ozsimiki írta:torrestoni írta:
Irgalmatlan meleg volt a pite. Nem a helyzeteket kell nézni, hanem hogy nem a saját kezünkben volt a sorsunk. Egy Busquets öngól, az, hogy mi gólképtelenek vagyunk, vagy bármi más láthattuk már, mit jelent.
De, a mi kezünkben volt a sorsunk.
És a kialakított helyzetekből kihasználtunk 3at, mondjuk a 10ből (még több is volt), ők meg 1ből semmit.
mi az,h nem a mi kezünkben volt? Azért mert a végén adódott nekik 1 db helyzet? Azt nem lehet úgy nézni,h mi magunk (jelen esetben Mascherano) tettünk érte,h az ne menjen be?
Az ilyen kifejezést,hogy nem a mi kezünkben van a sorsunk akkor szoktuk használni, ha mondjuk a bajnokságban utolsó fordulónál 1ponttal megy előttünk a Real,és nem velük játszunk. Nah akkor nem a mi kezünkben van a sorsunk. Viszont egy Bl visszavágón hogy a fenébe ne tudnánk tenni a sorsunkért? Itt teljesen a mi kezünkben volt.
Szia Miki!
Lehet, hogy nem a legjobb szót használtam rá.
De ha már ezt írtam, ennek megfelelően válaszolok: a meccsnek számos olyan szakasza volt, amikor nem mi álltunk továbbjutásra. Több, mint a meccs felében. ekkor nem a mi kezünkben volt a sorsunk. támadtunk, de vagy kivédekezték, vagy túlbonyolítottuk, vagy Almunia védett. És meg is jött számukra egy gól. Jobbak voltunk? Igen! Londonban is? Igen! Kieshettünk volna a londoni hanyagságért? Igen, s úgy is állt a meccs úgy 60 percig. Azzal pedig nem lehet számolni, hogy 3-1-nél a továbbjutás küszöbén nem lesz újabb öngól, potyagól, egy villanás, büntető, akár jogtalan, no meg kiállítás, stb. Mikor lett volna igazán a saját kezünkben a sorsunk? 2-0-nál, 4-1-nél, vagy egy sima egygólos londoni győzelemnél, de még döntetlennél is. Így azonban hagytuk, hogy az Arsenal olyan taktikával és mentalitásban álljon fel, amire 5 meccsük volt felkészülni, és ami épp a leghatásosabb ellenünk. A továbbjutásunk jogos, de nagyon benne volt, hogy a londoni meccs miatt mi esünk ki. Emlékszünk még Iniestára a Stamfordon? No, ezért kell az odavágón nyert helyzetből győzni.