teljesítményen múlik.

Bruno: Jártál már Xavi edzésén is. Milyen volt az első alkalommal a felnőttek között edzeni? Hogyan élted meg?

Yaakobishvili: Első alkalommal, 15 éves voltam, kb. másfél éve. Nem szóltak még egy nappal előtte se, azt hittem, hogy normálisan edzek a csapatommal, aztán szóltak, hogy a felnőttekhez kell menni edzeni. Nyilván nagyon örültem, de akkor még nem éreztem át az egészet. Végig kellett csinálni a napot ugyanúgy, és utána mondták, hogy azért nem jeleztek előtte, mert nem akarták, hogy túlgondoljam. Az első alkalom nagyon jó volt, mert tényleg nagy dolog, hogy ilyen szinten tudjak edzeni. Mostanában már egyre gyakrabban megyek, könnyebb minden, hogy sokadjára járok ott.

Bruno: Melyik támadó ellen a legnehezebb?

Yaakobishvili: Lewandowski ellen, de ezen a szinten minden játékos nagyon jó.

Bruno: Így, hogy látogatod több kategória edzését is, van bármi különbség a módszerekben?

Yaakobishvili: Teljesen ugyanaz van mindenhol, csak nagyon más a szint, ahogy feljebb megyünk.

Bruno: Mennyire van lehetőségetek tanulni a futball mellett? Ha nem fociznál, milyen jövőt tudnál elképzelni?

Yaakobishvili: Van a számunkra külön egy iskola, reggel van edzésünk és utána délután háromtól nyolcig vannak órák. Azonban jelenleg nagyon egyirányban gondolkodom, a foci a fő célom, erre fókuszálok, nem gondolok semmi másra.